c

Salzburg vonzásában – Otthon a világörökségi csodában

A fenn méltósággal nyújtózkodó vén, ám “magát jól tartó”, szinte kortalan sóvár  Közép-Európa legnagyobb épen maradt középkori katonai építményeként vigyázza a lenti világörökséget. Ennek megőrzéséért a régi, az eredeti középkori  házakat szakavatottan lehet csak felújítani vagy  ötször annyiért, mintha egy vadonatújat építenének – noblesse oblige (nemesi rang kötelez). Azaz a világörökség kötelez.

A Hohensalzburg  Festung óvja az öt orgonás, fehér arannyal díszített, Mozartot is megkeresztelő dómot, ahol Cifra János székesegyházi karnagy nagy elismeréssel dirigálta a kórust harmincöt esztendőn át tavalyi nyugdíjba vonulásáig. Vigyázza a Szent Péter Apátságot, a szerény ferences templomot, a belül hófehér, büszke egyetemi templomot, a reneszánsz és barokk csodákat, például a Rezidenciát a hívatlan betolakodóktól vagy jó ezer éve. Őrzi a Mozartkugel megalkotójának, Fürst cukrásznak az emlékét, Európa legrégibb éttermének hírnevét, a Szent Péterét az azonos nevű apátságban. Ide már állítólag a 800-ban királlyá koronázott Nagy Károly is tiszteletét tette, talán épp korának “fine dining”-ját is kóstolgatta, csak éppen a mai fantasztikus Mozart koncert hiányzott hozzá.

Ez a legszebb képeslapot idéző látkép, ez a hihetetlen valóság: ez maga a nagybetűs SALZBURG. Fölliftezve a Mönchberg tetejére este is, napfényben is, érezzük még mindig a szánkban a világbajnok fagyizónak, az Alpznak az ízeit, a sajátos helyi tojásfehérjés édességnek, a Salzburger Nockerlnek az aromáját, a nemzeti konyha, például a borjúból készült Wiener Schnitzel és az olasz, kínai, japán, indiai stb. ízkombinációs zamatokat. Belefeledkezünk a hol talpaló, hol buszozó, mosolygón csevegő járókelők akaratlan megfigyelésébe a nyüzsgő utcákon, az éttermekben, a kávézókban, a változatosnál változatosabb múzeumokban,  azaz hol bámuljuk a zajló életet, hol minket mustrálnak.  Mintha ismeretlen ismerősök lennénk… Hamar Salzburg részének kezdjük érezni magunk is már néhány óra laza eltöltése után. Ez lehet a salzburgi életérzés –– gondolhatjuk.

Aztán a MÖNCHBERG TERASZÁRÓL elmélázva hallgatjuk a hihetetlen csendet a lenti pezsgő városi élet után. Élvezzük a békességet, a zöldet, az orvos által receptre felírt öt percnyi nyugalmat. De figyelmünk a kemény emelkedős terepfutás vörösödő, hullafáradt versenyzőire irányul. Három kisleány , “super, bravo”  lelkes drukkolása töri meg a csöndet. A kimerült futók mindegyike elfogadja a pirospozsgás  lurkók pacsira nyújtott kézét –  négy kilométer még előttük van a 9,5-ből. Innen akár el is sétálhatnánk a sóvárig, nem kell feltétlenül a FESTUNG alatt közvetlen lévő, 199 méter hosszú Bahnra váltanunk. Ez Ausztria legrégebbi siklója a legmodernebb technikával: negyedik generációs kocsikkal felszerelve. Nemcsak a pompás lelátásért érdemes ide felkukkantatnunk, hanem egyrészt magáért a várért, amelynek udvarában hamarosan  adventi vásározni is lehet, másrészt pedig az érdekes kiállítások miatt is. Aztán a lenti kijáratnál belebotlunk  Európa egyik legnagyobb borostyán kiállításába és -ékszerek árusításába.

Fenn, a sóvár hercegi aranyszobájába betoppanva feltűnik vagy ezer aranygomb a tizenhat méteres kereszttartó gerenda két oldalán. Ezek jelzik kék háttéren a csillagokat. Ekkor még nem is beszéltünk a csodás cserépkályhákról.  Az erődítmény “garázsába, ” a fegyvertárba (Zeughaus) is bekukkanthatunk, ami nemcsak raktárként szolgált annak idején, hanem javító műhelyként is.

Másnap, vasárnap is van futás: a salzburgi 1288 méter magas GAISBERG és a Dóm tér közti hét-hét kilométer a tét. Mi persze sokkal kényelmesebb módon,  autóval vagy busszal jutunk fel ide, s innen csodáljuk meg a környékbeli hegyeket, a varázslatosan szép természetet, és persze Észak Rómáját távolról.

A Salzburg környéki vidékkel, magával a tartományt alkotó öt közigazgatási egységgel közelről is érdemes ismerkedni a 72 órás Salzburg kártyával a GROSSGMAINban lévő SKANZENben. Itt kisvonattal is megközelíthetjük a többszáz éves parasztházakat, pajtákat – a legrégebbi lakóépület Mátyás királyunk korabeli (1482). Rácsodálkozhatunk itt a bő ötszáz éves vörösfenyő ház konyhájára, a négy méter mélyre beásott óriási káposzta savanyítóra, a padláson megbúvó jó négyszáz esztendős háromkerekű talicskára, a jó száz éves hegyvidéken használatos felhajtható asztalkára, a ritka egérfogó kiállításon bemutatott “egérgijotin”-ra, egérveremre, hogy csak .egy-két különleges példát említsek. Egyik tájegységen a parasztság zöldséges és gyógynövényes kertjén ámulunk, a másiknál a múlt és jelen összehasonlításának érdekességein, a következőnél a koporsót helyettesítő deszkán. Hihetetlen, de igaz: itt még Jancsit és Juliskát is “el lehet játszani”.

Ám  idefelé menet kihagyhatatlan program a MÁSZÓPARK, a KLETTERPARK Waldbad Anif. Itt ugyanis rendkívüli élménnyel gazdagodhat minden korosztály: speciális, egyszerűen használható  karabinerekkel biztosított pálya, hétféle nehézséggel várja az apróságoktól kezdve a nagyikon át a komoly kihívást kedvelő felnőttekig mindenkit, az egészségesektől kezdve a térd-,  a csípőproblémákkal küszködőkig.

A biztonságra különös hangsúlyt fektető ausztriai mászópark-láncnak, a Kletterpark Kft-nak a tervezője, építtetője Edi Schmöller, aki az Anifban lévő parkot felügyeli, elmondta, hogy jónéhány sportoló, köztük síelők, futballisták rendszeres mászással igyekeznek stabilizálni sérült térdüket, csípőjüket és tréningezni mélyizomzatukat  a föld felett több méternyi magasságban lévő, különböző mértékben ingó köteleken, rálépéskor mozgó farudakon haladva végig. A kilenc évesünk egy-két mászóparkot már itthon kipróbálva a gyerekeknek való összes, azaz az öt nehézségi szintű pályát küzdötte le kitartóan. Az ötödiken Edi tanácsát megfogadva szinte önmagát mentette meg az elakadásból –  a továbbjutás technikáját hallva meg is oldódott rögtön a probléma: a legfontosabb a sikerélmény. Az, hogy én csak négy pályát tudtam biztonsággal megtenni, az ötödiket kihagytam Edi figyelmeztető tanácsát követve (“elérted a határaid”): így a negyediket dupláztam. Sokkal könnyebben tettem meg a már ismerős szakaszokat, mint korábban – legközelebb már sokkal ügyesebben kezdek neki a megpróbáltatásnak..

