Már az érkezés pillanatában sejthető, hogy valami nincs rendben. A budapesti repülőtérre vezető úton hosszú kocsisor araszol, türelmetlenül indexelnek, dudálnak, majd hirtelen állnak meg a járművek – nem azért, mert az utasok pakolnak, hanem mert a rendszer, amely elvileg a gyors áthaladást ösztönözné, maga vált a fennakadás fő okává.
A Budapest Airport második termináljának alsó szintjén, az érkezési oldalon pénteken délelőtt 13 perc alatt értünk az utashoz – a terminál előtti szakaszon ennyi idő alatt sikerült odagördülni a hazatérő rokonhoz. A gyors megállás és utasfelvétel szándéka egyértelmű volt, a rendszer azonban mást mért: 5 perc után automatikusan felszámolta a maximális, 4000 forintos díjat.
A legtöbb autós nem akar sokáig ott időzni – sőt, épp a gyorsaságra törekedne –, ám az 5 perces ingyenes időkorlátot jelenleg lehetetlen betartani. A felső, indulási szint lezárása miatt most minden autós az érkezési szintre kényszerül, ahol nem csak a saját manővereik, hanem mások várakozása és tolatása is tovább lassítja a haladást.
A problémát súlyosbítja, hogy a rendszer egyáltalán nem tolerálja a kényszerű csúszásokat. Amint lejár az 5 perc, a sorompó nem enged ki – az autósnak vissza kell tolatnia, ezzel tolatásra kényszerítve a mögötte sorakozókat, ki kell szállnia, meg kell keresnie a legközelebbi automatát, fizetnie kell, majd újra beállni a sorba, ami közben természetesen újabb kocsik is túllépik az időkorlátot. A végeredmény: többen fizetnek, mint akik tényleg hosszú időt töltenének a terminál előtt.
Ez az öngerjesztő dugó olyan spirálba kergeti a közlekedőket, amelyből csak a fizetőzónán kívül lehetne kilépni. Csakhogy erre nincs valódi lehetőség: a terminál előtti szakaszon nincsenek kialakított várakozóhelyek, így az autók gyakran szabálytalanul, a forgalmat akadályozva állnak félre – nem jókedvükből, hanem mert nem tudnak mást tenni.
A helyzet több szempontból is tarthatatlan. A jelenlegi szabályozás szerint naponta egy alkalommal lehet 5 percet díjmentesen várakozni a terminál előtti zónában. Ez normál körülmények között talán elegendő, ám egy felújítás alatt álló repülőtéren, ahol mindent egy szintre terelnek, ez az idő irreálisan rövid.
Éppen ezért jogosan merül fel a kérdés: miért nem hosszabbítják meg ideiglenesen az ingyenes várakozási időt legalább 10–15 percre? Egy ilyen intézkedés nemcsak az utasélményt javítaná, de csökkentené a dugókat is, mivel megszűnnének a kényszerhelyzetek, amelyek miatt az autósok újabb és újabb perceket veszítenek.
A Budapest Ferenc Liszt International Airport irányításának fontos üzenetet közvetítene egy ilyen döntés: azt, hogy figyelnek a valós helyzetekre, és hajlandóak igazítani a szabályokat, ha azok a gyakorlatban nem működnek jól. Mert most nem azokat szankcionálja a rendszer, akik visszaélnek a szabályokkal, hanem azokat, akik próbálnának azoknak megfelelni – de a körülmények ezt nem teszik lehetővé.
A cél közös: gyors, biztonságos és átlátható utasfelvétel. Ehhez most nem bonyolult fejlesztések, csak egy kis rugalmasság kellene. Egyetlen sorompónyitás is elég lehet ahhoz, hogy a reptéri élmény ne a pénztárcánkban és az idegeinkben hagyjon nyomot.
