Fotó: Bodrog Beáta
A Felsőtárkányból Sirokba költözött Dínóparkban vagyunk, szúnyogok ellen levédve. Az éjszakai kiadós zuhé ellenére stabilan lehet felfelé kepesztetni dínónézőbe az erdő mélyére hatolva. A stréberek akár fel is készülhettek az itt nekünk pózoló vagy éppen miránk morduló dinoszaurusokból – a park honlapján megtalálhatók a több tucat tudományos igénnyel megalkotott, nemzetközi múzeumi minősítéssel rendelkező dínók, köztük a magyar földön megleltek is.
Először mindenki igyekszik felfelé a sötét rengetegben a jól járható erdei ösvényen egy kalandos túra keretében. Persze érdemes résen lenni, szorgalmasan kattintgatni. Aztán letérve az ösvényről jönnek a jobbnál jobb játékok: versenypályán lábhatással gokartozni, egyszemélyes csónakban kézzel tekerve haladni és meg-megállva színes halacskákat pecázni, ugrálóvárban “végkimerülésig” pattogni, mint a gumilabda.
A merészebbek a felfújt kétpályás csúszda szélén felkapaszkodnak, és széles vigyorral száguldanak le csak azért, hogy utána mindent kezdjenek elölről. Még a “vad” bikát is ki lehet próbálni, csak legyen felnőtt, aki “ingerli”, azaz kötéllel ráncigálja ezt a kikötött, felfújt “szörny”-et. A lurkók felkészülve – tudod, leeshetsz – ülnek fel a fekete bikára. Vigyorogva harcolnak – semmi baj, ha a bika nyer. Újabb forduló, se szeri, se száma ennek, csak apa ereje véges. Neki is el kellene járni bodybuildingezni – de két rosszcsont mellett, egyik kicsi, másik pici, ez nemigen megy.
Van itt még számtalan társasjáték is – amíg nem megy le a nap, addig lehet játszani – mondhatjuk enyhe túlzással…
Aztán aki még bírja, a siroki várat is meghódíthatná, de győz az éhség. Egy finom ebéd után a jól megérdemelt szunya következik a kocsiban – egy élményekben gazdag, kimerítő nap után végre anyuéknak is van egy kis nyugalmuk vezetés közben. Fel is írják, mert ez ritkán adatik meg. Ha szerencséjük van, és kellően kifáradtak a csemeték persze. Itt erre jó esély van.