Zala Judit és Viktor, a Sweetic Csokoládé Manufaktúra vezető házaspárja ugyanis nem l’art pour l’art ötli ki és alkotja meg nagy műgonddal finomabbnál finomabb és különlegesebbnél különlegesebb csokoládéjaikat, pralinéikat, jeges icepopjaikat.
Arra tették fel az életüket, hogy bevezetik a gyermekeket, akár már ötödikes kortól (de kivételek biztosan lehetnek) a csokoládé élvezetének mennyei birodalmába úgy, hogy közben tanul is a nebuló. Ez azt jelenti, hogy fogja tudni értelmezni a nyalánkság csomagolásán szereplő összetevőket és látni ezekből, melyik a silány, csak csokinak csúfolt tábla, azaz olcsó termék és az ehhez képest ugyan magasabb árú, de minőségi, valódi ízorgiát nyújtó csokoládé.
CsokiCOOLtúra programjuk keretében felkutathatják az érdeklődő diákok és fölnőttek a csokiműhely kulisszatitkait, beleshetnek a csokitörténelem számukra addig rejtett falai mögé. Ez itt valahogy sokkal érdekesebb, mint a muszáj-történelemóra. S mivel számon se kérik tőlük a tudást, legfeljebb nyereményekkel kecsegtető játékos kvíz formájában, rögtön megjegyeznek sok mindent – nemhiába angolul COOL, azaz szuper. A csokoládéfogyasztás kulturális históriájával ismerkednek, nem beszélve az igazi csokoládé előnyös hatásairól tesztelés, azaz csokimajszolás közben.
„Mit választanál? Három sütit, amik nem túl finomak, de tele lehet pakolni vele a pocid – kérdezte egyszer egy cukrász a gyerekeket – , vagy csak egyetlen egyet, ami után megnyalod a tíz ujjad, Covid ide vagy oda? Nincs belőle több, pedig bekebeleznél belőle még legalább kettőt (mert nagyon szerény vagy)?
Némelyik lurkó komolyan elgondolkodott ezen, mert választania kell a mennyiség és a minőség között. Sokszor a szemünk, valahogy inkább a mennyiséget választja a minőség helyett, holott tudjuk, az utóbbit kellene. Így vagyunk valahogy a csokival is: megvesszük az olcsóbb kategóriás rengeteg cukorral, ízfokozókkal, aromákkal telenyomatott, hidrogénezett, csokinak nevezett fincsi nyalánkságokat, amiktől mi szép pufikká terebélyesedünk, vagy gömbölydedek lesznek gyermekeink s talán cukorfüggők is.
Pedig ugyanannyi pénzért szerettünket megajándékozhatnánk egyetlen egy minőségi csokoládéval, aminek igazán kedvező élettani hatásai vannak szemben a minőségin alulival. Ebben ugyanis igazi kakaóvaj, vanília, kakaómassza adja meg az ízét, így nem kell bele sem ízfokozó, sem sok cukor (ebből jóval kevesebbet tartalmaz). A minőségi csokoládé mérsékelt fogyasztása segíti az élvezet mellett a gondolkodást (matek dolgozat), csökkenti a koleszterinszintet (nagyi), jó a bőrnek és fogyni is lehet tőle (esetleg anya vagy a szomszéd), csökkenti a stresszt (diák – tanár, dolgozó – főnök).
Sőt megelőzheti a cukorbetegséget, ráadásul a boldogsághormonok termelésével olyan fergeteges jókedvet tud varázsolni, mint a mértékletes, igazi minőségi pálinka kóstolása, ami mellékesen a torok fertőtlenítésével (szentségtörésnek tűnik, bocsánat, de érdemes gargarizálni vele, kiköpni bűn lenne persze) a gonosz Covid vírusok mumusa.
Kóstolás és tanulás – mennyei párosítás. Tudtad, hogy „a csoki kakaóbabból van, úgyhogy a csokoládé tulajdonképpen saláta?” – súgnak a saját csoki tallérjukat elkészítő gyermekeknek a kapott csomagoláson, majd újabb ötlettel egészül ki e meglepő megjegyzés: „Ezt a szüleidnek is mondd el, azért, hogy minden nap adjanak neked belőle. Ha még több izgalmas dolgot szeretnél megtudni róla, akkor pedig irány a könyvtár!”
A Sweetic Csokoládé Manufaktúrával szemben valóban ott a szigethalmi könyvtár, amivel a Covid okozta tiltások előtt virágzott az együttműködés – ez remélhetőleg folytatódik majd a közeljövőben.
Anya, hol a csokim? Jó hír, hogy téged is fogadnak… Neked is jut egy kis harapás. A nagy ugyanis a gyerekeké…
