Bódi Ágnes
Szerző:
Bódi Ágnes
Megjelenés:
2020.04.08
A Puerto Rico szimbólumának is tekintett őshonos kokibéka eddigi legrégebbi, megkövesedett maradványát elemezték a paleontológusok.

A PhysOrg.com tudományos portálon ismertetett dolgozat szerint – amelyet az MTI szemlézett és amely a Biology Letters folyóiratban jelent meg -, a tudósok egy kokibéka (Eleutherodactylus coqui) mellső lábának töredékét vizsgálták meg.

A kokibéka a kétéltűek osztályába és a békák rendjébe tartozik, jellegzetes, magas ko-ki hangzású jelzőhangjáról kapta a nevét. A tudósok most arra a megállapításra jutottak, hogy a kokibékák már legalább 29 millió éve élnek a karibi esőerdőkben.

David Blackburn, a Floridai Természettudományi Múzeum kurátora, a tanulmány vezető szerzője elmondta: a csonttöredék az eddigi legősibb karibi békalelet. A fosszíliát egy karibi szigeten fedezték fel, ahol nagy becsben állnak ezek a kétéltűek.

A megkövesedett leletet Jorge Velez-Juarbe, a Los Angeles megyei Természettudományi Múzeum tengeri emlősökkel foglalkozó szakérője találta a Puerto Ricótól északnyugatra fekvő San Sebastian területén.

A tudós és kollégái azon a helyszínen, egy folyó környékén több alkalommal végeztek kutatásokat, amelyek során fosszilis magvakat, tengeri állatok, teknősök és rágcsálók maradványait gyűjtötték. A legősibb leletek mintegy 29 millió évesek voltak.

Velez-Juarbe felidézte, hogy egy 2012-es feltáráson bukkant rá a csonttöredékre, és rögtön sejtette, hogy fontos leletet tart a kezében. “Amikor hazatértem vele, óvatosan megtisztítottam, hogy jobban megnézhessem, és mikor ellenőriztem a referenciákat, kiderült, hogy a Karib-szigetek legöregebb békáját találtam meg” – mesélte.

Az ősi kokibéka-maradvány az eddig a legöregebbnek vélt, 1987-ben a Dominikai Köztársaságban talált békafosszíliánál is idősebb. A dominikai leletet, amely borostyánba ágyazódva maradt fenn, eredetileg 40 millió évesnek tartották, de ahogy Blackburn rámutatott, a tudósok most újra meghatározták a korát, és aszerint 15-20 millió éves lehet.

A genetikai adatok és a faj családfái alapján a tudósok azt a hipotézist állították fel, hogy az esőbékák a földtörténeti oligocén korszakban már éltek, de ennek korábban nem volt fosszilis bizonyítéka. A békák könnyű csontocskái ugyanis többnyire nem maradtak fenn jó állapotban, különösen a trópusi éghajlat alatt.

Velez-Jurabe arról is beszélt, hogy nem könnyű feladat egy csontmaradványból egy adott fajhoz eljutni, sokszor azon is múlik, hogy sikerül-e felkutatni a megfelelő szakértőt. Neki 2017-ben sikerült floridai múzeumbeli kollégái segítségével azonosítani a békát.

Az Eleutherodactylus nemzetség mintegy 200 békafaja, köztük a kokibéka, a karibi térségben dominánsnak számít. A fosszilis maradvány tanúsága szerint legalább 29 millió éve ad nekik otthont ez a régió, ahová Dél-Amerikából érkezhettek.

Velez-Juarbe szerint az ilyen felfedezések azért is jelentősek, mert segítenek meghatározni a Karib-szigetek állatvilágának eredetét.