Már akkor megszerezte magának az előkelő 15. helyet aTravellers Award (utazók díja) Európa top 25 víziparkja között. Aztán előrehúzott élményelemeit tekintve (award for Experiences) a 6.-ra a TripAdvisor utazók szavazatai (Travellers’ Choice) alapján.
Ráadásul a páfoszi Afrodite “kollégáival” ellentétben november elején is tárt kapukkal várja még a kicsi és nagy vízrajongók népes táborát mosolygós segítőkkel, finomabbnál finomabb falatozási lehetőségekkel, óriási vizes gyermekmedencével, tele sokféle játékkal a csöppségeknek.
Igazi földi paradicsom mind a családoknak, akik akár együtt négyen is lecsúszhatnak az egyik csúszdán, mind a bátor ifjoncoknak vagy magukat fiataloknak érzőknek, akik a szabadesést vagy a kamikaze csúszdát választják. Vagy azt, ami szabályszerűen “kiköpi” őket egy néhány másodperces zuhanós-száguldás után – nekem tetszett. De megelégedtem egy zuhanással. A pihenést kedvelőknek és a kisgyermekesnek nemcsak a hullámmedence “matracos” elringató része közkedvelt a számtalan jobbnál jobb helyekre kihelyezett napozóágyak, pihenőkunyhók mellett, hanem a lassú folyó tétova ringatózása is. Ez annyira lomha, hogy egy peches vendég csodálatos szalmakalapban évek óta nem ért célba – tiszta csontváz a lelkem.
De jól néz ki különben – a szalmakalap öltöztet. Mivel nekünk nincs ilyen jóképű fejfedőnk, át is nyergelünk egy fürgébb folyóra, ami bizony löködhet minket kenyérre-kedvére jobbra is, balra is, mi csak nagyokat kacagunk, és hagyjuk, hadd sodorjon minket az élet folyama. Mindezt azért tehetjük meg, mert figyelő szemek kísérnek minket mindenhol, akkor is, mikor a csúszdából kikecmeregve a víz alól bukkanunk fel – érezzük a gondoskodást.
Aztán versenyre kelünk gyerekeinkkel, unokáinkkal: ki tud a kerek “leveleken” vízbeesés nélkül a legfürgébben átkelni a patak túlsó partjára (szerencsére ez nem hemzseg a krokodiloktól), felül egy kifeszített hálóba kapaszkodva. Hát, nem ártana csemetéinknek egy kis karra való edzés sem a sok, igen kemény “számítógép-izom” mellé, valódi izomként… Csak úgy mutatóba, hogy ilyen is előfordul… Akkor nem pottyannának bele annyiszor a vízbe.
Innen soha senki se szeretne hazamenni. Itt minden van. Aki ugyanis nemcsak a vizes kalandokra éhezett ki, hanem valami ellenszert is szeretne korgó gyomrára, mielőtt halláskárosodást szenvedne, akkor a fast foodtól a minőségi étteremig gazdag étel- és italválasztékhoz fordulhat jó ár – érték arányban. Így gondoskodhatunk fizikai erőnlétünkről is. És pénzt itt el se fogadnak. Persze ambrózia csókot se. Ugyanis a karszalagunkra vezetnek fel mindent, bármiraeszottyan kedvünk.
Mondjuk egy csúszásgátlós zoknira, egy néhány nap alatt a vízben többszörösére növekvő dinógyerekre. Így a családtagok csak együtt és karszalaggal járulhatnak távozáskor a kijárathoz, azaz a kasszához, ahol az igénybevett lockert, azaz az öltöző szekrényke díját fizetik.
Búcsúzáskor egy lufi üti mindenki markát – így otthon is emlékeztet minket, ide vissza kell térni – főleg mikor méltatlankodva kidurran. Igazi nyáridőben is kell újrázni. Már be is írtam a naptáromba: Páfosz Afrodite … És Önök?
Szöveg és fotó: Bodrog Beáta