Ha nem ugrottunk be Madame Toussauds-hoz fotózkodni a közismert sztárokkal a legendásan izgalmas zenékre és középkori hangulatban taxin vitetve magunk át a történelmi Londonon, s közben nem csodálkozunk rá a főváros hol lebilincselő, hol sötét-titkaira, nem beszélve a rajzfilmhősök 4D-s emberpróbáló viadalára , akkor nem voltunk Londonban.
Akkor sem, ha kihagyjuk a felhőkarcoló Sharp 72. emeltéről, madártávlatból a csodás kilátást – egyik oldalról szebb, mint a másikról, bármerre is kémleljük az eget vagy a földet. Főleg akkor érezzük, hogy egy egész odatartozó részei vagyunk, ha szerencsés flótásként kifogjuk a napnyugta lélegzetelállító aranyló színkavalkádját, és nem bírjuk megállni “milyen varázslatos” felkiáltások nélkül, megsemmisülve átadva magunkat a csodának.
Ha nem kíváncsiskodunk be az ingyenes, hihetetlen gazdag legendás múzeumokba, többek között a Science-be, a Natural Historyba, a Britishbe, a Maritime Museumba, akkor sem voltunk igazán a brit fővárosban. Ezekbe újra és újra vissza-visszatérünk – erre sarkallnak a még fel nem fedezett kincsek.
A gyerekek egyik kedvence a Sciene Múzeum, ahol például a Csodák Palotája jellegű Wonderlab, a 3D-s meghökkentő és lebilincselő természetfilmek tesznek minket gazdagabbá, nem beszélve a repülős szimulátorokról, és a legkülönbözőbb interaktív galériákról.
A másik kedvenc a Natural History Múzeum, annak dinós, vulkános kiállítása csak ráadás a számtalan érdekesség, különlegesség mellett, mint amilyen például az év természetfotói. Erről rögtön a greenwichi Tengerészeti Múzeum aktuális meghökkentő csillagászati fotói jutnak eszembe, amikre rápillantva a kisiskolásunk is lecövekelt.
Élvezte a greenwichi Harrison Ford planetárium ékes angol nyelven szóló vetítését is annak ellenére, hogy nem az anyanyelvén hallgatta. Kisfiúnk azzal meg teljesen meghökkentett, hogy a British Múzeum Feminin Power (Női erő) kiállítását nemcsak hogy engedte nyugodtan megnéznem, hanem még ő kérte egy-egy furcsa bábszerű lény alá írt magyarázat fordítását, annyira megragadta a fantáziáját a szokatlan alak.
Kihagyhatatlanok a történelmi királyi paloták is. Ha nem zarándokolunk el legalább az egyik History Royal Palace-hoz, mondjuk a Towerhoz, és ott nem caplatunk fel a XI. század fából épült Londonával ellentétben a hófehér kőből épült fenyegető fehér toronyba, az interaktív foglalkozásokra, számtalan fotót készítve közben páncélokról, akkor hiányos lesz a látogatásunk.
De választhatjuk a feleségnyakazós VIII. Henrik Hampton Court-i palotáját, persze a játszótéren vagy a labirintusban kezdve. Vagy a méltatlanul mellőzött gyönyörű Kew Garden botanikus kertjét (itt a Kew palota rejtőzködik), felkapaszkodva a lombkorona szintre, bekíváncsiskodva a változatosnál változatosabb üvegházakba, akkor is hibázik a London- kiruccanás.
Ami viszont fantasztikusan kiegészíti ezt, az a Kew Gardenhez közel lévő bő 42 hektáros WWT Wetland, ahol a vizes élőhelyek vadon élő állataival ismerkedhetünk rejtett madárleseken. Sétálgatva pedig számtalan színpompás kacsafajt ismerhetünk meg. Itt is repülnek az órák – hol nem? S repülnek a napok is, vége is a londoni vakációnknak, pedig számtalan helyre még el se jutunk – jövőre veled ugyanitt…Vagy még az idén?
A szerző, Bodrog Beáta fotóival