Szerző:
Bodrog Beáta
Megjelenés:
2021.12.29
Aki már nem először jár Rómában, azaz már haladó, az igyekszik kuriózumokat is felkeresni, amikhez egy hagyományos római utazás alatt nemigen juthat hozzá.

Ha a Ciampino reptérről buszozunk a városközpont felé, érdemes útba ejteni a II. világháború miatt feledésbe merült világkiállítási modern negyedet, az EUR-t.

EUR-negyed a Szökőkutak kertjével

Innen a vízesések kertjét megcsodálva juthatunk tovább metróval a lateráni Szent János bazilikába, a négy legrangosabb pápai bazilikák egyikébe, ami a város és a földkerekség minden templomának anyja és feje.

Ne hagyjuk ki itt a műremekeket is rejtő kerengőt, a Falakon kívüli Szent Pálban meg a kincstárat.
Ott egy István, László király ereklyét tartalmazó úrmutatóra is rábukkanhatunk a második tárlóban.

Nero Aranyháza

De kíváncsiskodjunk be a föld alá is, előre foglalással persze, milyen is lehet a magát harminc méteres magasságú “szobrocskával” értékelő Nero Domus Aureája, azaz Aranyháza. A legjobban az érdekelt volna, hányszor tévedhetett el benne a római nép “aranykoszorús költője”, aki állítólag csakúgy felgyújtotta Rómát saját örömére?

A ma sötét labirintus annak idején elefántcsonttal, arannyal és különleges értékkel volt tele, ma csak a gyönyörű falfestmények nyomai utalnak az egykori fényűzésre. Végeláthatatlan huzatos folyosórendszerében “tévelyeghetünk”, persze idegenvezetővel, aki kezében ott volt a joker, a kijutás jutalma. Így aztán mindenben szót fogadtunk neki, felhúztuk az orrunkra a maszkot, ahányszor csak kérte.

Ha már földalatti részekről beszélünk, elgondolkozunk azon, milyen is lehetett a Colosseum alagsora, ahol a vadállatok, gladiátorok vártak bevetésükre? Újdonság az, hogy akár le is mehetünk ide vezetővel, ha jó előre megvesszük a Full experience ticketet. Ezzel még Augustus és Lívia házát és a múzeumot is megtekinthetjük a Palatinus dombon, valamint a Forum Romanum jobb utolsó épületét, a csak vasárnap nyitva tartó Curiát , azaz a szenátus i.e. 44-ből származó tanácskozó épületét is, akárcsak ennek a közelében az ókor és középkor találkozását fémjelző gyönyörű freskós Santa Maria Antiqua templomot.

Hosszú kilométereket caplatva érdemes egy kis pihenőt tartani: mi sem jobb ennél, minthogy kiállítással folytassuk a programot. Az Antik Művészeti Nemzeti Galéria 13-16. századi műkincsi ejtenek rabul a Palazzo Barberiniben, ahol egy különösen érdekes kiállítást sikerül kifognunk. Azt járják körül, hogy ki mint festi meg Judit és Holofernes jelenetét, a középpontban Caravaggio zseniális képe.

Szállásunk a központban lévő Termini vasútállomástól csupán néhány percnyi sétára lévő Hotel Positano**-ban volt, ahonnan gyalog vagy metróval bárhova gyorsan odajuthattunk. A Trevi kúthoz például fél óra kellemes sétával, az esti koncertek után pedig kedvünk szottyant hazagyalogolni. Csendes, egyszerű a szállás.

LA Palatinus dombról a rálátás a Forum Romanumra és a Viktor Emmánuel -emlékműre

A galéria másik gyűjteménye a Corsini palotában vár minket. Innen nem szabadulunk egyhamar, ugyanis kihagyhatatlan, ha már itt vagyunk a szemben lévő reneszánsz lakban , a Farnesinában megtekinteni, hogyan haladnak a Raffaello freskók felújítási munkálatai. Utána visszatérünk a Corsiniba, mert közvetlenül a galéria mellett ott a fantasztikus Biblioteca Dante tárlat főleg olaszul értőknek.

Látogatás a Corsini Palotában (Antik Művészeti Nemzeti Galéria)

Mivel csak egy kőhajításnyira vagyunk a botanikus kerttől, besétáltunk oda is dinoszauruszokkal parolázni – vagy két tucatnyi dinó, kihalt tengeri élőlények kiállítása vezeti be a látogatókat egy letűnt világba.

Elmerengve a Barberini palotában látottakon követjük a balhékat különösen kedvelő Caravaggio nyomát: kíváncsiak vagyunk a franciák nemzeti templomában, a Szent Lajosban lévő három caravaggioi Máté evangélistáról készült képre, a reneszánsz Szent Ágoston bazilika Caravaggio Madonnájára (de itt ne hagyjuk ki Rafaello munkáját sem).