A természeti élményeket  a  HAUS DER NATUR-ban folytathatjuk. A négy emeletes fantasztikus természettudományi múzeumba belépve hamar rádöbbenünk, hogy gyermekünket innen csak kirobbantással vihetjük majd el, annyira lekötnek minden korosztályt a kiállítások. A kihagyhatatlan  dinoszauruszok mellett megcsodáljuk az akváriumok úszó lakóit, köztük a legkülönbözőbb éghajlat különleges halait. Itt láthatjuk először életünkben  a tenger s óceánfenék domborzati térképét, a tektonikus mozgásokat. Érdekesek a kitömött emlősök, madarak – egy dodó csontvázával is ismerkedhetünk. Emellett beleshetünk a föld alá, sőt az őzike belső szerveibe is. Ugyanakkor Salzburg szülöttének, Dopplernek, aki a róla elnevezett effektust Selmecbányán fedezte fel, is szenteltek egy érdekes tárlatot.

 Ha még van legalább fél óránk a 72 órás Salzburg kártyából, akkor vessük meg magunkat a dóm szomszédságában lévő hercegérseki REZIDENCIÁba. Az itt kezdődő DomQuartier kiállítására időbe menjünk be, mert a nyugodt megcsodálásához kevés másfél-két óra. Alapozzuk meg a gyermekeink ráhangolódását Salzburg “röpke” ezerháromszáz évének művészetével, kultúrájával és zenéjével úgy, hogy beöltözünk Mozart korabeli uraságnak illetve úrhölgynek.

Aztán nyakunkba vesszük  az értékes, szebbnél szebb berendezésű termeket, a kilátóteraszt, a csodák kamráját, ahol furcsaságokat és különlegességeket csemegézhetünk, sőt lekukkanthatunk a híres dómba is.

Sajnos lejárt a Salzburg kártyánk, de van másik! Legközelebb majd folytatjuk az ismerkedést még legalább három napig. Ne felejtsük: december legelején jönnek majd a krampuszok, a Perchtenlauf, ki ne hagyjuk!

Szöveg és fotó: Bodrog Beáta

c

Bükki “nyalánkságok”

Lillafüredet kétfelől közelíthetjük meg: vagy Eger, vagy Miskolc felől. Mi már régóta kíváncsiak vagyunk a Bükki Csillagda Bolygótúra ösvényére, tehát nálunk az Eger felőli út nyer. Itt ismerkedünk egy három óra körüli, némi emelkedővel járó kellemes séta keretében a bolygókkal, kezdve a kék bolygótól, a Neptuntól egész a Bükk hegység jellegzetességeivel, többek között az különlegesnek hangzó mészégetéssel.

A Palotaszálló neoreneszánsz ablakai

Utunkat folytatva érünk a lillafüredi vízeséshez. Lelkes gyermekünk rögtön kitalálja, lőjünk be egy olyan fotót, hogy a vízesés az ő szájába zúgjon, épp József Attila és költeménye mellett, mely leirva a zuhatag szétfröccsenő képét mutatja. Mivel ekkor már nagyot kordul a gyermek gyomra, és a miénk is rég elütötte a delet, irány a szállás, a csaknem száz esztendős, előkelő kormányvendégeknek épült Palota Szálló, ahol talán már nagyanyáink, anyáink is megfordultak a szálló kevésbé pompás SZOT – Üdülő korában. Az itt megszállókat válogatott ínyencségek várják.

Kilátás Répáshuta irányába a Bolygótúra tanösvényről

A szakács is szolgálatkészen rendelkezésére áll bárkinek: még a szégyenlős gyermekek gondolatát is kitalálja. Nálunk például rájött, mit nem talál csemeténk a halat, vadat s mi jó falat terülj-terülj asztalkámon. A rántott húst. Hát gyorsan odakanyarított egyet a tányérjára. Aztán a hab a tortán a wellness élmény- és úszómedence. Lurkónknak se a gőzkamra, se a szauna nem  idegen – eddzük erősen… Aztán egyikünk, a sorshúzás nagy nyertese, a 20 óra utáni gyermekmentes belső wellnessezésen egész jól fel tud töltődni. Ráadásul kifogtuk a szerdát hosszított nyitvatartási idővel, gyümölcskínálással. Így aztán bőven lehet majd miből leamortizálódni.  

Másnap Lillafüredről Ómassára átjutva könnyen meghódíthatjuk Szentlelket, csordultig töltve kulacsunk útközben friss forrásvízzel. Fent rábukkanunk az egykori pálos kolostor jobb sorsot érdemlő, pusztuló romjaira – a javításhoz felhalmozott, árva kőtömbök látszatra jobban pusztulnak, mint maga a rom. Innen Látókövekre kukkanthatunk ki, ha van ehhez engedélyünk a Bükki Nemzeti Parktól. Hazafelé meg odakíváncsiskodunk a vasöntést felvirágoztató Fazola-féle újmassai őskohóhoz – ez a Massa Múzeum, habár csak májustól várja a látogatókat. Ide vissza kell térnünk. 

Látókövek

Aki mindezt a távot jókedvvel, sikerrel túlélte, az másnap akár egy kilenc kilométer körüli útnak, a bánkútinak is nekidurálhatja magát akár csemetékkel együtt. Ómassáról indulunk a sárga jelzésen fel. A Vadász-völgy kidőlt fás “akadálypályája” nagyon ínyére van nyolc esztendős kis turistánknak, közben persze “fegyverkezik”, “gátatugrik”, párbajra hív, labdázik velünk, így csak-csak felérünk a Bükk legmagasabb pontjára. A kissé hűvös, szeles idő zavar is le rögtön minket a Száraz-völgyön keresztül, ahol jóízűen evickélünk itt-ott át a patakokon, jót mulatva a névadáson – Száraz! – völgy. 

Aztán eljön a negyedik nap, a búcsú – és még nem mehettünk a kora tavaszi időpont miatt se a helyi kalandparkba, sem a lillafüredi felvonóval, még a Bükki csillagdába sem. Bár ígyis-úgyis vissza kell ide jönnünk, még beugrunk a két lillafüredi fokozottan védett barlangba, a cseppköveiről és látványos oldásformáiról nevezetes Szent István- barlangba és az egyedülálló Anna-barlangba, mely a világon látogatható igen kevés mésztufabarlangok közé tartozik gyönyörű megkövesedett növényi lenyomataival. Aztán Miskolc felé indulunk haza, mert fúr minket a kíváncsiság, milyen is lehet egy tanbánya. 

Fazola-kohó

Így irány a Miskolci Egyetem. A fő épületében már korábban megcsodáltuk a Foucault – ingát. Most  az ötvenes években épített Tanbánya kerül sorra. Ezt maga Hruscsov is megtekintette Kádárral együtt – avat be minket. Nekem, laikus számára ez olyan élménymúzeum-féle. A leendő bányamérnöknek meg szemléltető bemutató. Miről is? Arról, milyen módszerrel erősítették meg eleink a bányajáratokat a beomlás elleni védekezésül, és ezt miként lehet  a mai gyakorlatba átültetni.

Ómassáról Bánkút felé a Vadász-völgy “akadálypályáján” keresztül

Enélkül ugyanis nincs sem mélyművelésű bánya, sem biztonságos pinceépítés. Ami pedig az egészre felteszi koronát, az a frissen megnyílt Bányászat jelen és jövő helyzete kiállítás, melyen olyan infók között csemegézhetünk például, hogy milyen az aránya az egyes nyersanyagoknak, ha  a hazai bányakincseinket nézzük, miként működik a mélytengeri bányászat. Sőt  a Miskolci Egyetem által is fejlesztett egyedülálló UNEXMIN nevű robot akár a vízzel elárasztott, elhagyatott bányákat is képes teljeskörűen kutatni. Ez állította fel különben a világ legmélyebb édesvízű merülés rekordját 450 méterével.  Az is kiderült, már megvan a technológia az űrbányászathoz. 

