A saját Costa Rica-i kávéültetvényről származó, ritka finom kávé, cukor nélküli fantasztikus forró csoki és a családi hagyományokon alapuló kézműves mézeskalács, gyermekkorunkat idéző málnás cukorka, sőt kakasos (!) nyalóka csak gondos “felvezetője” volt a Szekszárdi borvidék megismeréséhez, melyeket meg-megfűszereztek az élet savát-borsát adó családi sztorikkal például a Heimann Borászatban.
Örömmel éreztük, micsoda áldás lehet, ha együttműködnek a helyi borászatok, amit egy most megszületett telefonos applikáció is bizonyít. Ennek a letöltésével bárhol legyünk is, a legfrissebb információhoz juthatunk az itteni közlekedéssel, pincészetekkel, tájegységekkel kapcsolatban. Így mindannyian hazavihettük a 2500 hektár összterületű borvidéket az applikáció réven a zsebünkben, köszönve ezt a Szekszárd Borvidék Nonprofit Kft.-nek.
Nagy elismeréssel nyugtáztam, hogy ezek a borászok a Covid-okozta igen nehéz időszakot
úgy tudták átküzdeni, hogy az életben maradásért folyó küzdelem közben egymást
támogatták, sőt ilyen körülmények között képesek voltak csúcsborokat alkotni. Hajlottunk igazat adni nekik abban, hogy ez a legszebb és legjobb borvidék minden tekintetben, földrajzilag is.
Valóban szerencsés, mert az ország egyik legmagasabban fekvő területén a Sió, a Duna összefolyása, az Alföld és a Dunántúl simogató találkozása sajátos mikroklímáját teremtett. A löszös talaj alatt vagy húsz méter mélyen vízzáró agyagréteg segíti a szőlő optimális vízellátását.
És itt még nem is beszéltünk a vörös agyagról, ami a legjobb talaj a kékszőlőnek. De itt a fehér is jól érzi magát. Lehet, hogy még dombra kaptatnak fel dolgozni a gazdák, mondjuk kapálni, de tutti, hegyről jönnek le egy kis borkóstolás után.
Megértettük, hogy Szekszárd a saját útját akarja járni, és senkihez se akar hasonlítani – ahogy ezt a Vesztergombi Pincészet tulajdonosa ki is fejtette. Nézzük csak azt a tényt, hogy a szekszárdi borászok ötször nyerték el Az év borásza kitüntető címet, mellyel a hazai borvidékek között rekordot értek el.
Sőt korábban magyar vörösbor soha nem kapott Grand Gold díjat, ami most “megesett” a 2022-es Wine Trophy berlini versenyén – a három nyertes vörösből kettő volt szekszárdi (a Schieber Patina Cabernet Franc és a Vesztergombi Alpha). A borvidék egy-egy ikonikus borához kapcsolódó különleges túrákra is gyúrhatunk évente háromszor: hol a kadarka, hol a kékfrankos, hol a bikavér jut szóhoz.
A finomabbnál finomabb, változatos bormustrákat csak megkoronázni tudta egy-egy borászat ritka finom ízeket kínáló konyhája. Itt nem hagyhatom ki sem a térség legjobb szállodája címet háromszor elnyert Takler Pincészetet, sem a békakuruttyolás varázsát plusz élményként nyújtó Bodri Pincészetet, nem beszélve a Mészáros Borházhoz tartozó Hotel Meropsról, mely a Szekszárd környéki löszfalban oly szívesen fészkelő méhecskevadászokról, a gyurgyalagokról kapta nevét.
Ezek fészkeit kutattuk a löszös szurdokon dzsipünkkel átverekedve magunkat, miután Szekszárd meseszép látványát a tetőre felkaptatva magunkba szívtuk. Hihetetlen panoráma itt is, nemcsak a pincészeteknél.
Érezzük, ahogy a természet békessége a szívünkbe költözik.És néhány élvezetes kóstoló és érdekes sommelier- bemutató után újra eszembe jutott a “Szegszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem” sora Karinthy Frigyes tollából. Azt írja itt, hogy Babits ” néhány nappal születése előtt … titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szegszárdra, nehogy … leendő versében az alliterációt elrontsák.”
Megértettem Weber Pannit is, a Szekszárdot és főterét sztorizva bemutató idegenvezetőt is, nemcsak a borászokat, aki áhítattal említette, milyen csodás élmény volt magyar irodalmat tanítania Babits városában…
Ekkor egy pillanatra megállt bennünk az ütő. Főleg ha épp magyar szakon végzett az ember. Tényleg! Ilyen lehetőség nem adatik meg csak a kiválasztottaknak. Ezért érintett meg engem Weber Panni búcsúszava: itt megtalálod azt a közeget, amivel magadat gazdaggá tudod tenni. Jó, hogy itt hajtom álomra a fejem.
Fotók a szerző felvételei