És ha megesne az a hihetetlen dolog, hogy valaki a sör felé egy lépést se tenne, akkor azt a Szlovénia, illetve az ott lévő Kamnik lenyűgöző erdei környezete, harapnivaló lebegője varázsolja el, nem beszélve a féktelen magasságokról és mélységekről.
S ha még ehhez a Terme Snovik Hotel gyógyfürdő fantasztikus Kneipp taposó ösvényét, hangfürdőt is kínáló wellness részlegét, helyi ételspecialitásokat gazdagon kínáló lakomáit, hangulatos kis apartmanjait is hozzávesszük, akkor keresve se találunk olyan ismerőst, barátot vagy családtagot, aki ne akarna azonnal odamenni.
De kezdjük a sörrel, amit simán fogyaszthatunk akár reggelire is, főleg ha Szlovénia sörös útját követjük ( https://beerway.si/en) . Ha valaki erre csóválná a fejét, akkor homályosítsuk fel: a mérsékelt sörfogyasztás például csökkenti a krónikus gyulladásokat és a demencia veszélyét, fokozza az agyműködést, szilikon tartalmánál fogva jó állapotban tartja a csontokat. Hivatkozhatunk nyugodtan patikánk honlapjára, mely a sör áldásos hatásairól ódákat zeng. De serkenti a kreativitást is – derül ki egy amerikai tanulmányból, amit Kamnik honlapja idéz, a https://visitkamnik.com/en/tourist-office/tic-kamnik
E szerint 40%-kal sikeresebbnek bizonyultak a söröző kollégák a különféle feladatok megoldása közben “aszkéta” munkatársaikkal szemben. A sör emellett vitaminokban gazdag, minek szedjük be azokat tabletta formájában, mikor “beöntve” sokkal élvezetesebb. Hogy hizlal magas cukortartalma miatt? Nincs előny hátrány nélkül, nem?
A legendás Beer of Freedom az egyik nevezetes kamniki sör, amit jóízűen kortyolgattunk reggelink után Kamnik pici, de annál hangulatosabb, történelmet idéző falujában, a Fogadó és Kávézó a Patkónál vendéglátóhelyen (Gostilnica in Kavarnica pri podkvi, https://www.facebook.com/gostilnica.potkev/?locale=sl_SI). Ez a sör, amit a Svoboda (jelentése szabadság, innen a sör neve) úr alkotott meg, olyan nagy feltalálókat is megihletett, mint a legendás Tesla illetve az építész – tervező Eiffel.
Úgyhogy csak nyújtsuk be az előbb említett az amerikai tanulmányt a főnökünknek, és keressünk egy másik kutatási eredményt a kedvenc sörünkre – kitartás, találunk. Így reggelire, munka indítónak már emelgethetjük is korsónkat – le ne öntsük a klaviatúrát – amit ideális esetben kamniki sörtúránk során szereztünk be, vagy legalább a žaleci sörkútnál (itt fincsi zöld sört is csapolhatunk magunknak, meg fantasztikus barnát, a többiről ne is beszéljünk).
Tehát sörre fel! A kamniki turista iroda maximális segítséget nyújt egy helyi sörtúra lebonyolításához – négy söröző is kínálja finomabbnál finomabb nedüit a városban – nem bánjuk meg, ezt garantálom. A Szlovénia Beer Way ötletszerzőjével, a kiváló előadóval és idegenvezetővel, Ksenija Mravljaval egy kis kézműves, kiváló, változatos, új ízeket kiötlő sörfőzőbe, a Maister Brewerybe ( https://shop.maisterbrewery.com/ ) kíváncsiskodunk be, miután egy gazdag kézművessör árusító helyen is megfordultunk ,a Pr’ Debeluh’ üzletébe, a Fat Boy Beer Store-ba.
A Maister Brewery sörkészítésre született vezetője, Johnny kemény próbatételeket kiállva, számtalan nehézséget legyőzve valósította meg gyermekkori álmát, saját sörfőzdéjét. Ennek a fennmaradásáért nap mint nap meg kell küzdenie a Covid utáni nehéz mai időkben különösen. Sőt, amit elértünk, annak fenntartása ma sokkal több harcot igényel… A legszívesebben vettem volna minden söréből, az egyik jobb, mint a másik, legalább egy tucatot – imádtak volna a barátaim… Legalábbis addig, míg kitart a söröm – kitart az öröm. Johnny mottója ugyanis ez: új ízeket az igazi sörínyenceknek! Sörkóstálás közben kicsit elkalandozunk a múltba is. Johnny még csak hat hónapja foglalkozott sör készítéssel, mikor ő nyer meg egy rangos versenyt. Ilyen csak igazi tehetségnek sikerül. Saját receptje alapján születnek sörcsodái.