A Szent István-barlang cseppkőcsodái

A kiállítás megtekintése után a Tanbányával szemben lévő falon szemembe ötlött egy Konfucius idézet, melyet nagyon igaznak éreztem a történelemtől a tudományokig: “Csak aki a régit ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet mások tanítójává.”   Ezt a szívünkbe forgatva indultunk haza, hogy legközelebb újabb csodákra lelhessünk ezen a csodás bükki tájon.

Fotók és szöveg: Bodrog Beáta

c

Willy Foggal Szántódról Tihanyba

Akkor érdemes a Tihanyi-félszigettel éppen szemben lévő szántódi frissen megnyílt Mövenpick BalaLand Resort Lake Balaton felé venni az irányt. De nem csak azért, mert a gyerek odalesz a sokszínű, igényes kivitelezésű, hagyományos és modern kor egyéni és társas játékait kínáló játszóházáért, ami igazi viziparadicsomot is kínál (ide bárki betérhet), itt minden korosztály megtalálja a kedvencét. Hanem egy igazi kuriózumért: itt  a 80 nap alatt a Föld körül Willy Fog-os tematikát követik a szálloda terei, szobái, étterme kínálata, mely a legkényesebb ízlésűeknek is ínyére van.  

Kezdhetünk egy rövid kompolás után a vagy háromezer éve lakott tihanyi tájon, amit  hétmillió éves vulkán formált félszigetté, a rómaiak pedig szigetté, míg a Balaton közbe nem szólt:, elég. Ha nem is nagyon barátságosnak tűnik az idő, akkor is belevághatunk a kalandba, hisz jónéhány beltéri program vonz minket az év minden napján ide. Mi olyan igazi jó fejfedőt cibálgató szeles időben kezdtünk a Panoptikumban, ahol nemcsak királyaink viaszfigurái kötik le a figyelmet a velős, az érdekességeket is felemlítő vezetésnek köszönhetően, hanem a csemeték fantáziáját megmozgató, rettenthetetlen kalózoké is.

Akad újdonság még a témában jártas felnőtteknek is. Kiderült például, hogy  több női kalóz bátrabban küzdött a hasonszőrű férfiaknál. Arról még nem is beszéltünk, mennyi előnyt jelentett, nem pedig “kendertáncot” (akasztást) a kiváltott kalózigazolvány az angol  III. Henrik idejében.

A Panoptikum indián kiállításán újdonság volt például, hogy az Andok lábánál élő ma nagyjából 110 ezres shuar indiánok magukat a vízözönt túlélő  két fiútestvér egyikétől származtatják. Ő ugyanis feleségül vette az egyik nekik segítő papagájt. Ha a látogatás alatt ügyes üzletet kötünk csemeténkkel, akkor mi is és ő is sokat tanulhatunk a vezetésből. Csak ejtsük ki azt, hogy kap egy balatoni vitorlást vagy  egy igazi csokiból készült tejszínhabos forró csokit (na jó, legyen mindkettő, a maradékát meg bekebelezzük mi).

A déli part a Rege Cukrászdából

A kiállítás végén a finomságok iránt különleges érzékekkel rendelkező gyermek  olvasni tudás nélkül is odairányít minket az év minden napján különleges és friss sütiket, sőt meleg harapnivalókat kínáló Rege Cukrászdához, ahol a reggelitől kezdve a vacsoráig bármit lehet falatozni. Itt nem tudnak úgy leülni sem a teraszon, sem benn, hogy a Balaton még szeles időben is szívet melengető  panorámájában ne gyönyörködjenek. Az épp bővülő zarándokház szomszédságában meghúzódó cukrászda a karnyújtásra lévő apátság egykori parasztudvarában nyílt meg épp hat évtizede. Átküzdötte  magát az ínséges időkön – így ma öt éve kibővült kínálattál várja  a gyerekeket is kedvencükkel, a csokis Balatoni vitorlással és a különleges pasztával készült levendulás krémessel. Ha elkészül a látványműhely, akkor akár el is leshetjük az egyik  épp ott sürgölődő cukrásztól valamelyik igen titkos receptjét.

A gyerekeknek is tetszenek a Tihanyi Apátság interaktív játékai

A  lurkók így feltöltekezve ismét kaphatóak egy kis figyelmet is követelő programra: irány be a saját gyertyaöntő műhellyel rendelkező bencés tihanyi  apátságba, mely látogatóközpontja középület kategóriájában 2014-ben nívódíjat nyert. A szemet és lelket gyönyörködtető barokk templomból a XI. századi altemplomba érve az alapító I. Béla király sírhelye mellett sétálunk el. Tihany érdekes történetével multimédiás módszerrel ismerkedhetünk, majd  legrégebbi szövegemlékünkkel, a Tihanyi apátság alapítólevelével.

Közben a kicsik kedvence, a memóriajáték, a kirakós is szót kap. Persze, hogy kedvelik, mert többnyire jobbak benne, mint a felnőttek. De a nagyok is gazdagodnak tudással, mert nem is gondolták volna, hogy a mindent elpusztító tatárjárástól Tihany megmenekült, sőt a török hódoltság idején a Balaton-felvidék egyik legfontosabb erőssége volt, rondellákkal, széles árkokkal.  

Ezután, ha nem  a zimankós telet bevezető és levezető hónapok járják, akkor telitalálat a szalmatetős Tihanyi Tájház két épülete, melyek építészeti stílusa csak Tihanyra jellemzőek. A halászház és a gazdaház a hétköznapi élet ma már ritkán látott érdekességeit mutatja – a nagyobbacskák  szakértelemmel kezelik a laptopokat, melyek a helyiségek berendezésében segítenek  eligazodni. 

A vonzó játszótér a Mövenpick BaLaLand udvarán

Aztán irány végre a szállás, a szántódi  Mövenpick BalaLand Resort Lake Balaton frissen megnyílt mesés hotelje. Mesés minden szempontból. Egyrészt, mert a Verne regényből készült spanyol rajzfilmnek, a 80 nap alatt a Föld körül helyszíneit, például a recepcióval szemben lévő bár a Willy Fog fogadás Reform Klubja mutatja be  közlekedési eszközeivel együtt – némelyiket, például a pici autókat és a léghajót ki is lehet próbálni. Willy Fog berendezési tárgyai is helyet kapnak (a ládája, ódon légkondicionálója, különböző fákból készült arcképe) szobánk előterében. Ráadásul a gyerekeké Willy Fog-os mintás egyedi festésű. 

Másrészt duplán mesés abban az értelemben, hogy a nagyszerű balatoni panorámát kínáló  étterem hat napos forgásban kínálja Willy Fog utazása során érintett országok ételeit. Odaérkeztünkkor épp az angolt követő francia nap került sorra: volt ott francia hagymaleves, franciabab, azaz ceruzabab mandulával, padlizsán tartárral, kacsamáj pástétom, burgundi marha, francia lecsó, sőt a látványkonyhában lehetett kérni frissen grillezett lazacot és Camembert. Mesés abban az értelemben is, hogy megkóstolva az ételkölteményeket, a chéfet, Patkó Tamást én Michelin csillag várományosnak gondolnám. De a gyereknek ez semmi, csak legyen rántott csibefalat, halrudacska, tészta bolognai mártással. Megnyugodhatnak, ezek mindig őket várják.

A tájházban Tihanyban

A lurkók a délutáni csokiszeánszra se mondanak nemet. De azután rohannak vissza a szomszédos Family Park játszóházba, a Willy Fog bejárta országokat idéző mászórészekbe, vízi élményvilágba, megoldani az érdekes kvízkérdéseket. Játszóházakhoz képest újdonság itt a VR szemüveges izgalmas játékok sora – miután sikerült az ördöngős technikát kezelnem, akkor csak egy-két lóhosszal hagyott maga mögött az unokám. Különlegesség a lézerszoba számomra Indiana Johns-ot idéző kúszós-mászós része, amit én is kipróbáltam, noha lerontottam a gyerek pontszámát – elnézte nekem. Kicsiknek is kacagtató a szivacslabdás lövészet – gyerekkorunk  kidobós játékait felidézője, amiben vállvetve harcoltunk nagyokat kacagva, egymás ellen.

