Monaco első és legfontosabb leckéje: hanyagold a lépcsőzést, lelj rá a liftekre. Itt ugyanis némi emelkedő, kaptató nélkül szinte esélytelen sétálni. Ha mi sejtjük, merre bujkálhat az a csalafinta lift, tűz – víz játékkal felkutathatja a gyerek. Ha nem, hát lehet finomítani „pelyhező” franciatudásunk a helyiek meginterjúvolására. Az igazi kaland elkezdődött. A sziklafalakba épített nyilvános liftek és mozgólépcsők hálózata akár egy sci-fi filmre is emlékeztethetne. Sőt a kisebbek számára még űrhajó is lehet, ami felrepít apránként akár a tengerpartról a legmagasabban fekvő exotikus kertig, a Jarden Exotique-ig.
Kis családunk első megállója a monacói Oceanográfiai Múzeum, a „Tenger Temploma” . Több ezer tonnányi fehér mészkő épülete 85 méterrel a tenger felett úgy kapaszkodik a Sziklán (Le Rocher), mintha maga a természet alkotta volna.
Ismerni, szeretni és megvédeni az óceánokat volt a szlogenje a legendás helyi tengerkutató- múzeumigazgatónak, Jacques-Yves Cousteau kapitánynak. A szellemisége ma is él. A három évtizedig igazgatása alatt lévő múzeumba vetjük bele magunkat, mely hercegi szenvedélyéből született költségeket nem kímélve. Ugyanis I. Albert herceg, az elismert oceanográfus alapította és építtette, felhasználva több tucatnyi tudományos expedíción szerzett tapasztalatait többek között az Atlanti-óceánon és az északi sarkkörön. Így született meg a művészet és a tudomány összefogásával a múzeum csodás, mindenkit lebilincselő kiállítása.
Mivel legszebb dolog a lehetetlen: nekivágunk megismerni az óriás Akvárium hatezer körüli halát és több száz gerinctelenjét, bár igaz, hogy nem név szerint. Lurkónk azonnal a cápákat akarja, így a félelmetes hírű ragadozóval némi félszszel néz farkasszemet 450 000 literes „lagúnában”. Még jó, hogy ott a 35 centis üveg. Aztán jön a gyermekek abszolút kedvence, a simogató -medence, ahol szakértő felügyelete mellett lehet cirógatni tengeri csillagot vagy tengeri uborkát. A „kézzelfogható” élmény után irány a bálna-terem, ahol ledöbbenünk a plafonról lelógó hatalmas barázdásbálna csontváza láttán. Sajnos mi elmulasztottuk a virtuális valóság show-t: egy VR-szemüveggel búvárkodhattunk volna bálnák és ráják között, szárazon maradva.
Viszont a múzeum legújabb, lebilincselő kiállítása, a „Mediterranée 2050” kárpótol: bő ezer négyzetméteren interaktív játékok, lebilincselő vetítések. A gyerekek is letaglózva figyelik, milyen volt a tenger régen, és milyen lehetne 2050-re, ha vigyáznánk rá. Valahogy abbamarad ekkor az ugribugri. Fel kell nőni ugyanis feladathoz, a vízi küldetéshez: hogyan karolhatjuk fel a Földközi-tenger megmentését. Eközben színpompás halak és végtelenül nagyra cseperedett bálnák mgyőznek meg minket ennek fontosságáról: Te kellesz.
Élményekkel telve a shopon keresztül irány a Formula 1 versenypálya, hisz arra van a Hercegi Autógyűjtemény (The Car Collection of H.S.H. Prince Albert II.). Senki ember fia nem gondolja, hogy ez csupán egy érdekes garázs. Ugyan már. Inkább „időgép”, ahol a kor Rolls-Royce-jaival parolázhatunk: a büszke lovaskocsitól a szemfényvesztő sebességű álomjárgányig. Egy valódi „időkapszulával” kezdünk.
Ugyanis a gyűjtemény legrégebbi darabjai közé tartozik a 19. század második felét idéző hat Grimaldi-címeres lovaskocsi, melyek még III. Károly, a mai Monte-Carlo alapítója, és I. Albert herceg idejéből származnak. A gyerekek tátott szájjal nyugtázzák, hogy ezek az egy-hat lóerős, azaz egy-hat ló repítette bársonnyal bélelt szedánok, coupék és gálakocsik jelentették koruk csúcskategóriáját: stílusban olyanok, mint ma egy Rolls-Royce, teljesítményben pedig mint egy Lamborghini. De a Ferrari is ott büszkélkedik többszáz lóerős csodafenevad barátai mellett. Kisfiúnk odavan érte: „Ezt a piros kocsit te le tudod hagyni ?”– mire apa csak rázza a fejét, lelkesedéssel, őt is elvarazsolják a hercegi „paripák”. Aztán a „gengszterkorszak” kedvence, mint például a Lincoln L-Type ejt ámulatba hölgyeket s urakat, srácokat és lányokat, hisz hatalmas V8-as motorjuk, masszív felépítésük miatt rendkívül gyors és strapabíró.
Rácsodálkozunk némely álomautó hűtődíszére, találgatjuk, mi lehet. Az egyik a kezdeti ágaskodó vadszamárból változik át a híres nyújtózkodó agár rá (Lincoln). De volt olyan különleges jelkép, a híres Ezüst Tündér, aki vigyázva fürkészi az utat a hűtőrácsról kipillantva. Érdekes, hogy ezt a szobrot sokféleképpen becézik: például ő az az Eksztázis Szelleme, az Ezüst vagy Repülő Hölgy. Ezeken a modern Rolls-Royce modelleket e szobor automatikusan visszahúzódik gombnyomásra vagy ütközéskor a hűtő belsejébe. Így megakadályozzák mind a lopást, mind a gyalogos sérülését.
Nehezen térünk vissza a valóságba: itt a végtelen kényelmet, a bársonyos kárpitokat és a nemesfa berakásokat szemlézzük, és közben el-elgondolkodunk: vajon ide hány gyerekülés kellene? Hát, ezekben valószínűleg egy egész ovis csoport elférne… Csak a biztonsági öv hiánya jelentene némi visszatartó erőt.
Lassan búcsúznunk kell a fenséges, régi korokat idéző hangulattól, amikor az utazás még esemény volt, nem sietség.
Hát, meg kell állapítanunk: nemcsak nekünk, hanem a hercegnek is igen jó az ízlése…
Monaco területe mindössze 2 négyzetkilométer, és a Grimaldi család már a 13. század óta uralkodik rajta. Bár többször francia vagy spanyol befolyás alá került, ma már teljesen független állam. Népsűrűsége a világon a legnagyobb, körülbelül 39 ezer fő lakja. A 19. században, egy 1861-es szerződésben, Monaco valóban lemondott területének 95%-áról Franciaország számára, cserébe függetlenségéért.
Szöveg és fotó: Bodrog Beáta