Igényessége még a sörcímkékre is kiterjed: neves festőművész tervezi, és híres emberekről van egy-egy nedű elnevezve. Havonta 25 ezer liter sör, óránként 2000 palack. De hát ebből jut nekünk is! És hogy mi a kedvenc söre Johnnynak? Örök titok marad. Mert a válasza így hangzik: Az mindig a kedvtől, az évszaktól függ… És Önöknél mi a helyzet? Irány azonnal Kamnik? Megértem. Csak vigyenek engem is magukkal.
Egy kis “sörreggeli” után irány a kétmillió körüli tulipán, rododendron, vagy 1200 különféle rózsa, hatezer rózsabokor virágzásakor különösen gyönyörű Kamniki Arborétum (Volčji Potok, csupán húsz kilométerre a fővárostól) 85 hektárja ( https://www.instagram.com/arboretumvolcjipotok/) .
Mivel ekkora területet még sörfelöntéssel (itt most a felönt a garatra szólásra gondolok) se lehet bebarangolni, ezért kisvonat segít általában a csodák megismerésében – tudjuk meg Melita Misstrgar vezetőnktől, aki kiemeli a sok magyar látogatót. Végre valaki, aki szeretettel emleget minket. Kivételesen magyar honlapja is van az ország leggyakrabban látogatott arborétumának.
Itt minden évszaknak megvan a maga szépsége. Igazi gyerekparadicsom, hisz játszótér, üvegházi kiállítások, minivízesések várnak minket a rengeteg parkosított területen a színek és illatok mellett. Még esőben is szép – mi csak egy picit ázunk meg, amit hamar el is felejtünk egy ízletes, könnyű sütemény bekebelezésével a helyi vonzó cukrászdában.
Másnap reggel egy kis Kneipp “korrepetálás” után a Hotel Snovik szállásunkról északkeleti irányba tartunk Kamnik Bistricába. Itt felvonóval és a székes lifttel a Kamnik–Savinja Alpokban vitetjük fel magunkat. Célunk a Velika planina, a Nagy legelő közel hat négyzetkilométeren elterülő karsztosodott hegyi fennsíkja 1666 méter magasságban.I
Az itt megbúvó mintegy negyvenhárom, a világégés után újjáépített pásztorlakás egyike hangulatos vendéglátóhely, ahol Robert Gradisek pásztor a saját mennyei házi sajtjával és baconjével kínál meg – ezt nem is enni, hanem élvezettel szopogatni kell – beszéljük Tomaz Stefe manegerrel. A legelők mérlege: tizenkét pásztor gondoskodik a finomságokról, aminek az alapanyagát a környék összesen 1200 tehénnek köszönhetik. Aztán folytatjuk az utunkat túravezetőnkkel, Alenka Nedelkoval, aki egy különleges, régi pásztorlakásba, mint múzeumba invitál, megismertetve minket az egykori pásztorélet relikviáival. Aztán irány a szállás.
IAz egyik nekem tetsző éjszakázási lehetőség, a Kamp Golice GoLife Center, (https://www.golife-center.com/ )ahol úgy érezzük, mi vagyunk a világ tetején.
De az igazi kedvencem a Spa Hotel Snovik (https://www.terme-snovik.si/en). Kneipp ösvénye mágnesként vonz egy helyi pisztrángos vacsora után. Itt néhány méteren keresztül hol széltében lefektetett ágdarabokra, hol hosszúkás, ugyancsak keresztben elhelyezett tobozokra, hol puha háncsra, hol nagy, hol apró kövekre, hol olyan levesgolyó félére lépsz rá mezítláb persze. Annyira jól esik a lábnak, hogy alig veszem észre az idő múlását, az egyre mélyülő alkonyatot. Lassan kihuny a zárt medence világítása is, eggyé válik a természettel. Elbűvölve hallgatom a kerti asztalhoz helyezkedve a “csak neked” hangversenyt: a természet a karmester, mindent kotta nélkül dirigál. A tücsök és még ki tudja ki vesz részt ebben az utánozhatatlanul varázslatos kamarazenében. Csak ülök az egyre mélyülő sötétben, szinte már magamat is a természet részének érzem: itt se megszólalni, se innen elmenni mondjuk olyan “kispolgári cél” miatt, mint alvás, esélytelen. Pedig lassan lefagy az ember mezítlába… Csak szívjuk magunkba ezeket a csoda hangokat – csak néha téved rá a közeli útra egy-egy kósza autó – micsoda fennkölt csend. Ilyennek részese évek óta nem lehettem. Igazi boldogság a semmiben elmerülni és átadni magunkat az éji varázslatnak. Aztán erőt veszek magamon, felballagok a szobámba, ahova csak egyetlen fellépő hangja, a macskabagoly huhogása jut el. Fenséges csend ringat álomba.
Utolsó gondolatom ez: mikor tudok ide visszajutni?
Szöveg és fotó: Bodrog Beáta