A vonzó játszótér a Mövenpick BaLaLand udvarán

Egy nagyon komoly hiba azonban még itt is előfordult. Egyszer véget ér a móka. De sebaj, majd gyúrunk rá, hogy újra eljöhessünk ide. S hazaérve a gyorsabb cselekményű rajzfilmekhez szokott csemeténk végre értelmes mese után fog rajongani: a küzdés, a felnemadás igazi történetét zárhatja a szívébe.

Fotók: Bodrog Beáta

c

Sikeres volt a Sajt és Újbor Fesztivál

Vagy két tucatnyi kiválóbbnál kiválóbb borászat mérkőzött meg ismét az aranyért a minőségi gasztronómia jegyében. (http://www.ujboressajtfesztival.hu/eredmenyek). A borkóstolók között pedig sajtcsodákkal lehetett felkészülni az újabb bor – kihívásokra. 

Az, hogy egy borász nagyinak, Szerencsés Ildikónak nyolc unokája van, és mindegyikük arcképe és neve a borok megnevezése, az ritkaság. Mondhatnánk szerencse. Az egyik ilyen figyelemreméltó név az India, mert a gyermek a Himalájában fogant – meg is kérték rá az engedélyt a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti osztályától. A kisöcsinek ugyancsak egzotikus név dukált a tradíciót folytatva. Így lett ő Iliász – meséli a büszke apuka, Orcsik Péter, a borház grafikusa. Sőt a palackok hátsó címkéjén egy, az unokára és a borra egyaránt jellemző tulajdonság ötlik a szemünkbe, teljesen egyedivé téve az ízletes vörös száraztól a fehér édesig terjedő borok skáláját. Úgy érzem, nemhiába kapta a kunsági borvidékhez tartozó kiskunhalasi Szerencsés Borház a nevét. 

Borkóstolás után egy kis sajt ízlelgetés jön épp a Sajtmágusnál,  a debreceni Bolya Gergelynél, ahol a sajtcsodák mellett  egy hiánypótló sajttörténeti könyv,  a Sajtkorszak nyűgöz le, A sajtkészítés csodálatos története alcímmel. .A borítón pedig a legkorábbi sumér tejtermék készítés  illusztrációja vonja magára a figyelmünket. 

– Egy évtizednyi lelkes sajtozás után lehetőségem volt elvégezni egy sajtkészítő tanfolyamot.  – meséli Gergely.

A tanfolyamon használt tankönyveken jókat szundikált, annyira unalmasak voltak . Ezért neki is veselkedett egy érdekfeszítő tankönyv írásának. Eközben olyan mennyiségű adatra bukkant, hogy muszáj volt könyvet  írnia a sajtok történetéről a nagyközönségnek is – ez a Sajtkorszak. Mint mondta, űgyis mindig érdekelte a történelem.

Bolya Gergely egy sajtmajálison. Fotó: Bódi Ágnes

Most is épp egy hiánypótló munkán dolgozik a mágus: a Kárpát-medence és a magyarság tejtermékeinek történetén, de a gyakorló sajtkészítő szemszögéből. Ugyanakkor kaphattunk tőle egy szép kiállítású Sajtnaptárt is, melyet a Tejgazdasági Szemle újság adott ki. Annyira tetszett a könyve és a standja a mágusnak, hogy otthon rögtön megkukkantottam Facebook oldalát is, ahol arról ír, honnan is jöhetett a sajthoz való vonzódása: “Esküszöm, nem tudom. Egyszer csak jött, látott, győzött, s azóta is itt van, nem ereszt a markából.”

Sajt után újra bor dukál. A híres, már külön applikációval is rendelkező szekszárdi borvidék egyik slágere a Fritz Birtok, ott emeljük poharunkat többek között a főborász, Vass Csaba egészségére is. Kiderül róla, hogy igencsak ízletes  vöröseket kreál pusztán hobbiból. 2021 óta vagy négyféle finomabbnál finomabb vöröset köszönhetünk neki.

Fő profilja az én kedvencem, a nagytestű, hosszú érlelésű barikos vörös. Mikor épp ezeket tesztelem, elismerően hallom magam mellett “annak idején mindig ezzel vágtuk a disznót”. Nemhiába vezethető vissza a Fritz Pincészet családfája 1635-ig. Nos, újra jöhet a sajt. A győri Tebike kisalföldi juhsajtja varázsol el. Az elnevezésnek semmi köze se a Tibikéhez, se a Terikéhez, derül ki idejében, hanem a tehén, birka, kecske első két betűjéből született mozaikszó. Országosan vásárolható sajtjaikból  a Lajta és a földrajzi eredetvédett  Győr-Moson-Sopron megyei csemege (Ilmici) sajtokat, meg a Pálpusztait csak ők gyártják. 

A sajt után pihenésképpen  egy kis kávé  Kapuczineréknél. Mikor odakukkantok, épp kívánságra kever ki a Kapucziner Mariskája exzotikus lelőhelyek  kávéfarmjairól  származó kávészemekből egy mixet a hölgyvásárló kérésének megfelelően. Ízlett nagyon a friss pörkölt és pörköletlen kakaóbab – igen különleges. És ugyan ki tud ellenállni a  kézműves csokoládé műhely kávé szemet tartalmazó bonbonjainak? A kávénak még csak-csak,  de ennek semmiképp. Nem szabad… Bűn lenne  

Aztán folytassuk megint egy kis sajttal.  A Csányi Sajt Manufaktúra és Tejüzem kettős érleléssel készült leveles túrója, ami teljesen krémsajtszerű, kerül a táskámba gondolkodás nélkül, csak úgy spontán. Aztán jön a többi: Lajta sajtjuk hajszállal maradt le az aranyról a tavalyi miskolci sajtversenyen, míg a kecsketejes Raclette  Etyeken, az országos sajtversenyen simán megszerezte az első díjat. Közben persze kiveszik a részüket az iskolatej programból, a tejföl, a hagyományos rögös túró s joghurt készítésből is – meséli csak úgy mellékesen a polgármester.

Aztán borral zárunk. A szekszárdi borvidék Bodri Pincészete régi jó ismerősünk – már élveztem három generáció munkájának gyümölcsét kiváló éttermükben  épp a varászlatos békakuruttyulás idején. Virágos sorozatukban (ez Szekszárd könnyed arcát jelenti meg),  fehérboraik többsége mutatkozik be.  Két új fajtával ismerkedhetünk csak itt és csak a pincészetükben: a Zöld Velterinivel és az Irsai Oliverrel. Meglátni, megkóstolni, megszeretni csak egy pillanat műve. 

Reméljük, jövőre ismét ízlelgethetjük ezeket a csodákat. Csak legyen hozzá kellő időben elég eső, meg békeidő, meg munkáskéz, sőt némi nap, az se igen árthat. No meg persze mi, a hálás borkóstolók se hiányozhatunk.

Fotók: Bodrog Beáta

c

London, az igazi

Ha nem ugrottunk be Madame Toussauds-hoz fotózkodni a közismert sztárokkal a legendásan izgalmas zenékre és középkori hangulatban taxin vitetve magunk át a történelmi Londonon, s közben nem csodálkozunk rá  a főváros hol lebilincselő, hol sötét-titkaira,  nem beszélve a rajzfilmhősök 4D-s emberpróbáló viadalára , akkor nem voltunk Londonban.

Akkor sem, ha kihagyjuk a felhőkarcoló Sharp 72. emeltéről, madártávlatból a csodás kilátást – egyik oldalról szebb, mint a másikról, bármerre is kémleljük az eget vagy a földet. Főleg akkor érezzük, hogy egy egész odatartozó részei vagyunk, ha szerencsés flótásként kifogjuk  a napnyugta lélegzetelállító aranyló színkavalkádját, és nem bírjuk megállni “milyen varázslatos” felkiáltások nélkül, megsemmisülve átadva magunkat a csodának.

