Nemcsak a klasszikus egri programok várnak minket, mondjuk az egri várvédők vagy Gárdonyi Géza nyomába eredés, mint ahogy ezt legutóbbi cikkünkben tettük, hanem egy-két, talán kevésbé közismert dolog: a Kopcsik Marcipán Múzeum a “cukrász Oscarral”, a Nosztalgia (előbbi cikkünkben) és a Beatles Múzeum .
Érdekes Dottika kisvonatozásunk után következik az egri GYALOGOS VÁROSNÉZÉS. Mi olyan szerencsések voltunk, hogy a turista hivatal Eger kiváló ismerősével, Badacsonyiné Bohus Gabi idegenvezetővel hozott össze. Olyan érdekességeket tudtunk meg tőle, hogy a gyönyörű Fazola Henrik-kapus megyeháza udvarán egykor börtön, ma a Sportmúzeum várja a látogatókat. Sőt az is kiderült, hogy Dr. Kemény Ferenc (a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára, sőt jelölték irodalmi Nobel-díjra kétszer is) Couberten báróval együtt itt álmodta meg, hogy megrendezik az újkori olimpiát. Arra is rácsodálkoztunk, hogy körülbelül száznegyven kilométer hosszú pincerész húzódik a város alatt. Sőt az egykori érseki palota (ma Eszterházy Katolikus Egyetem) erkélyén így emlékezett Kossuth 1849-ben Dobó várkapitányék hőstettére: “Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot”. Ugyanis a nyolcvanezres török túlerővel bátran farkasszemet néző egri hősöket kifaggatva írta meg Tinódi Lantos Sebestyén énekmondónk – szobra örök emlékezet – a Summáját írom Eger várának című históriás énekét. Aztán a Lila fagyizóba betérve kerek szemmel mustráltuk a nagyon odaillő, saját kezűleg festett élethű egri városképeket, miközben szorgalmasan kézműves fagyitnyalogatással hűsítettük magunkat.
Az egyik legtöbbet felkeresett múzeum a Beatleséké. Aki megjárta vagy a liverpooli vagy a Buenos Aires-i Beatles Múzeumot, elcsodálkozik az egri, a világ ötödik BEATLES MÚZEUMÁnak gazdagságán. A vendégkönyvbe belelapozva még azt is olvashatjuk, hogy az egrit jobbnak találta a rajongó a number one-oknál. Igaza lehet, mert Surányi Géza szakavatott rajongói vezetésével több olyanra lelhetünk, amire máshol nem. Itt nemcsak a plusz infókat tartalmazó QR kódos leolvasókra gondolok, sőt még nem is csak a Beatles-tagok gyerekkoráról szóló egyedi, máshol nem látható tizenkét perces filmre. Akkor mire? Arra az írott acetat Beatles próbalemezre (egyetlen a maga nemében a világon), melyre saját kezűleg írták rá a dalcímeket Beatlesék. Vagy arra az igazolásra, ami egy kis fecnyi fehér lepedődarabkával tűnik a szemünkbe – a fifikás menedzser először is tanúsítja saját kezű aláírásával, hogy bizony nem csalás, nem ámítás, valóban ott aludtak a fiúk. Aztán szétvagdossa a lepedőjüket, és odabiggyeszt az “oklevél”- re egy lepedőből kiollózott kockát. Ilyet egyszerű halandónak esélytelen beszereznie, itt mégis van, ezt ugyanis betiltotta a Beatles. Úgyhogy ilyen pihentagyúság máshol fel se lelhető. Akárcsak az az eredeti filmtartó doboz az utolsó fellépésről, az 1969-es tetőkoncertről, amibe egy-egy felvett zeneszám filmjét tették.
Ahogy tapasztaljuk, minden tárgy külön sztorit mesél. Az a röntgenfelvétel is, amely azt tanúsítja, milyen fifikások is a rajongók: erre másoltak rá egy Beatles számot. Igaz, jóval rövidebb életű lesz, mint a bakelit lemez, de ingyen van… Aztán a tíz éves kora óta Beatles-relikviákat gyűjtő Molnár Gábornak igazi büszkesége Ringó sztár dobverője és nyaklánca, amit sajátkezűleg ajándékozott neki 2011-es egri fellépése során. Aztán egyedi még Lennon első együttese basszus gitárosának a dedikált gitára is – épp öt éve játszottak itt a színházban.
A sok különlegesség mustrálását időnként megszakítjuk egy kis keverőpultozással, közös zenéléssel: egy általunk kiválasztott Beatles számra pengettük a film útmutatása alapján ritmust – nekem csak a legutolsó alkalommal sikerült jobb eredményt elérnem, mint a tízéves, visszatérő Beatles rajongó kissrácnak. Aztán az emeleten kézbe is vehettük Lennon limitált szériás natúr színű gitárját is, sőt Lennon hajszálára is vethettünk egy kósza pillantást – egy rajongó kérte tőle, aztán eladta egy hajgyűjtőnek. Akad itt Yellow submarine legó is, ami ára használtan 40-70 ezer forintra rúg, sőt Beatleahez kapcsolódó Rubik-kocka is.
Aztán, ha jól leszervezzük a Korona Hotellel (Eger első magán és borszállodája), és majdnem 16 óra van, akkor folytathatjuk a kalandot a szálloda alatti István pince és Nemzeti Bormúzeumban, amely az Eger alatt húzódó több mint 140 km összhosszúságú pincerendszer egyik része. (A borpincerendszer egyik ágában élvezhettük a Beatlesék gyerekkoráról szóló filmet.) A Nemzeti Bormúzeumban a 22 magyar borvidék bemutatása mellett jobbnál jobb nedűket kóstolhatunk. A pince legidősebb bora az 1956-os Tokaji Aszú. Emellett számos múzeális bort kóstolhatunk és vásárolhatunk. Csak azt sajnáljuk, hogy épp nincs ebédelési lehetőség a hangulatos étteremben és annak teraszán – majd máskor.
Lassan hazafelé vettük az irányt néhány gyönyörű belvárosi udvarba való bekukkantás után. Kóstolgattunk, nézelődtünk, fürdőzgettünk, áztattuk magunkat… Ugyanis a TÖRÖK FÜRDŐT kihagyni felhagy egy sorscsapással… A borkóstolón meg túl voltunk. Ekkor eszembe jutott a Petőfi sor:
“Hol jó bort érezek, betérek; Ne térnék hát Egerbe? Ha ezt a várost elkerülném, Az isten is megverne…” Mi nem kockáztattunk. Ide visszaugrunk vagy a hűsítő vízpára alatt, vagy csak locsogó időben, borozgatva, fürdőzgetve…Programban itt soha nincs hiány.
A szerző és a fotók: Bodrog Beáta