Bódi Ágnes
Szerző:
Bódi Ágnes
Megjelenés:
2020.11.21
A Földközi-tenger szívében található Málta mindig is bővelkedett a hagyományos helyi mesterségekben. Ezek a mesterségek fontos szereppel bírnak a Máltai-szigetek mindennapi életében és kultúrájában. Néhány kézművesség, mint például a csipkekészítés és a kosárkészlet, évezredek óta létezik Máltán.

A szövést, a hímzést és a csipkekészítést gyakran az egyház is ösztönözte. Az élet Gozón, Málta testvérszigetén és Málta vidéki területein viszonylag zord volt, és a kézműipar a vidéki családok fő jövedelemforrásává vált.

A lovagok idején virágzó mesterség volt az arany- és ezüstművesség. Málta egyik legértékesebb terméke a nemesfém-filigrán és az így készült ékszerek voltak.

Ma a máltai ötvösök reneszánszukat élik, munkájuk jelentős része exportra készül.

A csipkekészítés eredete

Még a 16. században találták fel a párnafűzést Olaszországban, Genovában. 1640-ben a Szent János Rend jóvoltából jutott el a csipke Máltára.

A lovagok, a papság és a máltai arisztokrácia egyre növekvő igénye miatt több és több csipkekészítőre lett szükség. A csipkekészítés virágzása a 18. század végéig folytatódott, amikor Bonaparte Napóleon meghódította a máltai szigeteket.

Ez idő alatt a csipkekészítés majdnem kihalt. De hála Lady Hamilton Chichesternek, akit komolyan érdekelt a máltai csipke, a máltai csipkekészítés új életre kelt.

A 19. század folyamán egy egyházi ember genovai csipkét adott egy gozói asszonynak, aki alaposan tanulmányozta a csipkemintát, és igyekezett minden apró részletet pontosan lemásolni.

Az ellesett technikára nővéreit és barátait is megtanította, és ezzel meghonosodott a csipkekészítés Gozón is. A csipkeverés nagyon népszerű lett a gozói nők és lányok, valamint a papság tagjai körében.

Az általuk készített csipkét a szent ruhák és a templom dekorációjának gazdagítására használták. Az 1851-es londoni kiállításon állítottak ki először máltai csipkét. Ezen az eseményen Albert herceg művészeti és tudományos érdekességeket mutatott be a világ minden tájáról.

Mivel a máltai csipkét Európa-szerte exportálták, eljutott egészen Indiáig és Kínáig, ezért az anyák, lányok és minden más családtag, beleértve a fiúkat is, tömegesen gyártották a helyi és a külföldi ipar megbízásából.

A máltai csipke, „il-bizzilla” Málta egyik legrégebbi és legmegbecsültebb hagyománya. Bár tipikusan spanyol selyemből készül, a csipke mintázatába ágyazott szimbolikus máltai kereszt teszi egyedivé.

A máltai csipkekészítés egy folyamatos technika, amelyet „orsó csipkének” vagy „orsó csipke készítésnek” neveznek, amely arra utal, hogy a máltai csipke orsók segítségével készül, amik jellemzően gyümölcsfából készült kis „botok”.

A filigrán története

Az a mesterség, amely valóban a lovagok alatt virágzott, arany- és ezüstművesség volt. Málta legértékesebb terméke a filigrán és az abból készült ékszer. A filigrán egy finoman megmunkált díszítő forma, amely vékony arany- vagy ezüstszálakból készül, amiket az ékszerekre tesznek díszítésként.

A filigrán mesterség egészen az ókori Egyiptomig vezethető vissza, és a föníciaiak terjesztették el ezt a technikát Máltán és az egész Földközi-tengeren.

A helyi máltai kézművesek legismertebb filigrán formája a nyolc pontos kereszt, a máltai kereszt, ami egy figyelemre méltó szimbólum.

Sziget szerte különféle változatban lehet megtalálni, olykor drágakövekkel, arannyal vagy ezüsttel készül, megtaláljuk karkötőkön, gyűrűkön és fülbevalókon.

A legtöbb máltai és gozoi ékszerüzlet árul filigránt, de arra is van mód, hogy a mesterek munkáját személyesen is megnézzük, ami igazán lenyűgöző. A sziget közepén, Ta ’Qali kézműves faluban szinte mindegyik tradicionális máltai kézműves mesterség képviselteti magát.
Kép és szöveg: Máltai Idegenforgalmi Hivatal | VisitMalta Hungary