Ha nem kíváncsiskodunk be az ingyenes, hihetetlen gazdag legendás múzeumokba, többek között a Science-be, a Natural Historyba, a Britishbe, a Maritime Museumba, akkor sem voltunk igazán a brit fővárosban. Ezekbe újra és újra vissza-visszatérünk – erre sarkallnak a még fel nem fedezett kincsek.

A gyerekek egyik kedvence a Sciene Múzeum, ahol például a Csodák Palotája jellegű Wonderlab, a  3D-s meghökkentő és lebilincselő természetfilmek tesznek minket gazdagabbá, nem beszélve a repülős szimulátorokról, és a legkülönbözőbb interaktív galériákról.

A másik kedvenc a Natural History Múzeum, annak dinós, vulkános kiállítása csak ráadás a számtalan érdekesség, különlegesség mellett, mint amilyen például az év természetfotói. Erről  rögtön a greenwichi Tengerészeti Múzeum aktuális meghökkentő csillagászati fotói jutnak eszembe, amikre rápillantva a kisiskolásunk is lecövekelt.

Élvezte a greenwichi Harrison Ford planetárium ékes angol nyelven szóló vetítését is annak ellenére, hogy nem az anyanyelvén hallgatta. Kisfiúnk azzal meg teljesen meghökkentett, hogy a British Múzeum Feminin Power  (Női erő) kiállítását nemcsak hogy engedte nyugodtan megnéznem, hanem még ő kérte egy-egy furcsa bábszerű lény alá írt magyarázat fordítását, annyira megragadta a fantáziáját a szokatlan alak.

Kihagyhatatlanok a történelmi királyi paloták is. Ha nem zarándokolunk el legalább az egyik History Royal Palace-hoz, mondjuk a Towerhoz, és ott nem caplatunk fel a XI. század fából épült Londonával ellentétben a hófehér kőből épült fenyegető fehér toronyba, az interaktív foglalkozásokra,  számtalan fotót készítve közben  páncélokról, akkor hiányos lesz a látogatásunk.

De választhatjuk  a feleségnyakazós VIII. Henrik Hampton Court-i palotáját, persze a játszótéren vagy a labirintusban kezdve. Vagy  a méltatlanul mellőzött gyönyörű Kew Garden botanikus kertjét (itt a Kew palota rejtőzködik), felkapaszkodva a lombkorona szintre, bekíváncsiskodva a változatosnál változatosabb üvegházakba, akkor is hibázik a London- kiruccanás.

Ami viszont fantasztikusan kiegészíti ezt, az a Kew Gardenhez közel lévő bő 42 hektáros WWT Wetland, ahol a vizes élőhelyek vadon élő állataival ismerkedhetünk rejtett madárleseken. Sétálgatva pedig számtalan színpompás  kacsafajt ismerhetünk meg. Itt is repülnek az órák – hol nem? S repülnek a napok is, vége is a londoni vakációnknak, pedig számtalan helyre még el se  jutunk   – jövőre veled ugyanitt…Vagy még az idén?

A szerző, Bodrog Beáta fotóival

c

Tobozszüret a Follyban

Így igen lelkesen kutatták fel, melyik fa kerül épp sorra, sőt ellesték a szüretelés alpintechnikai eszközökkel, illetve puszta kézzel, bukósisakban történő szüretelés csínját-bínját is. Az ajándékba kapott néhány toboz az adventi koszorúnkon fog emlékeztetni a visszatérésre a hidegebb időben is – az arborétum minden évszakban csodás.

 A Balaton édenkerjének is becézett népszerű Folly Arborétum egyedi fekvésű: szinte lehetetlen olyan helyen leülnünk, ahonnan a magyar tenger   szívet melengető látványa ne  vonzaná  a tekintetet – borús idő nem akadály. A Kisörsi-hegy meredek oldalában, Badacsonyörsön Folly dédnagyapa pusztán  kedvtelésből telepítette be a legkülönbözőbb fenyőfajtákkal 1905-ben a fél hektáros területet – mára ez már ötre gyarapodott-. Ezek mellett örökzöldek, növénykülönlegességek és  főleg szőlők kúsznak fel a domboldalon, bár a sláger akkor is a négyszázféle tűlevelű.

Az óriástobozú fenyő tobozára fel is mászhatunk, ugyanis az idén felújított, öt méter magas kilátó ezt a formát utánozza Kruppa Gábor Ybl-díjas építésznek köszönhetően. Ennek a különleges-fafaj tobozának a szürete jövőre lesz esedékes -két esztendő szükséges a megéréshez.  A kilátó megmászása után barangolni lehet nehéz, sziklás ösvényen, emberpróbáló kőrengetegen át az Öreg Arborétumhoz. De szinte mindegyik út járható gyerekkocsival, nyáron akár strandpapucsban slattyogva is: a Folly a gyerekeknek igazi paradicsom.

Séta közben hol az óriáshinta, hol az atlaszcédrusok lombkoronájába épített Folly-fészek, hol az óriás csúszda, hol meg a kihagyhatatlan játszótér téríti el a csöppségeket és cseperedőket a sétaútról.  A romantikát kedvelőknek ott a csüngő kék atlaszcédrusok árnyékában megbúvó, minden szemet gyönyörködtető lugas.

Aki pedig épp azon töri a buksiját, ugyan milyen évek múltán is felemlegetett helyen, ne valami „snasszon” esküdhetne meg élete párjával, ne habozzon! Itt kitárt karokkal várják: a dédpapa kilenc lánya egyikéről Ilonáról, a virágok édesanyjáról elnevezett helyszínt az unokák is felemlegetik majd. És ha épp alkonyodik, akkor akár a fényfestésben is gyönyörködhetünk hamarosan.

Ám a Folly meglátogatása nagy „veszélyeket” is hordoz magában. Ugyanis nem tudjuk megállni, hogy ne vegyünk egy-egy sudár ciprust, Csontváry Kosztka Tivadar híres festményére gondolva egy-egy libanoni cédrust vagy éppen bármilyen más örökzöldet. Sőt esélytelen ellenállni az étterem finom illatainak, például a pirított mandulafenyő-magos sütőtök-krémlevesnek, és Follyék saját kreációjának, a pirított fenyőmag réteggel megbolondított, mindig friss Folly krémesnek.

Ekkor még meg sem említettem fantasztikus kézműves forralt borukat, amit magunk édesíthetünk ízlésünknek megfelelően cukorral. De a „sima” bort kedvelők sem szomorkodhatnak: a Folly Budai Zöld és a Cédrus bora mellett az idén először lehetett megízlelni a Boróka borcsalád vörösét is borkóstoló keretében.

Hideg ide, hideg oda, hétvégéken kerti sétákkal, családi programokkal, speciális menüajánlattal folytatódnak a programok – a szabadban pattogó tűz látványa feledhetetlen. Ide nem lehet rosszkor menni.

Sőt itt befejezni se lehet a látogatást – a kíváncsiság nem hagy nyugodni az embert, mennyit változhatott a kert az utolsó bekukkantás óta. Nem csoda, ha vissza-visszatérünk. Így könnyen lehet, hogy a bakancslistájukon a Folly mellett csak egy haloványka pipa szerepel majd a látogatás után, mert aki egyszer meglátja, az vágyódik oda vissza, tehát nem lehet kipipálni. 

Úgyhogy nagyon tessék vigyázni!

Fotók: Bodrog Beáta

c

Tündérkert Noszvajon

A “hölgyek szárnyának madaras szobájába csak úrhölgyek és szolgálóik léphettek be. Urak és gyermekek nem!” – invitálja somolyogva Nagy Adrienn színésznő  jó humorérzékkel a kíváncsiskodókat sajátos hangulatú idegenvezetésén  a  noszvaji kastélyban, ahol a kor ünnepelt színésznője, Déryné is fellépett. Épp hogy befejezi a mondatot, mikor egy önfeledt kiáltás töri meg a csendet: “Végre egy hely! Apa! Te maradj kint a gyerekkel!”

