Először is Nápoly nemigen pályázhatna sikerrel a tiszta város címre, pláne nem az élhető városéra. Azon izgultam sok turista sorstársammal együtt, nehogy mi legyünk a nápolyi zebrák első élő kövületei, ugyanis a legtöbb autós fejében a zebra, az nem létező fogalom.
Nápolyi-öböl
Sőt egy garantáltan nem őslakos pergő olaszával élénken mutogatva, fél kézzel úgyahogy kormányozva perlekedett velem, mert botoran nekiveselkedtem a zebrának, egy életem, egy halálom. De a piros se számít egyes vezetőnek, keresztülhúz a gyalogosok hadán – mindenki túléli. Kezdek bizakodni, talán sikerül még nekem is épségben hazaérnem. Nem követem a harcedzett bennszülött gyalogosok példáját, akik még piroson is átverekedik magukat a zöldre nyomuló autóáradaton.
De tekintsünk el ettől, és nézzük az igazi élvezeteket. A legnagyobb élményt a Caserta Királyi Palota vízeséssekkel, ritka növényekkel teli parkjának felfedezése volt elektromos bringával, a kerékpárt kölcsönző tulajdonos Di Girolamo úr szakavatott ajánlatának köszönhetően.
Nem lehetett betelni a Castel Sant’Elmoból kitekintve a Nápolyi-öböl naptól ragyogó látványával, fülelve a csendet meg-megtörő olyan apróbb zajokra, mint egy erőt fitogtató kakaskukorékolás, elhúzó repülő zúgás, a világba bevijjogó sirály, egy mentő elhaló szirénája, egy kósza szamárpanasz. Mindezek egybeolvadnak egy álmodozó fiatal gitárimprovizációjával és a szél süvítésével.
A másik gyönyörű kilátásra Altraniból indulva leltünk rá. A gyalogosok Amalfiba vezető alagútjából ösztönösen egy „titkos”, épp nyitva hagyott folyosón „surrantunk be”, majd fellifteztünk vagy nyolc emeletnyit. Fenn a ritkán látható pompázatos Amalfi pálmákkal, citrom- és narancsfákkal fogadott
madártávlatból. Aztán lépcsők százai.
Biciklivel felfedezzük a Caserta Királyi Palota kertjét
De térjünk vissza Nápolyba. A szépet kedvelő biztos nem fog tudni ellenállni a Nápolyi Királyi Palotának, azaz a Palazzo Reale királyi termeinek, mely V. Károly német-római császár soha meg nem valósult látogatására épült – este fél 8-ig várja a látogatókat. De nem maradhat ki a 18. század legnagyobb európai
építkezése, a Reggia di Caserta sem, a királyi udvar ekkor ugyanis ebbe a jobban védhető városba költözött Nápolyból.
Amalfi dómja
A nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciájában királyi lakosztályok és könyvtárak, pazar várószobák sora mellett egy hatalmas betlehem ejti bámulatba a szemlélőket, hogy csak néhány „apróságot” említsek. Hol pazar díszítéseket, hol dúsgazdag, intarziás bútorokat, vázákat pillanthatunk meg. Visszatérve Nápolyba a lelkes műkedvelő nem bír ellenállni a dóm közelében lévő Filangieri-gyűjteménynek sem. Ez is különleges sevres-i, meiseni, velencei, japán, kínai, cseh porcelánjaival, a szamurájokat is megidéző harci fegyvertárral, bútoraival.
A neves politikus – gyűjtő, Gaetano Filangieri rajongói között tudhatta magát Franklin Benjamint is, akinek a hozzá írt levele pompás dolgozószobájában ki is van állítva.
Ennyi csodával azért még ne teljünk el. Vár minket a Nemzeti Régészeti Múzeum, többek között most egy érdekfeszítő gladiátor kiállítással, amit 3D-ben is élvezhetünk a legmodernebb technikát képviselő ún. AR-szemüveggel.
Ravellóban a Villa Rufolo botanikus kertje
Ez szemünk elé idézi az egykori valóságot is: a romokra rávetíthetik például az épület fénykorát megjelenítő képeket, videókat az ókorba repítve minket vissza. Ebbe a múzeumba például érdemes felhasználnunk a sok kedvezményt tartalmazó Campania Artecard egyik ingyenes belépőjét. Ennek vagy egy hét napos változatát választhatjuk öt ingyenes belépővel, vagy a három naposát, igaz, hogy csak két ingyenessel, de közlekedéssel együtt (csak az UnióCampania járataira érvényes). A másik ingyenes belépőt meg a Vezuv 79-es kitörésének egyik áldozatára, Pompejre vagy Herculaneumra szánhatjuk. Herculaneumban a Virtuális Archeologiai Múzeum külön csemege.
A Filangieri-gyűjtemény
Nem szabad elmulasztanunk a megismerkedést a Diocletianusnak áldozatul eső Szent Januárius (Gennaro) püspök kincstárával sem a gyönyörű dómban és katakombájával, különben nem leljük meg Nápoly egykori lelkét. A hihetetlenül gazdag kincstárban lenyűgöz a csaknem négyezer drágaköves 1713-ban készített
mitra, azaz püspöki süveg, mely igazi mesterdarab, akárcsak a 17. század végi püspöki lánc. Ezt bő 3300 gyémánttal és királyok, nemesek adományozta drágakövekkel, smaragddal, rubinttal díszítették. És ekkor még nem is beszéltünk a lelki elmélyülést bronzba öntött szobrokról.
A katakomba jegyünkkel még Sant Gaudius földalatti sírjához is elkíváncsiskodhatunk. Vigyázzunk, ez csak tíztől három órán keresztül van nyitva, tehát ott érdemes kezdenünk.
A Caserta Királyi Palota
Nápoly ugyan nemigen lesz a kedvenc városunk, és fel kell kutatnunk, hol ízlelhetjük meg híres gasztronómiai kínálatát, de a még nem látott múzeumai vonzanak vissza. Élvezzük a sétát történelmi központjában, a téblábolást, nézelődést az Amalfi-parton. Nemhiába lettek világörökségi helyszínek.
Nemhiába mondják a bennfentesek, Nápolyhoz hozzá kell szokni. Az Amalfi-part meg szerelem az első látásra.
Szállásunk mind Sorrentoban, mind Nápolyban a központ közvetlen közelében volt, a Sorneto Relais Basementben illetve a Garibaldi roomban a hasonló nevű tér mellett. Mind Pasquale, mind Carmina kiváló vendéglátók.
Fotó: Bodrog Beáta
