Avatar photo
Szerző:
Vágó Erika
Megjelenés:
2023.12.28

Sokszor dolgoztam karácsonykor, főleg orosz ajkú vendégekkel. Az első karácsonyi csoportom 1985. decemberében volt, Esztergomban az akkori Fürdő szállóban laktunk. December 24-én megérkeztünk, az épületben egyetlen személy volt csak a recepciós, rendben elfoglaltuk a szobákat és az étteremben elfogyasztottuk az előre elkészített ünnepi vacsorát, hideg tálakat. A teljes személyzet otthon töltötte a szentestét, csak másnap december 25-én álltak munkába. A turizmus és vendéglátásban azóta sokat változtak a karácsonyi szokások, a szállodák ma már külön karácsonyi csomagajánlattal készülnek. Az elmúlt években ez az időbeli eltérés a turizmus területét pozitívan érintette, a szolgáltatóknál kitolódott a karácsonyi időszak, december 25. – január 10. közé. Sok kinti partnerrel, csoporttal dolgoztam, akik orosz nyelvterületről érkeztek, az ő nyelvhasználatukban él a „két karácsony” kifejezés, ill. társalgásban is használatos a „karácsony mi szerintünk” (értsd az ortodox). Részükről külön kérés volt, hogy a szállodákban maradjon meg a karácsonyi dekoráció, vagy legyen fenyő, amit díszíthetnek. Bármikor is jöttek a turisták, élénken érdeklődtek az itthoni hagyományokról, miért épp december 24-én este jön a jézuska, nálunk miért a december 25-26. a karácsony napja.

Úgy tartják, hogy egészen a IV. századig a karácsony ünnepe egybeesett Vízkereszt, január 6-i ünnepséggel. Aztán az ünneplés időpontját december 25-re helyezték át. Rómában talán azért tették ezt, hogy az erre a napra eső Nap ünnepét keresztény tartalommal töltsék meg. December 25-e az Igazság Napjának – Krisztusnak – az ünnepe. A IV. századtól a XVI. századig az ünneplés dátuma a keresztény Keleten és Nyugaton azonos volt. 1582. február 24-én VIII. Gergely pápa bevezette a róla elnevezett naptárat. Julius Caesar császár kronológiai sorrendjét váltotta fel. A Gergely-naptár lehetővé tette az egyházi ünnepek napjainak pontosabb korrelációját a tavaszi napéjegyenlőséggel, amely szerint a húsvétot számítják. A Julián-féle kronológiában a 366 napos szökőév minden negyedik, a Gergely-naptárban olyan évek, amelyek száma osztható 4-gyel és 400-zal. Emiatt a XVI. századra a naptárak közötti különbség 10 nap volt, a XX. század elejére pedig elérte a 13-at. Így keletkeztek a „régi” (juliáni) és az „új” (gregorián) stílus fogalmai. A keresztény Kelet számos liturgikus és teológiai ok miatt nem fogadta el a naptárreformot, pl. Oroszország a Julianus-naptár szerint élt 1918-ig. A szovjet állam ezután „új stílust” vezetett be, de az egyház továbbra is a Julianus-naptárt használta. Ezért a polgári naptár szerint a karácsony napja január 7-e, a Julianus-naptár szerint december 25. (Érdekesség, hogy az örmény egyház ma is együtt ünnepli Krisztus születésének és a vízkeresztnek eseményeit, január 6-án).
Ami mindannyiunkban dátumtól függetlenül közös: mindenki elkészíti az ő hagyományaihoz illeszkedő ünnepi menüt, finom ételeket fogyasztanak, összejönnek a családok, közösségek. A karácsonyt jelképező tárgyak, szimbolikái és az ajándékok sem maradhatnak el.