Nemcsak a klasszikus egri programok várnak minket, mondjuk az egri várvédők vagy Gárdonyi Géza nyomába eredés, mint ahogy ezt legutóbbi cikkünkben tettük, hanem egy-két, talán kevésbé közismert dolog: a Kopcsik Marcipán Múzeum a “cukrász Oscarral”, a Nosztalgia és a Beatles Múzeum.
Édes élményekkel kezdjük Eger közelebbi megismerését: KOPCSIK LAJOS mestercukrász csodáira bukkanunk MÚZEUMÁban, aki nemhiába kapta meg a cukrász Oszkárt, a legmagasabb szakmai kitüntetést, és lett kétszer Guinness Rekorder. Az egyiket a világ legnagyobb cukorból készült 3,5 négyzetméteres táblaképével érte el. Aztán az 1996-os berlini cukrászolimpia tíz kategóriájában “csak” tíz munkája lett aranyérmes. Lejjebb nem adta.
Ami képet, tárgyakat itt a múzeumban látunk, azok nem abból vannak, amiből mi gondoljuk,azaz nem mind arany, ami fénylik A hordó tehát nem fából, a Bikavér flaskája nem üvegpalackból, Gárdonyi parkettára nem fából, sőt nem is rajz, a minaret nem kőből, Pyrker érsek bazilika építtető és minaret felújíttató képe nem olajfestmény (ez ugyanis az érseki könyvtárban van). Pedig mindegyik élethű. Akkor mégis, miből van? Hát cukortésztából. Legyen az díszpárna, kalocsai kötény, tucatnyi pillangó, ólomüveg, ravennai mozaik, matyó párna… A Jancsi és Juliska meséje itt nem úgy szólna, hogy még a kerítés is kolbászból van. Dehogy. Cukortésztából.
A hihetetlen cukorcsodák után irány Eger legfiatalabb múzeuma, az egy éve nyílt NOSZTALGIA MÚZEUM. A jó százesztendős épület valóságos karriert futott be: istállóból magtár, majd vagy fél évszázadig vasbolt “rangjára” emelkedve működött, aztán múzeummá avanzsálódott. Itt a fafaragó és csodálatosan festő Juhász Zoltán négy évtizedes gyűjtőmunkája eredményeként apáink, dédszüleink egykori használati tárgyaira bukkantunk. Kitörő örömmel fedeztük fel gyermekkori, vagy másnál látott játékokat (Szerezzük vissza nagy Nagymagyarországot társasjáték), igyekeztünk kiigazodni a szerszámok, régi foglalkozások között egy érdekes kvízjáték keretében, rácsodálkoztunk a rég- és közelmúlt plakátaira, ráismertünk rég “kihaltnak” hitt dolgaira stb.
Legyünk akár felnőttek, akár gyerekek, itt mindenkinek lesz legalább egy kedvence. Tízesztendős lurkóm lelkesen faggatta tárlatvezetőnket, aki kiválóan értett a gyerekek nyelvén is, és időt fáradságot nem kímélve különlegességekkel, régi és új ismeretlen ismerőssel hozott minket össze. Itt találkoztunk a Monopoly elődjével, a pengős, nem forintos Capitalyval, mécsessel működő diavetítővel, a számítógép előtti Csillagok háborújával, a kedves Vízipókkal a mesefilm tervezési időszakából – ez a rajzsorozat az egyik tervező ajándéka. Van itt még hajós láda, belevésve, ki hova utazott vele – például 1910 – Amerika. Akad itt még olyan vonatlámpa is, amit indulás előtt a mozdonyvezető begyújtott, hogy lássák a vonatot – ebből 365 darab készült. Kiderült, hogy a hordozható régi tv, amelynek a típusszáma VL 100, az valóban Lenin 100. szülinapja alkalmából született, azért kapta a százas elé a VL – t (Vlagyimir Iljics).
Itt láthattuk újra az ötven éves Márka üdítőital kedvencünket, a marakujásat. Az itt fellelhető sok érdekes régi újság házról házra járva fészerekből, kazánházakból menekült meg az enyészettől. Egy százhúsz éves, működésben lassú írógépről kiderül, hogy a híres őslénykutató, Leganyi Ferenc gépe. Számtalan könyvet pöntyögött ezen – akkor még nem volt golyóstoll…
A múzeumból kilépve iparkodtunk a DOTTIKA KISVONAThoz, ami az egri strandfürdő közeléből indul a SZÉPASSZONYVÖLGYbe. Itt nemcsak borkóstolókon folytathatjuk a híres borvidék ízletes nedűi ízlelgetését, hanem akár cigányzenés étteremben is csipegethetünk. A kerekes kisvonaton Eger történetébe vezetnek be minket, újabb és újabb impozáns épületekre hívva fel a figyelmünket. Ilyen többek között a közel háromszáz éves Mikszáth különös házasság című regényének helyszíne, a Buttler-ház.
Az érdekes kisvonatozás után következik a GYALOGOS VÁROSNÉZÉS. Mi olyan szerencsések voltunk, hogy a turista hivatal Eger kiváló ismerősével, Badacsonyiné Bohus Gabi idegenvezetővel hozott össze. De erről majd cikkünk második részében lesz szó.
Bodrog Beáta