Épp az utolsó szabad szobát sikerül elcsípnünk – még annak is élénkzöld hegyre tekintő ablaka volt. Milyen szép lehet a többiből a kilátás!
A tündérekért a fölnőttek is odavannak – minden hétvégén akad olyan jegyespár, aki a tündéreket kéri meg tanúnak, persze az „unalmas” szokásos tanúk mellett – ekkor a csintalan koboldok lekötését az itt lakó lurkók vállalják el külön mesefüzet útmutatóval nagy sikerrel, pancsolás előtt persze, egy kis délutáni szunya után. Ehhez akár külön kiságyat is kapnak, sőt minden csöppségnek külön takaró dukál – micsoda figyelmesség. Még kellemes hőmérsékletet is jár a légkondinak köszönhetően. Itt a rosszevőnek is megjön az étvágya. Ebben a harapnivalóan friss levegő, az illatok, a kitűnő konyha a ludas.
Közben persze meg lehet látogatni a késő barokk, copf és klasszicizáló stílusú De la Motte kastélymúzeumot. Hétvégi délelőttökön különleges kastélymustrán vehetünk részt Nagy Adrien színésznő szakavatott vezetésének köszönhetően, aki mosolyra fakasztó anekdotáival, verseivel teszi élővé a gyönyörűen festett termeket. Mindennek méltó aláfestése Kiss Alexandra csodálatos énekbetétei.
A jó félórás, érdekes bemutató egy-két titkot is felfed előttünk. Olyant például, mint a kastély felé emelkedő terep, a szűkülő lépcsősor – mind a barokk illúziókeltés, a „nagyobbnak látsszék, mint amilyen” kellékei közé tartozik. Kiderül az is, hogy a szerencsejáték szerelmese, Szepessy Sámuel földbirtokos az általa oly műgonddal megalkotott, 80-100 ezer forintot érő kastélyt potom 11 ezer forintért kótyavetyélte el kártyaadóságai fejében a 4,5 hektáros angol parkkal együtt (itt ma a játékokkal, függőágyakkal rendelkező tündérösvényt fedezhetjük fel – kapunk hozzá kis kosárkában kellékeket is, sőt igazi tündérlocsolót is) .
A kilenc gyermekes Andrássy özvegy, Vecsey Anna, De la Motte báró feleségeként vette meg a kastélyt, amit majd fia, Almásy János örököl. Azt is mosollyal nyugtázta a nagyérdemű, hogy az egyik kastélyt kifestő művész, Zach József, magát mint főisten örökítette meg Zeusz képében, szájában az elmaradhatatlan pipájával, míg a megbízást adó De la Motte grófot csupán Marsként.
Hát önbizalomért nem kellett a szomszédba mennie, az biztos. Pedig a grófék neve jobban csengett, mint a festőé: egy, a középkori Normaniából eredő, lotharingiai nemességet kapó, majd birodalmi gróffá avanzsált De la Motte írta le legelőször a Kárpátokat.
A Noszvajon élő császári és királyi ezredest honosították, örökös magyar főrendiház tagságot ajándékoztak nekik, így persze hogy nem esett nehezükre magyar főurakká válniuk. A hangulatos idegenvezetésre egy kevéssé ismert, de annál aktuálisabb Moliere idézettel tette fel a koronát Nagy Adrien színésznő:
„Az élet szeretet nélkül alszik…
Szeress, amíg életed tart…”
Szöveg és fotók: Bodrog Beáta
