Szerző:
Papp Noémi
Megjelenés:
2023.01.05
„A Halál a Nílusont azután írtam, hogy egy telet Egyiptomban töltöttem” – írta Agatha Christie a regénye előszavában. S valóban, az afrikai országban hazánkéhoz képest épp télen a legkellemesebb az időjárás ahhoz, hogy a történelmi látnivalókat megcsodáljuk. A 25-30 foknál nem is kell több, se a napozáshoz, se a kiránduláshoz.

Sokakat ösztönöz egy könyv elolvasása, hogy a saját szemükkel is lássák, amiről egy-egy író mesél. Agatha Christie egyik legnépszerűbb regénye: a Halál a Níluson épp ilyen krimi – bár leginkább a kötet első felében érezhetjük magunkat Egyiptomban.

Ő egy Asszuánból Wádi Halfába tartó gőzösön utazott, amely még most is cirkál a folyón, és akárcsak a mai utazók, kényelmesen, meg-megállva haladt a cél felé, ez ösztönözte arra, hogy ide helyezze a helyszínt. A manapság meghirdetett nílusi hajóutak szinte egy az egyben olyanok, mint száz éve vagy hatvan éve – annyi könnyebbséggel, hogy a turisták Asszuánba repülővel juthatnak el (mondjuk egy kairói átszállással), és itt hajóra szállva egészen Luxorig utazhatnak néhány nap alatt.

A hajó kényelmes, közösségi terei tágasak, a fedélzeten kellemes szellő van, csábító medencék, remek kiszolgálás. Míg egy a buszról elgémberedve szállnánk le, addig a hajón igazi nyaralást élvezhetünk, míg meg nem áll a következő látnivalóig.

Ma már másik szigeten áll

A regényben valójában a második rész játszódik Egyiptomban, addig a szereplők csak ráébrednek, hogy ilyen vagy olyan okokból, de oda kell utazniuk. Mielőtt azonban Asszuánból különböző fortélyokkal mindannyian felszállnának a Karnak nevű hajóra, még csónakkal átviszik őket a Philiai szentélyhez.

Ez a híres és legjobb állapotban fennmaradt Ízisz szentély eredetileg is egy kis szigeten állt, Egyiptom és Alsó-Núbia határán, de amikor az asszuáni gátat megemelték, a sziget és így ez a fontos emlékhely is víz alá került volna. Hogy megmentsék az enyészettől, az 1960-as években darabjaira szedték, és egy másik szigeten állították fel, ahová csónakokkal lehet ugyancsak átjutni.

Az olvasó tehát egy másik szigeten láthatja ugyanazokat a romokat, mint annak idején Agatha, ez most az Agilkán. A szigetre a látogatók ma többnyire a déli lépcsősoron keresztül érkeznek, rögtön a csónakból kiszállva, ahonnan a két irányból kolonáddal körbefogott előudvarra lépnek. Különleges élmény lehet, ha késő este érkezünk, mert ilyenkor fény- és hangjátékkal mutatják be a szentély történetét.

Hajóra szállva

„A sétafedélzeten üvegfalú társalgóterem foglalta el az egyik oldalt, ahonnan az utasok kényelmesen üldögélve nézhették a folyót. Az alsó fedélzeten volt a dohányzó s a kis írószoba. Még egy emelettel lejjebb az ebédlő.”

A nílusi hajók ma is kicsit hasonló elrendezésben várják az utasokat, mint ahogy a regényben bemutatásra került. A sétafedélzeten ugyan általában nincs üvegfedél, de árnyékot adó tető igen, akkoriban nem volt medence, most viszont már van. Az ebédlő pedig a hajó gyomrában van, most is a legalsó szinten.

Programból sokféle akad, a néhány napos csak a Níluson halad, vannak azonban egy
hetes változatok – amelyek még több látnivalót érintenek, Núbiát vagy a Wadi Halfa vízesést és Abu Szimbel óriás templomát. A regény szereplői egy ilyen útra indultak, ezt utóbbit nappal és éjszaka is megnézték, kivilágítva.

„Beléptek az óriási templomba, ahol békés homály fogadta őket. A vezető megmutatta nekik a belső falak még mindig ragyogó reliefjeit, aztán szétoszlatta a társaságot.” Ettől az estétől azonban a gyilkosság átveszi a főszerepet a regényben, és a látnivalók már kevésbé lesznek fontosak.

Krokodilfejű isteneknek hódolva

Amíg azonban egy lelkes krimirajongó tovább olvassa a könyvet, a hajó haladhat vele. Az egyik leglátványosabb dolog Kom-Ombo temploma, amely még mindig őrzi, hogy több ezer éve mennyi krokodil élt a folyóban.

A Szobeknek és Hórusznak ajánlott templom a Nílus egyik kanyarulatában található, a falakon látható rajzok többségén ott vannak a hüllők, vagy egyenesen istennek ábrázolták őket: emberi test, krokodil fej látható több helyen. A templomban mumifikált krokodilokat, agyagkoporsókat is megnézhetünk. A hely még olyan közel van Asszuánhoz, hogy akár egy napos kirándulásra is kiváló. Annyira különleges helyszín, szinte érezhető az állatoktól való rettegés és a hozzájuk kapcsolódó félelem. Kár, hogy ide már nem jutottak el Poirot-ék.