Szerző:
Bódi Ágnes
Megjelenés:
2021.10.02
Tesekkür – ez az a szó, amelyet meg kell tanulnom, mire Törökországba érek - határoztam el. Vagyis inkább az egész kifejezést: tesekkür eredim. Ezt kell mondanom majd, ha meg akarok köszönni valamit vendéglátóimnak.

Ha készülök egy utazásra, úgy teszek, mint mindenki más, megnézem hová megyek, elolvasom amit csak lehet a hely történelméről, azt is, hol fogok lakni, milyen idő lesz, lesz-e tenger, lesznek-e az óvárosban megnéznivaló emlékek, vagyis mi vár rám ott.

Az OrexTravel utazási irodában mindent megtudtam, ami kell a Side-be vezető utamhoz. A szállodáról, a programról, az időjárásról. Azt is elmondták, ha jól érzem magam most szeptemberben, és télen is utaznék, mehetek, mert heti egyszer egy járatot biztosítanak Antalyába, télen is van mit nézni, sőt a 2022-es szezonra akár már most is foglalhatok.

Jó időt ígértek, itthon 20, kint 30 fokot. Ahogy készülök, előttem a cédula, amelyre néhány török kifejezést írtam. Az iroda honlapjáról még azt is tudom, hogyan kell egy sört kérni. Pedig tudtam, hogy erre nem lesz szükségem, hiszen ultra all inclusive szolgáltatást ígértek a szállodában. Arra nem is gondoltam, hogy majd Side óvárosában sétálva a tengerparti kis fogadóban mondhattam volna: Bira lütfen! Érdemes megkóstolni, nagyon jó a török sör!

A Ferihegyen, vagyis a Liszt Ferenc repülőtéren szinte csak az OREX-csoport várt, teljesen tele lett velünk a repülő. Majd a megérkezés és egy félórás utazás után megállt a transzferbusz Sidében a LUNA BLANCA (https://www.orextravel.hu/hotel/luna-blanca-resort-and-spa) ötcsillagos szálloda előtt, amely egy héten át adott helyet nekünk.

A szálloda medencéinek egyike
Fotó: Bódi Ágnes

Az erkélyünk a szállodákon át a tengerre nézett, a meleg, a hold és a légkondicióval előre kellemesre hűtött szoba várt. Sétáltunk egy kicsit, megbámultuk a kirakatokat. Beültünk egy kis étteremben, megkóstoltuk a csirkés döner wrap-ot, és ittunk egy sört. Majdnem éjfél volt, mire hazaértünk, de a nyüzsgő, árusokkal teli helyet muszáj volt megnézni.

A szálloda kényelmes volt, a covid miatt minden rendelkezést betartottak, a hallban fertőtlenítő, és maszk, az étteremben minden nap dobozokban vártak a maszkok, kötelező volt őket feltenni, csak az étkező részlegben volt szabad megválni tőlük. Minden második szobát adták csak ki, és nagyon szerették a vendégeket. A reggeli, az ebéd és a vacsora is bőséges választékot kínált kontinentális és török ételekből. Nyoma se volt az asztalon a vendég után maradó ételeknek, vagy tányéroknak, szinte azonnal mindent elvittek a fürge fiatal pincérek és rögtön fertőtlenítettek.

A török édességek kínálata a szállodában
Fotó: Bódi Ágnes

Nem volt messze a tenger, egy kis sétával elérhettük, de kocsival is szállították a vendégeket. A kiválasztott nyugágyakat vidám török fiatalember fertőtlenítette előttünk, mindig volt hely, a tenger lassan mélyülő előtti első sorban is. Finom, homokos volt végig a part, nagy hullámokat vetettek a kisebb hajók. Ha éhesek voltunk, vagy szomjasak, a parton lévő étkezőhelyen mindent megkaptunk, sört, bort, hamburgert vagy fagylaltot. Nem is volt nagy kedvünk visszatérni a szállóba.

De mentünk, mert ott várt minket a hatalmas csúszdával, hidakkal, és úszásra is alkalmas vízipark, ahol a gyermekmedencéket hálóval vették körbe, és az animátorok mindenki örömére tartották meg foglalkozásaikat.

Vidám gyerekcsapat az animátorral
Fotó: Bódi Ágnes

Az első nap találkozhattunk az ottani magyar nyelvű idegenvezetővel, aki felsorolta milyen programok közül választhatunk. Társaink közül voltak már többször is a környékbeli szállodákban, ők is jó tanácsokat adtak, így a mi választásunk az óváros megnézésére esett.