Ki hinné, arisztokratáék is voltak gyerekek!

Nagy Erzsébet barokkzene specialista is megoszt velünk egy sztorit: a kastély bemutatásakor egyszer annyira meglepte korhű ruhájában a vendégeket, hogy egyikükből kibukott: “Magácska itt lakik?” “Persze,  itt ragadtam a barokk korból”. A kastélyban több különlegességre is bukkanhatunk. Az egyik például az unikornis, ami igen ritkán fordul elő kastélydíszként. A másik egy esemény: ha valaki épp Bálint napkor keveredik oda, akkor bizony köthet hivatalosan egynapos házasságot is.

Így kipróbálhatja, milyen is a házasélet. Egy napig biztos, hogy fenékig tejfel. Ha már láttuk a Bükk ölelésében megbúvó Noszvaj barlanglakásait is, kapjuk nyakunkba a lábunkat, és ugorjunk át Felsőtárkányba. Ha idejekorán leparkolunk, és sétálva közelítjük meg a gyönyörű völgyben az egykor Magyarországon élt vagy három tucatnyi dinoszaurusz parkját, hirtelen “ugatás” hallatszik. Nyakunkat behúzva körbevizslatunk, hány eb akar minket szétszaggatni. Aztán rájövünk,  csak az aranyos dínók köszöntenek minket sajátos stílusban.

A Magyarországon valaha előfordult mozgó, hangot adó 35 dínófaj lelőhelye

Ha némely törpicsek talán apu ölébe készül kéredzkedni ezek hallatán, annak elárulhatjuk, ha rávicsorog arra a behemót dinóra, azaz kimutatja a foga fehérjét, akkor a nemzetközi múzeumi minősítéssel rendelkező, izgő-mozgó dinoszauruszok reszketni fognak tőle… Így aztán peckesen, tűhegyes aprócska fogait csattogtatva sétál végig a  ösvényen a csemete, hogy aztán ugrálóvározzon, vizi dodzsemezzen, gokardozzon, és egyhamar haza se térjen. 

Másnap meg egy kis “kastélybeli” lubickolás után folytatjuk az őskalandot: ugorjunk be ősemberékhez háztűznézőbe a közelben lévő Neandervölgyi -barlangba, a Bükk déli kapujába, a hegység leghosszabb   völgyébe. De ez a hetvenezer évvel ezelőtt élt galád ősünk arra nem gondolt, hogy mi babakocsival, strandpapucsban akarunk beslattyogni hozzá, így kifejezetten élmény – mászással megközelíthető helyen
rendezte be “fényűző” lakását.

Subalyuki látogatóközpontba találkozunk csak ősapánkkal “személyesen” 

Sziklamászás előtt vagy után ne felejtsünk el beugrani a Subalyuki látogatóközpontba, ahol nemcsak ősapánkkal “személyesen” ismerkedhetünk meg, hanem a korabeli világgal, a kőmegmunkálás emlékeivel akár szakavatott idegenvezetés keretében.  Sőt kirándulhatunk akár innen, akár Noszvajról is a közelben lévő “aktuális” kaptárkövekhez. 

A Noszvaj közelében lévő Szomolyán 13 kaptárkövön 132 fülke várja a kirándulókat

Ha aztán arra merünk gondolni, hogy milyen is jó lenne egy kis borkóstoló a sok minket bizonyos fokig leamortizáló gyerek program után, nyugodtan tárcsázzuk a noszvaji Gazsi pincészetet, ahol saját házasítású borcsodáikat kóstolgatva, a gyerek meg “borkorcsolya”-sütit élvezettel majszolgatva ismerkedhetünk a borkészítés fortélyaival. Bárki, bármikor csatlakozhat a kóstolóhoz, akár menet közben is: mintha régi ismerősök  érkeznének az élvezetes nedűt kóstolók számára – azonos nyelvet beszélünk, a minőségi borét.

A kíváncsaiknak “Szézam tárulj” a borkóstolókat is vezető vendéglátó gazdának, Szögedi Sanyinak az útmutatásával.

Jöhet a száraz fehér Gyöngyharmat, a rozé 1111, a vörös száraz Test-vér akár szimultánban is, mert Szögedi Sanyi nemcsak a mesélésben  szakértő. Aztán álmélkodva körbejárjuk a hamarosan nyíló, szinte mellettük megbúvó új pincészetüket, és rögtön be is szeretnénk jelentkezni ide. Ha meg eljön a szabadság vége, ugorjunk be hazafelé menet a szihalmi Magyar-Tár-Házba, ahol csemetéink akár népi mesterséget is kipróbálhatnak, például fúrhatnak is ősi módon, nemcsak az egyes tájegységek  népviseleteivel ismerkedhetnek vezető segítségével. 

A szihalmi Magyar Tár-Ház Interaktív Élményközpontban, azaz  az egri káptalan egykori magtárában  a Kárpát-medence népi kultúrájával is ismerkedhetünk. 

Aztán majd csak azt kell egyeztetni a családi kupaktanáccsal, mikor folytassuk a kalandot. A gyereket hagyjuk ki a demokráciából, mert akkor soha se fogunk hazaérni. Pedig néha dolgozni is kellene…. 
A noszvaji Tündérkert Hotelben szálltunk, ahol nemcsak élőzenés vacsorákkal lepik meg a vendégeket, hanem lehet csatlakozni akár a babaúszáshoz, sőt a halpedikürt is ki lehet próbálni.
Fotó ls szöveg: Bodrog Beáta

c

Hazavittem Szekszárdot

A saját Costa Rica-i kávéültetvényről származó, ritka finom kávé, cukor nélküli fantasztikus forró csoki és a családi hagyományokon alapuló kézműves mézeskalács, gyermekkorunkat idéző málnás cukorka, sőt kakasos (!) nyalóka csak gondos “felvezetője” volt a Szekszárdi borvidék megismeréséhez, melyeket meg-megfűszereztek az élet savát-borsát adó családi sztorikkal például a Heimann Borászatban.

A Heimann Pincészet egyedi hordói

Örömmel éreztük, micsoda áldás lehet, ha együttműködnek a helyi borászatok, amit egy most megszületett telefonos applikáció is bizonyít. Ennek a letöltésével bárhol legyünk is, a legfrissebb információhoz juthatunk az itteni közlekedéssel, pincészetekkel, tájegységekkel kapcsolatban. Így mindannyian hazavihettük a 2500 hektár összterületű borvidéket az applikáció réven a zsebünkben, köszönve ezt a Szekszárd Borvidék Nonprofit Kft.-nek.

Az Eszterbauer Pincészet

Nagy elismeréssel nyugtáztam, hogy ezek a borászok a Covid-okozta igen nehéz időszakot
úgy tudták átküzdeni, hogy az életben maradásért folyó küzdelem közben egymást
támogatták, sőt ilyen körülmények között képesek voltak csúcsborokat alkotni. Hajlottunk igazat adni nekik abban, hogy ez a legszebb és legjobb borvidék minden tekintetben, földrajzilag is.

A borkút Szekszárd főterén – színház az egész világ

Valóban szerencsés, mert az ország egyik legmagasabban fekvő területén a Sió, a Duna összefolyása, az Alföld és a Dunántúl simogató találkozása sajátos mikroklímáját teremtett. A löszös talaj alatt vagy húsz méter mélyen vízzáró agyagréteg segíti a szőlő optimális vízellátását.

Bele is szerettünk egy kicsit a változatos, madárfüttyös, nyújtózkodó napsugaras, gyurgyalagos Szekszárd környéki tájba. Varázslatos alkonyi színek a dzsiptúrán.

