Nálunk miért csak a tél elűzésére rontanak közénk ezek a ricsajozó, bűnronda álarcosok?! És akkor is csak néhány kiválasztott helyen! Itt meg igazi hangulatot varázsolnak az advent elején!
Nálunk miért nem “randalíroznak” december elején a krampuszok, éktelen zajt keltve, riasztgatva az áhítatosan rájuk vágyakozó nagyérdeműt, jelképesen “eltángálva” a helyes leányokat? Kinek a kalapját veszik kölcsön feltűzve azt egyik szarvukra, kinek a szemébe húzzák bele a fejfedőt, csak a gyerekek előtt zabolázzák meg magukat, mert rusnya kinézetük vágyik a széparcú kislurkók mosolyára.
Míg nem lestem meg egyszer, milyen emberi arc bújik meg az ijesztő, rettentően randa maszk mögött, addig én is tartottam tőlük.
Akárcsak az egyik kissé érettebb korú ismerősöm, aki thrillerként élte meg egy Krampusz “közeledését”: hátul szeme nem lévén, azt hitte, a férje “ölelgeti”… Pedig a “gonosz” Krampus volt csak. Aztán Krampus úr egyszer csak a hóna alá csapja a “fejét” és láss csodát, egy nagyon helyes tizen- vagy huszonéves ifjonc rád rádragyogtatja mosolyát.
Milyen hangulatos itt, Salzburgban az advent. Még tart, de Krampuszék csak jövőre kukkantanak be ide újra.
Jövőre veled ugyanitt!
Szerző és fotók: Bodrog Beáta