Nekem a tavasz kezdetén a szokásos élvezetes korzózások mellett a megragadó fotókiállítások mint igazi highlightok jelentették az egyik érdekességet, ahol az órák csak úgy repültek. Most például egyrészt az év nyertes csillagászati fotóiba merülhettünk bele (köztük négy magyaréba is!) a greenwichi Tengerészeti Múzeumban.
Másrészt a Science Múzeum elgondolkodtató fotótárlata az egyre inkább zsugorodó amazoniai őserdő pusztulását, bennszülött törzsek vezetőinek vészüzenetét közvetítette – meg kellene hallanunk ezt is, noha nem a szomszédból jön ez a kiáltás a puszta életért. Mert ez egyre inkább veszélybe kerül.
Erre a Természettudományi Múzeum fantasztikus versenygyőztes állatfotói is felhívták a figyelmet a kiböjtölt, az ellesett “állati pillanatok” megörökítése mellett.
A hírneves British Múzeum meg a Stonehenge-t megelőző és követő, sokunk számára rejtett és kevésbé értett világba vezetett be értékes tárgyakat is bemutató, hiánypótló kiállításán – enélkül fehér folt maradt volna ez a csoda a számunkra. Elgondolkodtató volt a záró mondat is: minden kornak megvan a maga Stonehenge – amit megérdemelt, vagy amire vágyott.
Aztán egy-egy értékes, érdekes filmet is megtekinthetünk – a Science Múzeum 3D-s filmjei elvarázsoltak, például a Antarktiszról szóló, ami a legújabb kutatások hihetetlen eredményeit tárta élénk.
Egy-egy múzeumi program után pihenésként üljünk be egy pubba vacsorázni: kedvencem a Weatherspoon-lánc szíves kiszolgálói, kedvező ár – érték aránya miatt. Estéinket hangulatos séták mellett egy-egy színdarab megismerésével színesíthetjük.
Feltétlenül ismerjünk meg egy épp műsoron lévő Shakespear-i darabot az író Erzsébet-kori híres Globe Színházában feltéve a koronát a napra. Sajátos, humorral is megspékelt Hamlet előadásuk örök emlék marad. Ha jóval korábban érkezünk ide, akkor a vicces korabeli színházi előadások titkaiba avatnak be minket színházi idegenvezetés keretében. Felejthetetlen az impozáns Királyi Operaház híres szereplőgárdával előadott Rigolettó is, amit most is vastapssal jutalmazott a műértő közönség.
Érdemes, ha már Londonban vagyunk, az általunk kevésbé ismert, a vérbeli küzdeni tudást példázó leghíresebb brittel, Churchillel is közelebbi ismerettségbe kerülnünk. Ezért a miniszterelnökségi hivatal (Downing Street 10) közelében, a tíz láb mélyen lévő Cabinet war roomba látogatunk el. Innen irányította ugyanis kabinetjével együtt a hadműveleteket a csüggedést nem ismerő premier miniszter.
Meglepő, hogy sokszor járt a halál árnyékában, vagy egy tucatszor meghalhatott volna, de mindent túlélt: küldetése volt.
A teljes embert minden szempontból bemutató kiállításon azt olvastam többek között a festeni is jól tudó, nehéz gyerekkort megélt Churchillről, hogy egyszer azért került néhány napra kórházba, mert átkeléskor rossz felé nézett az úton a baloldali közlekedésről ismert Nagy – Britanniában..
Én azóta csak mosolygok, ha eltévesztem a look right irányt. A ringlispil módszer vált be: mindig mindenféle, főleg balra és jobbra kapkodjuk a fejünk. De ha egyszer, véletlenül épp bejönne végre a look right, azaz tényleg jobbra nézünk, akkor balról húzhat el egy autó a változatosság kedvéért az orrunk előtt – egyirányú utca volt a lelkem.
De mosolyogva túltesszük magunkat ezen, sőt a nagy távolságokon is. A többnyire emeletes buszok tetejéről a változatos városképek, hömpölygő gyalogosok mellett a londoni trafic jamet, azaz forgalmi dugót csúcsidőn kívül is élvezhetjük. Így bőségesen van időnk az újabb és újabb élettel teli, hangulatos városrészekbe bele- belefeledkezni.
Legközelebb a nyár derekán térünk vissza ide, hogy megnézzük Londont gyerekszemszögből is… Bár el kell ismerni, hogy az előbb említett ingyenes múzeumokban nem a lurkók fognak hamarabb kifáradni …
Fotók: Bodrog Beáta