Vidám sárga – az Európai Mobilitás hét és az Autómentes nap alkalmából régi villamosok sorakoztak fel a lezárt Szabadság hídon. A városkép egységes alakulása már az 1910-es években sem volt egyszerű és bizony néha az apróbb részletek is sokat jelentettek. „Budapesten a Nagy-Körút egész képe üdébb és derültebb, mint a régi körúté (Váci, -Károly, – Múzeum-körút), amihez nagyban hozzájárul az a csekélység, hogy amannak tipikus és sűrűsorban járó forgalmi eszköze a városi villamos kocsik, vidám sárga színűek, holott a régi körúton tompa, semmitmondó barna színűek a kocsik. Ez valóban csekélység, de tessék az utcaképet ebből a szempontból megfigyelni: nyilvánvaló lesz a hatás nagy különbsége:” (A villamos aranykora c. szöveggyűjteményből).
Az első hivatalos villamos 1889-ben indult meg az Egyetem tér – Baross utca- Kerepesi temető vonalon. Ezt követte a Magyar Tudományos Akadémiától a Podmaniczky utcán át a Dózsa György útig közlekedő járat. Sokáig a leghosszabb vonal az Erzsébet királyné útjáról Óbudáig közlekedő 65-ös volt, 15 km- tett meg. Korabeli jegyzőkönyv szerint a villamosok kényelmesen és rázkódás nélkül járnak, a gyors megállás alkalmával „az utasok lökést nem szenvednek”. Még a belváros kisebb utcáiban is közlekedett villamos pl. a Papnövelde és Zöldfa (mai Veres Pálné) utcákban. Abban az időben Budapest volt a külföld előtt a villamosközlekedés mintavárosa.
Annyira megszerettük ezt a járművet, hogy még egy mondás is kötődik hozzá: ha a nagyanyámnak áramszedője lenne és csengetne, ő lenne a villamos.