Ahhoz képest, hogy utószezonban voltunk, sok volt a nyaraló, a buszmegállóban is számosan vártak. A modern buszra csak maszkkal szállhattunk fel, és csak annyian, ahány férőhely volt. Mindenki betartotta a sort, a sofőr kimutatott az ablakon, hogy hány embert tud felvenni. Ha nem fértek fel, 15 perc múlva jött a következő busz, amely az óvárosba ment. Egy dollárért vittek minket az óvárosba, és vissza is egy dollár, vagy euró volt a tarifa.

Arra számítottunk az indulás előtt, hogy dollárt kell vinni magunkkal, de végül az euró győzött, igaz, profin számították át, például egy szandál 10 euró volt, de az euró ára mellett ott volt a másik is: 12 dollár.

Ilyen volt, ezt mutatják a képek.
Fotó: Urbán Györgyi

Az óváros, a régi történelmi emlékeket őrizte. Az ősi török halászfalú és az antik település nyomát még látni, mert a felújított házak falán több helyen a régit mutatja a festmény. Anatólia legnagyobb amfiteátruma várt minket, vagyis sajnos csak a töredéke. A rómaiak emlékét őrző márvány romok között a leérdekesebbek az Apolló temploma és az amfiteátrum. A régészeti lelőhelyek közül fellelhető a vízvezetékrendszer, a városkapú, egy kórház és az agóra, amely piacként funkcionált, a vásárokon itt cserélt eszmét a régi kor embere.

Lakóházak és fürdők maradványai
Fotó: Urbán Györgyi

Mindenhol alig épen maradt csodás oszlopok, a mellettük lévő maradványok azt tárják fel, hogy egy utcán járunk, az oszlopok közt, lakóházak és fürdők maradványaival szembesülünk.

Fotó: Bódi Ágnes

Mozaikok és festmények bukkannak elő, és az agórával szemben ott a Régészeti Múzeum, mely az egykori római gyógyfürdőből alakult. Itt megnézhető minden, az ásatások során a földből előkerült lelet: szobrok, érmék, ékszerek, amfórák és szarkofágok.

A régi városkapu
Fotó: Bódi Ágnes

A legenda szerint Cleopatra és Antonius itt, Side partjainál találkozgatott titkokban. Ezt már sajnos nem tudjuk kideríteni, de elképzelni is jó.

A több mint 30 fokos melegben bágyadtan és fáradtan rogyunk le egy tengerparti söröző színes asztala mellé. A párásan hideg sör mellett néztük, hogy a turistákkal teli kalózhajó tesz egy kört. Ez is egy jó program.

Ragyogó és izgalmas program a kalózhajóval utazni
Fotó: Bódi Ágnes

Beszéljünk a vásárlásokról is, hiszen a hölgyeket és a gyerekeket is nagyon érdekli a gazdag bőráruk olcsósága. A férfiak pedig otthon felírt listával és a fényképezőgéppel járják a piacot Manavgatban, ahová szintén egy-egy dollár a tarifa. Nem mintha a szállodák környékén nem lenne elég árú, de úgy hírlett, hogy a nagyban piacon, vagyis a bazárban minden sokkal olcsóbb.

A táskák kínálata
Fotó: Bódi Ágnes

Nem akarom senki kedvét elvenni, de inkább több az árú, a vásárlók hada között kell menni, és mi legalább kétszer is eltévedtünk. Alkudni kötelező! – mondták nekem indulás előtt, de ez nekem nem megy, Györgyi bartánőm viszont mindenki csodálatát kivívta, ahogy alkudozott. Hihetetlen technikával alkudva vettem jóval olcsóbban mindent, szinte féláron. És nem voltak mérgesek az eladók, nevetve integettek utánunk. Értékelték és élvezték az egészet.

Füge, datolya, magvak
Fotó: Bódi Ágnes

Mi lehet venni Sidében? Gyönyörű tisztabőr-cipőket, szandálokat, edzőcipőket, zoknikat, melegítőket, szabadidő és strandruhákat, táskákat fűszereket és szinte mindent. Talán a legérdekesebb számomra az volt, hogy majdnem minden sarkon volt egy gyógyszertár, kitelepedve az utcára és árulták nagy árengedménnyel a fájdalomcsillapítókat, reumára való krémeket, az influenzára való porokat, ami a hírek szerint a németek körében nagyon népszerű.

Ha netán valami fájna
Fotó: Bódi Ágnes

A törökök szeretnek bennünket, magyarokat. Mintha velünk még kedvesebbek lennének, mint a többiekkel. De lehet, hogy csak én éreztem így. Nagyon barátságosak, segítőkészek és mosolyognak, ahogy látják, hogy kezdem törni a török szavakat.

Tesekkür eredim! – barátaim. Jövőre találkozunk!

#orextravelmagyarorszag

#anextour

#lunablancahotel

#side

#torokriviera