Jó időben indulnak, előttük szép tájak, jó barátokkal arra várnak, hogy a zarándokúton megismerkedjenek a bányászati hagyományokhoz fűződő műemlékekkel, miközben az egykori közép-szlovákiai bányavárosok területén mennek keresztül. A Szt. Borbála út – Barborská cesta kilencedik szezonját kezdte április 27-én az Alberg zarándokszálló megnyitásával Ostrá Lúká-n.
Az Ostra Lúkán található zarándokszállás megnyitóján Jiri Pirc, a Közép-szlovákiai területi idegenforgalmi szervezet ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az útvonalat, amely 8–9 nap alatt járható be gyalogosan a változó magassági profilú, kijelölt turistaösvényeken Besztercebányától a Špania Dolinán (Úrvölgy), Staré Horyn (Óhegy), Krahulén (Kékellő), Kremnicán (Körmöcbánya), Sklené Teplicén (Szklenófürdő), Banská Štiavnicán (Selmecbánya), Zvolenen (Zólyom) keresztül Besztercebányáig A Borbála zarándokút tavaly az európai bányautak szövetségének lett tagja.
Amikor Soňa Jelinkova, a Szlovák Turisztikai Képviselet vezetője elküldte meghívóját, még nem gondoltunk arra, hogy szülővárosa, Besztercebánya mennyi élményt ad nekünk. Utunkat április végén a helyi szervezetekkel együtt úgy szervezték meg, hogy minél több élményt szerezhessünk. Mindhárom nap kísért minket, mindenben segített és tájékoztatott ideiglenes idegenvezetőnk: Boris Fugger.
A régió gazdag különböző ércekben, és két fontos kereskedelmi útvonal is itt keresztezte egymást. A középkorban a város fő bevételi forrását sokáig a bányászat volt. Ebben az időszakban Besztercebánya a három leggazdagabb közép-szlovákiai bányászváros közé tartozott, a rézérc bányászatát fokozatosan felváltotta a vasérc bányászata és feldolgozása.
A 20. század közepén Besztercebánya jelentős mértékben beírta magát a világtörténelembe is. A városban tört ki 1944 augusztusában a szlovák nemzeti felkelés (SzNF), és a város volt a felkelés központja is a későbbiekben. A jugoszláviai partizánháború után ez a felkelés volt a második legnagyobb fasisztaellenes nemzeti felkelés a második világháború idején.
Besztercebánya legfőbb büszkesége a sétánnyá alakított Szlovák nemzeti felkelés tér, a város főterére a legszebb kilátás az Óratoronyból nyílik, a karcsú toronyból megcsodálhatjuk a tér színes mindennapjait. Az Óratornyot 1552-ben építették, és a városi fogház részét képezte.
A téren található Szűz Mária mennybevétele plébániatemplomot 1255-ben kezdték építeni. A gótikus templom legfőbb nevezetessége a Szent Borbála szárnyas oltár, amelyet a híres Lőcsei Pál Mester készített. A várerőd északi részéhez építtették hozzá 1492-ben a várnegyed másik templomát – a Szent kereszt templomot. A várnegyedben még említést érdemel az 1479-ben épült későgótikus Mátyás-ház és az 1500-ban épült Városháza.
Aranykort hozott Úrvölgy
A városközeli Úrvölgybe, szlovák nevén Špania Dolinába indultunk ebbe a bányásztelepülésbe, amely jellegzetes bányászházai határoztak meg. 1250 körül Úrvölgyben gazdag rézérc telért találtak, s ez aranykort hozott nemcsak a település, de Besztercebánya és az egész régió számára.
A falu főterének másik jellegzetes épülete a Klopačka (kalapács). Ez a legtöbb felvidéki bányavárosban megtalálható épület annak idején a műszak elejét és végét kalapácsütéssel jelezte a bányászoknak. Az épület az utca feletti boltívvel kapcsolódik ahhoz az épülethez, ahol régen a bányatérképeket készítették. Közvetlenül a Klopačka mellett találjuk az 1496-ban épült Ferdinánd-aknát, amely az első mélyakna volt Úrvölgyön. Az akna előtere ma kulturális tér színpaddal, fedett pihenővel, előtte egy látványos, zenélő bányászórát láthatunk.
