Sajtból állt a hétvége

Nagyegyháza elbújik egy völgyben, de aki erre téved, nem távozik csalódottan. Sokan túráznak errefelé, és sétálnak keresztül a falu hosszú utcáján. A rendezett házak kerítésére virágok hajolnak az egykori Batthyány-birtokon. A tíz hasonlóképpen festő ház hajdan a cselédeknek épült, a nagyobb épületet az intéző kapta. S ha még keresnénk a nevezetességet, a hatalmas lóistálló az, ami szembetűnik. Több évnyi fáradozás után lett belőle koncertterem, turistaszállás, kulturális központ. Ribli Ilona és férje, Kolozsvári Mihály álmodott egy nagyot, amikor ebbe a faluba költöztek, és helyet kerestek a zenéléshez.

• Csellóművészként el sem tudtam képzelni, hogy a faluba ne adjak koncertet! – emlékszik vissza Ilona. – Csakhogy ilyen parányi helyen semmi más nem adódott, csak a helyi kocsma. Épp közeledett a karácsony, így az advent egyik vasárnapján oda kértem, hogy engedjenek be. Hozattam egy zongorát, mákos-diós bejglit sütöttünk, forralt borral készültünk. Meghitt hangulatban kezdtem el játszani a hangszeren, még azok is elcsendesedtek, akik csupán iszogatni tértek be. A szünetben a helyi juhász csak annyit kérdezett, lesz-e folytatás. Visszajönne, de be kell zárnia a tyúkokat… Megvártuk.

Ilona és a férje aztán nyitott szemmel járt, így vették észre az akkor romos, semmire sem használt istállót. Hangistálló – ma már ezen a néven lehet megtalálni a gyönyörűen felújított épületet, amelynek alsó része koncert- és kiállítóterem, felül pedig közösségi teret és néhány szobát is kialakítottak.

• Külföldön járva számos példát láttam arra, hogy régi épületeket hogyan mentenek meg. Gyárak lettek kiállítóhelyek, mozaikok felé tettek üvegjárdát. Egyszerre mentünk és őrzünk meg valamit az utókornak, és a munkával érjük el, hogy újra élet legyen azon a ponton. Idén már a férjem nélkül kell ezen dolgoznom, de az ő emlékét is ápolva.

Ilona már a kezdetekkor tudta, nem elég csak a lelket gazdagítani a finom muzsikával, ha ennek a helynek történelmi hagyománya az állattartás, a tejgazdaság, a sajtkészítés. A majálisnak új tartalmat adva, a sajtúthoz kapcsolódva így jött létre a sajtmajális.

• Nem egy mester tart itt kóstolót! – mutat körbe az udvarban Ilona. – Hosszan érlelt, hagymával gazdagított, csilivel megbolondított, kerek, lapos, gömbölyű sajtfélék tucatjai kelletik magukat az érdeklődőknek. Aki csak szeretne, eljöhet a májusi hétvégén hozzánk, kínálhatja a portékáját.

Miközben a füstölt sajt semmivel sem összekeverhető illata hívogatja az embereket, amikor az egyik gazda felemeli vásznat, amivel letakarta – a Hangistálló ajtaja kitárul. Fotókiállítást nyit meg Ilona, de nem csupán szavakkal, hanem Bach gyönyörű muzsikájával. A cselló érzelmes hangja betölti a teret, kifut a koncertajtón, befurakszik az emberek lelkébe.

• Aki eljön hozzánk, mind barát, a munkáját rajongásig szerető ember – vallja Ilona. – Volt, aki egész éjjel süteményeket sütött, más a hagymát vagdosta kilószámra, hogy időben készen legyen majd a babgulyás. Az egyik mester olívafából farag csuda dolgokat, az egyik asszony horgol. Más a kancáját hozza, gyönyörűen befont sörénnyel, hogy a gyerekeknek is jusson program: lovagolhassanak rajta.

A két napos rendezvény persze nem csak a gyomron át hódítja meg a közönséget, hogy jövőre is jöjjenek. Tárogatóval játszó zenész, gyerekcsoportot táncoltató együttes is a program része. Este hatalmas tábortűz, másnap pedig újra együttlét. Valójában alig akad olyan, aki sajtot, mézet, kürtőskalácsot vagy lagzis süteményt ne kóstolt vagy vásárolt volna, miközben kulturális programban is része lehetett, ráadásul grátisz.

Szerző: Papp Noémi