Avatar photo
Szerző:
Bodrog Beáta
Megjelenés:
2022.12.02
Micsoda boldogság eljutni álmaink városába, s vonzódásunkat átragasztani a velünk kalandozó  gyermekekre is. Nekik mindegy, hol kezdünk, mert a nap  számukra csak szuper lehet. Aki kidől, azok nem ők. A fölnőttek szoktak könyörögni egy kis pihenésért, a lurkók fáradhatatlanok. Hogyan is tervezzük meg a tökéletes London-látogatást nebulókkal, tinikkel, hogy elmondhassuk, igenis voltunk Londonban?

Ha nem ugrottunk be Madame Toussauds-hoz fotózkodni a közismert sztárokkal a legendásan izgalmas zenékre és középkori hangulatban taxin vitetve magunk át a történelmi Londonon, s közben nem csodálkozunk rá  a főváros hol lebilincselő, hol sötét-titkaira,  nem beszélve a rajzfilmhősök 4D-s emberpróbáló viadalára , akkor nem voltunk Londonban.

Akkor sem, ha kihagyjuk a felhőkarcoló Sharp 72. emeltéről, madártávlatból a csodás kilátást – egyik oldalról szebb, mint a másikról, bármerre is kémleljük az eget vagy a földet. Főleg akkor érezzük, hogy egy egész odatartozó részei vagyunk, ha szerencsés flótásként kifogjuk  a napnyugta lélegzetelállító aranyló színkavalkádját, és nem bírjuk megállni “milyen varázslatos” felkiáltások nélkül, megsemmisülve átadva magunkat a csodának.

Ha nem kíváncsiskodunk be az ingyenes, hihetetlen gazdag legendás múzeumokba, többek között a Science-be, a Natural Historyba, a Britishbe, a Maritime Museumba, akkor sem voltunk igazán a brit fővárosban. Ezekbe újra és újra vissza-visszatérünk – erre sarkallnak a még fel nem fedezett kincsek.

A gyerekek egyik kedvence a Sciene Múzeum, ahol például a Csodák Palotája jellegű Wonderlab, a  3D-s meghökkentő és lebilincselő természetfilmek tesznek minket gazdagabbá, nem beszélve a repülős szimulátorokról, és a legkülönbözőbb interaktív galériákról.

A másik kedvenc a Natural History Múzeum, annak dinós, vulkános kiállítása csak ráadás a számtalan érdekesség, különlegesség mellett, mint amilyen például az év természetfotói. Erről  rögtön a greenwichi Tengerészeti Múzeum aktuális meghökkentő csillagászati fotói jutnak eszembe, amikre rápillantva a kisiskolásunk is lecövekelt.

Élvezte a greenwichi Harrison Ford planetárium ékes angol nyelven szóló vetítését is annak ellenére, hogy nem az anyanyelvén hallgatta. Kisfiúnk azzal meg teljesen meghökkentett, hogy a British Múzeum Feminin Power  (Női erő) kiállítását nemcsak hogy engedte nyugodtan megnéznem, hanem még ő kérte egy-egy furcsa bábszerű lény alá írt magyarázat fordítását, annyira megragadta a fantáziáját a szokatlan alak.

Kihagyhatatlanok a történelmi királyi paloták is. Ha nem zarándokolunk el legalább az egyik History Royal Palace-hoz, mondjuk a Towerhoz, és ott nem caplatunk fel a XI. század fából épült Londonával ellentétben a hófehér kőből épült fenyegető fehér toronyba, az interaktív foglalkozásokra,  számtalan fotót készítve közben  páncélokról, akkor hiányos lesz a látogatásunk.

De választhatjuk  a feleségnyakazós VIII. Henrik Hampton Court-i palotáját, persze a játszótéren vagy a labirintusban kezdve. Vagy  a méltatlanul mellőzött gyönyörű Kew Garden botanikus kertjét (itt a Kew palota rejtőzködik), felkapaszkodva a lombkorona szintre, bekíváncsiskodva a változatosnál változatosabb üvegházakba, akkor is hibázik a London- kiruccanás.

Ami viszont fantasztikusan kiegészíti ezt, az a Kew Gardenhez közel lévő bő 42 hektáros WWT Wetland, ahol a vizes élőhelyek vadon élő állataival ismerkedhetünk rejtett madárleseken. Sétálgatva pedig számtalan színpompás  kacsafajt ismerhetünk meg. Itt is repülnek az órák – hol nem? S repülnek a napok is, vége is a londoni vakációnknak, pedig számtalan helyre még el se  jutunk   – jövőre veled ugyanitt…Vagy még az idén?

A szerző, Bodrog Beáta fotóival