És itt még nem is beszéltünk a vörös agyagról, ami a legjobb talaj a kékszőlőnek. De itt a fehér is jól érzi magát. Lehet, hogy még dombra kaptatnak fel dolgozni a gazdák, mondjuk kapálni, de tutti, hegyről jönnek le egy kis borkóstolás után.

Borral festett képek, amik színe idővel változik, a Garai Pincészetben

Megértettük, hogy Szekszárd a saját útját akarja járni, és senkihez se akar hasonlítani – ahogy ezt a Vesztergombi Pincészet tulajdonosa ki is fejtette. Nézzük csak azt a tényt, hogy a szekszárdi borászok ötször nyerték el Az év borásza kitüntető címet, mellyel a hazai borvidékek között rekordot értek el.

A Takler Pincészet borszentélye sejtelmes fényben

Sőt korábban magyar vörösbor soha nem kapott Grand Gold díjat, ami most “megesett” a 2022-es Wine Trophy berlini versenyén – a három nyertes vörösből kettő volt szekszárdi (a Schieber Patina Cabernet Franc és a Vesztergombi Alpha). A borvidék egy-egy ikonikus borához kapcsolódó különleges túrákra is gyúrhatunk évente háromszor: hol a kadarka, hol a kékfrankos, hol a bikavér jut szóhoz.

A szekszárdi Kávé Háza 1927 többször nyerte el az “Év legkedveltebb kávéháza” megtisztelő címet. A magyar kávékultúra megteremtői közé számító vállalkozás számtalan étteremnek, kávéháznak és kávézónak szállít többek között minőségi kávét saját Costa Rica-i ültetvényéről. Sőt Specialty Coffee Assosiation of Europe minősítette szakmai stábja képzéseket tart a kávé megszállottjainak, legyenek azok versenyzők vagy baristák. saját oktatótermében. A képen a fantasztikus ízű cukor nélküli kakaóm, igazi műalkotás.

A finomabbnál finomabb, változatos bormustrákat csak megkoronázni tudta egy-egy borászat ritka finom ízeket kínáló konyhája. Itt nem hagyhatom ki sem a térség legjobb szállodája címet háromszor elnyert Takler Pincészetet, sem a békakuruttyolás varázsát plusz élményként nyújtó Bodri Pincészetet, nem beszélve a Mészáros Borházhoz tartozó Hotel Meropsról, mely a Szekszárd környéki löszfalban oly szívesen fészkelő méhecskevadászokról, a gyurgyalagokról kapta nevét.

A Mészáros Borház, alias Hotel Merops

Ezek fészkeit kutattuk a löszös szurdokon dzsipünkkel átverekedve magunkat, miután Szekszárd meseszép látványát a tetőre felkaptatva magunkba szívtuk. Hihetetlen panoráma itt is, nemcsak a pincészeteknél.

Érezzük, ahogy a természet békessége a szívünkbe költözik.És néhány élvezetes kóstoló és érdekes sommelier- bemutató után újra eszembe jutott a “Szegszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem” sora Karinthy Frigyes tollából. Azt írja itt, hogy Babits ” néhány nappal születése előtt … titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szegszárdra, nehogy … leendő versében az alliterációt elrontsák.”

A szépapa mézeskalács-készítő nyomdokaiban jár a Petrits család. Családi titkos receptek alapján készült itt bicikliző úttörő mézeskalács, Trabant majd Porsche, illetve hatezer apró pöttyből álló goblen-hatású csoda is . Az itt kapható kézműves gyertyak bizony csonkig égnek. A  nosztalgiázóknak meg ott a mézes, hűtött márc szörp formájában.

Megértettem Weber Pannit is, a Szekszárdot és főterét sztorizva bemutató idegenvezetőt is, nemcsak a borászokat, aki áhítattal említette, milyen csodás élmény volt magyar irodalmat tanítania Babits városában…

Ekkor egy pillanatra megállt bennünk az ütő. Főleg ha épp magyar szakon végzett az ember. Tényleg! Ilyen lehetőség nem adatik meg csak a kiválasztottaknak. Ezért érintett meg engem Weber Panni búcsúszava: itt megtalálod azt a közeget, amivel magadat gazdaggá tudod tenni. Jó, hogy itt hajtom álomra a fejem.

Fotók a szerző felvételei

c

Londoni kuriózumok

Nekem a tavasz kezdetén a szokásos élvezetes korzózások mellett a megragadó fotókiállítások mint igazi highlightok jelentették az egyik érdekességet, ahol az órák csak úgy repültek. Most például egyrészt az év nyertes csillagászati fotóiba merülhettünk bele (köztük négy magyaréba is!) a greenwichi Tengerészeti Múzeumban. 

A Shark, a Tower híd és a Walkie Talkie

Másrészt a Science Múzeum elgondolkodtató fotótárlata az egyre inkább zsugorodó amazoniai őserdő pusztulását, bennszülött törzsek vezetőinek  vészüzenetét közvetítette – meg kellene hallanunk ezt is, noha nem  a szomszédból jön ez a kiáltás a puszta életért. Mert ez egyre inkább veszélybe kerül. 

Sztetoszkop-történelem a Science Múzeumban

Erre a Természettudományi Múzeum fantasztikus versenygyőztes állatfotói is  felhívták a figyelmet a kiböjtölt, az ellesett “állati pillanatok” megörökítése mellett. 

A Stonehenge -kiállításon

A hírneves British Múzeum meg a Stonehenge-t megelőző és követő, sokunk számára rejtett és kevésbé értett világba vezetett be értékes tárgyakat is bemutató, hiánypótló kiállításán – enélkül fehér folt maradt volna ez a csoda a számunkra. Elgondolkodtató volt a záró mondat is: minden kornak megvan a maga Stonehenge – amit megérdemelt, vagy amire vágyott. 

Aztán egy-egy értékes, érdekes filmet is megtekinthetünk –  a Science Múzeum 3D-s filmjei elvarázsoltak, például a  Antarktiszról szóló, ami a legújabb kutatások hihetetlen eredményeit tárta élénk. 

Egy-egy múzeumi program után pihenésként üljünk be egy pubba vacsorázni: kedvencem a Weatherspoon-lánc szíves kiszolgálói, kedvező ár – érték aránya miatt. Estéinket hangulatos séták mellett egy-egy színdarab megismerésével színesíthetjük. 

Shakespeare Globe Színháza

Feltétlenül ismerjünk meg egy épp műsoron lévő Shakespear-i darabot az író Erzsébet-kori híres  Globe Színházában feltéve  a koronát a napra. Sajátos, humorral is megspékelt Hamlet előadásuk örök emlék marad. Ha jóval korábban érkezünk ide, akkor a vicces korabeli színházi előadások titkaiba avatnak be minket színházi idegenvezetés keretében. Felejthetetlen az impozáns Királyi Operaház híres szereplőgárdával előadott Rigolettó is, amit most is vastapssal jutalmazott a műértő közönség. 

Királyi Operaházban az Othello előadás előtt

Érdemes, ha már Londonban vagyunk, az általunk kevésbé ismert, a vérbeli küzdeni tudást példázó leghíresebb brittel, Churchillel is közelebbi ismerettségbe kerülnünk. Ezért a miniszterelnökségi hivatal (Downing Street 10) közelében, a tíz láb mélyen lévő Cabinet war roomba látogatunk el. Innen irányította ugyanis kabinetjével együtt a hadműveleteket a csüggedést nem ismerő premier miniszter.

Churchill fotóit is megtekinthetjük a Cabinet war roomban

Meglepő, hogy sokszor járt a halál árnyékában, vagy egy tucatszor meghalhatott volna, de mindent túlélt: küldetése volt.

