A Casa Vicens színes homlokzata azonnal magára vonja a figyelmet. Vörös téglák, zöld-fehér csempék, díszes erkélyek és apró tornyok sorakoznak egymás mellett. Első pillantásra inkább egy keleti palotának tűnik, mint egy egykori nyaralónak. Pedig az épületet eredetileg egy tehetős család nyári otthonának szánták.
Gaudí harmincéves volt, amikor 1883-ban megbízást kapott Manel Vicenstől. A két évvel később elkészült villa az akkor még önálló Gràciában állt, amelyet csak 1897-ben csatoltak Barcelonához. A környéken a mai házsorok helyén még kertek is voltak.
A házhoz egy máig gyakran emlegetett történet is kapcsolódik. Sokáig úgy tartották, hogy a megrendelő csempegyáros volt, és a kerámiaburkolattal saját termékeit reklámozta. A levéltári kutatások azonban megcáfolták ezt: Vicens pénzügyi ügyletekkel foglalkozott. A csempék Gaudí fantáziájáról árulkodnak. A sárga virágminták a bársonyvirágot idézik, a kovácsoltvas kerítést pedig a mediterrán törpepálma levelei ihlették.
Gaudí a mór építészet formáiból is merített, de a mintákat a maga ízlése szerint alakította át. A szabályosan ismétlődő kerámialapok egészen más hatást keltenek, mint a későbbi épületein látható, törött csempékből összeállított mozaikok.
Belépve kiderül, hogy a ház belül legalább olyan különleges, mint kívülről. Az ebédlő falait növények és madarak díszítik, a faburkolatokat és a bútorokat is gondosan összehangolták. A legemlékezetesebb helyiség talán a dohányzószoba: kék, zöld és aranyszínű mennyezete olyan, mintha egy keleti palotából került volna ide. A gazdag díszítés egy része ráadásul papírmaséból készült.
Az emeleten sem fogy el a fantázia. A hálószobák falain indák és virágok futnak végig, az egyik helyiség mennyezetét pedig úgy festették meg, mintha a tetőn át az eget látnánk. Gaudí mindenütt igyekezett összekapcsolni a lakótereket a természettel. A kertre nyíló teraszok és az árnyékolók a nyári hőségben gyakorlati célt is szolgáltak.
Az eredeti kertből ma már csak egy kisebb rész maradt meg. Egykor hatalmas, vízesésszerű építmény is állt itt, amelyet 1946-ban bontottak le. A villát az 1920-as években kibővítették, de ekkor Gaudí már nem vállalta a munkát: minden idejét a Sagrada Famíliának szentelte. A Casa Vicens sokáig magánlakás volt, és csak 2017-ben, alapos helyreállítás után nyílt meg a látogatók előtt.
A Casa Vicens azért is izgalmas, mert a pályakezdő Gaudí ötleteit őrzi. A virágmintás csempék és a szokatlan mennyezetek már a későbbi, merészebb épületeket vetítik előre.
A villa után a város fölé magasodó templom
A Sagrada Família építése 1882-ben kezdődött, Gaudí pedig egy évvel később vette át a terveket. Az eredetileg neogótikus templomból különleges épület lett, tizennyolc toronnyal, amelyek az apostolokat, az evangélistákat, Szűz Máriát és Jézus Krisztust jelképezik.
A Casa Vicens után feltűnő, mennyit fejlődött Gaudí természetből merítő építészete. A bazilika oszlopai fatörzsekként emelkednek, majd a magasban ágakra válnak szét. A színes üvegablakokon át reggel kékes-zöldes, délután vöröses-narancsos fény árad be: napszakonként más arcát mutatja a templom.
Amikor Gaudí 1926-ban, egy villamosbaleset után meghalt, a tizennyolc toronyból csupán egy állt készen. Az építkezés a polgárháború pusztításai ellenére tovább folytatódott. A templom 2026. február 20-án érte el végleges, 172,5 méteres magasságát, amikor a Jézus Krisztus-torony keresztjének utolsó elemét is a helyére emelték. Júniusban, Gaudí halálának századik évfordulóján XIV. Leó pápa áldotta meg a tornyot.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Sagrada Família teljesen elkészült. A főtorony belső munkálatai és a Dicsőség homlokzata továbbra is épülnek, a tervezett főbejárat körül pedig a szomszédos lakóházak miatt is vannak megoldatlan kérdések.