Érdemes ellátogatni a múzeumba is, ahol a bányászatot és a bányászok életét mutatják be. Megtudtuk, hogy az itt felszínre kerülő réz világhírű volt: úgy tartják, Kolumbusz hajójának lövegei is úrvölgyi rézből készültek, ahogyan a körmöcbányai pénzverde fő alapanyaga is innen származott. Úrvölgyön kibányászott réz világhírű volt, a 15-17. század között bizonyíthatóan eljutott a világ számos pontjára.
Betérhetünk a bányászok kocsmájába, a régi iskolába és a kedves kis múzeumban. Az Úrvölgy körül könnyű terepen vezető Kis Bányászati tanösvény gyönyörű kilátást nyújt a településre, és bemutatja annak gazdag bányászati történetét. Az ösvény mentén aknákat, tárnákat és eredeti építészeti elemeket is találunk.
Polthári-Soós vízi vár, a „Vodny Hrad”
Lenyűgöző várkastélyt a 15. században építették, majd 1576-ban átalakították, a 19. században felújították. A Rákóczi-szabadságharc alatt pénzverde működött benne.
Itt élt a legenda szerint Jókai Mór regényében szereplő Korponay Julianna, a Lőcsei fehér asszony. Jelenleg magántulajdonban van, a tulajdonosok felújították a várat. Itt is Boris Fugger volt velünk, és bevezetett minket a Vizi vár történelmébe.
A védőfallal körülvett várkastély háromszintes, négy kör alakú bástyával ellátott, valamint egy fő toronnyal, lépcsőházzal. 2023 óta már régi-új fényében ragyog, és még most is dolgoznak rajta, hogy az itt megszállt vendégeknek még kényelmesebb legyen.
A pincében pedig érdekes, kóstolással egybekötött konyakbemutatót láthattunk, ahol a különböző nagyságú poharak táncra is perdültek.
Időtálló a Garamszegi fatemplom
A várból néhány perces séta után érjük el az 1726-ban épült híres fatemplomot. Az egyedülálló faépületek a kulturális örökség fontos részét képezik. Az épület kereszt alakú. A hosszabbik része 23 m, a rövidebbik 18, a templom magassága pedig 8 m.
Az épületet diagonálisan elhelyezett masszív tölgy és tűlevelű, főleg lucfenyő konstrukció alkotja. Nem hittük volna, de összesen 1100 ülőhely található benne. A templomnak hatszög alakban 30 ablaka van. Egyedisége a faszerkezetben rejlik. Többféle európai építészeti elemet tartalmaz, valamint skandináv elemeket is. A templom udvarán három régi hársfa magasodik, amelyeket még a templom szentelésekor ültettek.
Az 1681-es soproni országgyűlés lehetővé tette templomok építését a protestáns egyházkerületek számára, így a Garamszeg környékéről is a városba járó vallásgyakorlók számára egy fatemplom építését határozták el. Amikor a soproni országgyűlés határozatának értelmében megkezdődött a protestáns templomok építése, a Habsburg hivatalnokok mindent megtettek, hogy az épületek tartósságát csökkentsék.
A garamszegi templom számára olyan helyet jelöltek ki, ahol a környék mocsaras. Ennek ellenére az építkezést semmi nem zavarta meg, és csodálatos módon a templomot soha nem öntötte el az ár. Egy további feltétel volt, hogy minden templomlátogatónak ülőhelyet kellett biztosítani. 1725. október 23-án kezdték építeni és 1726 őszére be is fejezték egy év alatt, ahogy a rendelte előírta.
A templomban minden vasárnap reggel 9 órától van istentisztelet. Szezonon kívül (szeptembertől áprilisig) csak kérésre vagy előre egyeztetett időpontban tart nyitva. A templomért felelős lelkésznő magyarul is szívesen tájékoztat.
Sok minden kimaradt ebből a beszámolóból, a finom ételek, az italok, tájak, épületek. Bízom benne, ha elolvassák, többen is útra kelnek, hogy saját szemükkel is lássák, amit én. Ne felejtsék el, kevés a három nap, én is visszatérek majd.
Fotók: Bódi Ágnes és Boris Fugger.