A teljes embert minden szempontból bemutató kiállításon azt olvastam többek között a festeni is jól tudó, nehéz gyerekkort megélt Churchillről, hogy egyszer azért került néhány napra kórházba, mert átkeléskor rossz felé nézett az úton a baloldali közlekedésről ismert Nagy – Britanniában..

Én azóta csak mosolygok, ha eltévesztem a look right irányt. A ringlispil módszer vált be: mindig mindenféle, főleg balra és jobbra kapkodjuk a fejünk. De ha egyszer, véletlenül épp bejönne végre a look right, azaz tényleg jobbra nézünk, akkor balról húzhat el egy autó a változatosság kedvéért az orrunk előtt – egyirányú utca volt a lelkem. 

De mosolyogva túltesszük magunkat ezen, sőt a nagy távolságokon is. A többnyire emeletes buszok tetejéről a változatos városképek, hömpölygő gyalogosok mellett a londoni trafic jamet, azaz forgalmi dugót csúcsidőn kívül is élvezhetjük. Így bőségesen van időnk az újabb és újabb élettel teli, hangulatos városrészekbe bele- belefeledkezni. 

 Legközelebb a nyár derekán térünk vissza ide, hogy megnézzük Londont gyerekszemszögből is… Bár el kell ismerni, hogy az előbb említett ingyenes múzeumokban nem a lurkók fognak hamarabb kifáradni … 

Fotók: Bodrog Beáta

c

Nápoly és az Amalfi-part

Először is Nápoly nemigen pályázhatna sikerrel a tiszta város címre, pláne nem az élhető városéra. Azon izgultam sok turista sorstársammal együtt, nehogy mi legyünk a nápolyi zebrák első élő kövületei, ugyanis a legtöbb autós fejében a zebra, az nem létező fogalom.

Nápolyi-öböl

Sőt egy garantáltan nem őslakos pergő olaszával élénken mutogatva, fél kézzel úgyahogy kormányozva perlekedett velem, mert botoran nekiveselkedtem a zebrának, egy életem, egy halálom. De a piros se számít egyes vezetőnek, keresztülhúz a gyalogosok hadán – mindenki túléli. Kezdek bizakodni, talán sikerül még nekem is épségben hazaérnem. Nem követem a harcedzett bennszülött gyalogosok példáját, akik még piroson is átverekedik magukat a zöldre nyomuló autóáradaton.

De tekintsünk el ettől, és nézzük az igazi élvezeteket. A legnagyobb élményt a Caserta Királyi Palota vízeséssekkel, ritka növényekkel teli parkjának felfedezése volt elektromos bringával, a kerékpárt kölcsönző tulajdonos Di Girolamo úr szakavatott ajánlatának köszönhetően.

Nem lehetett betelni a Castel Sant’Elmoból kitekintve a Nápolyi-öböl naptól ragyogó látványával, fülelve a csendet meg-megtörő olyan apróbb zajokra, mint egy erőt fitogtató kakaskukorékolás, elhúzó repülő zúgás, a világba bevijjogó sirály, egy mentő elhaló szirénája, egy kósza szamárpanasz. Mindezek egybeolvadnak egy álmodozó fiatal gitárimprovizációjával és a szél süvítésével.

A másik gyönyörű kilátásra Altraniból indulva leltünk rá. A gyalogosok Amalfiba vezető alagútjából ösztönösen egy “titkos”, épp nyitva hagyott folyosón “surrantunk be”, majd fellifteztünk vagy nyolc emeletnyit. Fenn a ritkán látható pompázatos Amalfi pálmákkal, citrom- és narancsfákkal fogadott
madártávlatból. Aztán lépcsők százai.

Biciklivel felfedezzük a Caserta Királyi Palota kertjét

De térjünk vissza Nápolyba. A szépet kedvelő biztos nem fog tudni ellenállni a Nápolyi Királyi Palotának, azaz a Palazzo Reale királyi termeinek, mely V. Károly német-római császár soha meg nem valósult látogatására épült – este fél 8-ig várja a látogatókat. De nem maradhat ki a 18. század legnagyobb európai
építkezése, a Reggia di Caserta sem, a királyi udvar ekkor ugyanis ebbe a jobban védhető városba költözött Nápolyból.

Amalfi dómja

A nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciájában királyi lakosztályok és könyvtárak, pazar várószobák sora mellett egy hatalmas betlehem ejti bámulatba a szemlélőket, hogy csak néhány “apróságot” említsek. Hol pazar díszítéseket, hol dúsgazdag, intarziás bútorokat, vázákat pillanthatunk meg. Visszatérve Nápolyba a lelkes műkedvelő nem bír ellenállni a dóm közelében lévő Filangieri-gyűjteménynek sem. Ez is különleges sevres-i, meiseni, velencei, japán, kínai, cseh porcelánjaival, a szamurájokat is megidéző harci fegyvertárral, bútoraival.

A neves politikus – gyűjtő, Gaetano Filangieri rajongói között tudhatta magát Franklin Benjamint is, akinek a hozzá írt levele pompás dolgozószobájában ki is van állítva.
Ennyi csodával azért még ne teljünk el. Vár minket a Nemzeti Régészeti Múzeum, többek között most egy érdekfeszítő gladiátor kiállítással, amit 3D-ben is élvezhetünk a legmodernebb technikát képviselő ún. AR-szemüveggel.

Ravellóban a Villa Rufolo botanikus kertje

Ez szemünk elé idézi az egykori valóságot is: a romokra rávetíthetik például az épület fénykorát megjelenítő képeket, videókat az ókorba repítve minket vissza. Ebbe a múzeumba például érdemes felhasználnunk a sok kedvezményt tartalmazó Campania Artecard egyik ingyenes belépőjét. Ennek vagy egy hét napos változatát választhatjuk öt ingyenes belépővel, vagy a három naposát, igaz, hogy csak két ingyenessel, de közlekedéssel együtt (csak az UnióCampania járataira érvényes). A másik ingyenes belépőt meg a Vezuv 79-es kitörésének egyik áldozatára, Pompejre vagy Herculaneumra szánhatjuk. Herculaneumban a Virtuális Archeologiai Múzeum külön csemege.

A Filangieri-gyűjtemény

Nem szabad elmulasztanunk a megismerkedést a Diocletianusnak áldozatul eső Szent Januárius (Gennaro) püspök kincstárával sem a gyönyörű dómban és katakombájával, különben nem leljük meg Nápoly egykori lelkét. A hihetetlenül gazdag kincstárban lenyűgöz a csaknem négyezer drágaköves 1713-ban készített
mitra, azaz püspöki süveg, mely igazi mesterdarab, akárcsak a 17. század végi püspöki lánc. Ezt bő 3300 gyémánttal és királyok, nemesek adományozta drágakövekkel, smaragddal, rubinttal díszítették. És ekkor még nem is beszéltünk a lelki elmélyülést bronzba öntött szobrokról.

A katakomba jegyünkkel még Sant Gaudius földalatti sírjához is elkíváncsiskodhatunk. Vigyázzunk, ez csak tíztől három órán keresztül van nyitva, tehát ott érdemes kezdenünk.

A Caserta Királyi Palota

Nápoly ugyan nemigen lesz a kedvenc városunk, és fel kell kutatnunk, hol ízlelhetjük meg híres gasztronómiai kínálatát, de a még nem látott múzeumai vonzanak vissza. Élvezzük a sétát történelmi központjában, a téblábolást, nézelődést az Amalfi-parton. Nemhiába lettek világörökségi helyszínek.
Nemhiába mondják a bennfentesek, Nápolyhoz hozzá kell szokni. Az Amalfi-part meg szerelem az első látásra.

Az Amalfi-partszakasz

Szállásunk mind Sorrentoban, mind Nápolyban a központ közvetlen közelében volt, a Sorneto Relais Basementben illetve a Garibaldi roomban a hasonló nevű tér mellett. Mind Pasquale, mind Carmina kiváló vendéglátók.

Fotó: Bodrog Beáta