A Colosseum Maxentius bazilikájával, Constaninus diadalívével

Ezután a Navona tér környékét elhagyva a 119-es minibuszra felpattanva egy fotó erejéig megállunk a Trinità dei Monti temploma előtt (XII. Lajos francia király idején kezdték építeni), hogy letekintsünk a spanyol lépcsőn nyüzsgők népes seregére és a lenn megfeneklett bárka szökőkúttá formált-szobrára. Mielőtt folytatnánk utunkat a Piazza del Popolora Caravaggio nyomát követve, nem bírunk ellenállni a csábításnak, és beugrunk a Michelangelo tanítvány Volterra Keresztlevételét is szemre venni a Trinità dei Monti templomba.

Aztán a Santa Maria in Popolóban a caravaggoi Szent Pál megtérése és Szent Péter keresztre feszítése kerül sorra. Ehhez a templomhoz egykor csatlakozó kolostort, ahol Luther Márton volt az egyik ott élő szerény szerzetes, már vagy ötszáz éve lebontották.

Bramante kis Tempietója belülről

A különlegességekre kíváncsiskodónak ajánljuk a Rómára szép rálátást nyújtó Gianicolo dombon, a Garibaldi téren az épp délben eldördülő szokásos ágyúlövést. A legszerencsésebb bedugott füllel, hogy jól, de ne túl jól halljuk. Annak idején azért rendelte el ezt a pápa, hogy egyszerre szólaljanak meg a harangok az ágyúdörgést követve.

De ha már ide felbuszoztunk, akkor ne csak bekukucskáljunk a San Pietro in Montorio templom melletti .kerítésen át megcsodálni Bramante érett reneszánsz Tempiettoját, amit ott állított fel, ahol Szent Péter keresztje állt a hagyomány szerint, hanem kérjünk ide bebocsátást a templomra merőlegesen lévő Spanyol Akadémia épületében.

A legszebb betlehemek közé tartozik a  San Cosma e Damiano templomé

Ha netán megéhezünk a sok járkálásban, ki tudna ellenállni a tél közepén egy becsületes nagyságú fagyinak, amikor a ragyogó napsütésben (ha szerencsés csillagzat alatt születtünk) lemelegszik az emberről a kabát napközben? Ha már lúd, legyen kövér, ne elégedjünk meg kevesebbel, mint a Magdalena utca százötven (!) féle fagyiját kínáló Della Palma fagyizó nem éppen szegényes választékával.

Csak étcsokisból vagy hatfélét számoltam össze… Ha ránézünk a helyiek kérte fagyikölteményekre, csodálkozunk, hogy több emberre való fagyiadaggal télen is könnyűszerrel megbirkóznak, pedig nem is gyerekek. A gyermekeknek itthon valamilyen érthetetlen ok miatt valahogy jobban megy a fagyizás, mint a fölnőtteknek.

Aztán máris van erőnk a Pantheon felé sétafikálva bemerészkedni Hadriánus császár egykori templomába, ahol engedünk az invitálásnak: egy húszperces választott nyelven (kivéve magyar) hallgatható film vezet be az ókori Róma kulisszatitkaiba.

Sétálva a kulcslyukhoz, útközben a Palatinus falai világítanak a lenyugvó nap fényében

Ha már megtapasztaltuk, milyen is Róma egy-egy részecskéje a föld alatt, a földön, akkor érdemes madártávlatból is rápillantani az örök városra. Nemcsak a Gianicolo domb és a Trinità dei Monti magaslata kiváló erre, hanem naplemente felé közeledve a Narancsfák kertje is. Ide az Igazmondó szájtól (Bocca della verita), a görögkatolikus Maria in Cosmedin középkori báját megtartó templomtól indulva juthatunk.

A kígyózó sorállásban kellően kitartók akár meg is leshetik, hogy néz ki a vatikáni Szent Péter Bazilika kupolája az Aventinus dombon álló Máltai Lovagok házának kulcslyukán át. Mi nem álltunk ebbe a minimum egy órás téblábolást jelentő “rövidke” sorba, hanem a Narancsfák kertjéből csodáltuk meg teljes szépségében.

Sokan előszeretettel randiznak itt ekkor, vagy épp kattintgatják szorgalmasan fényképezőgépeiket, akárcsak azok, akik ekkortájt panorámalifttel felcipeltetik magukat az “esküvői torta”, azaz a Viktor Emmánuel- emlékmű tetejére. A kulcslyukas kukucskáláshoz másnap kora délelőtt battyogunk vissza.

A fényviszonyok bár nem az igaziak, mégis kiszenvedünk egy számunkra elfogadható fotót. A különleges római programoknak ezzel korántsincs vége. Ugyanis adventkor betlehemek tucatjai emelik feldíszített karácsonyfákkal együtt az ünnepi hangulatot.

A legszebbek közé tartozik az SS Cosma e Damiano templomé – a gyakorlatban nem találtunk olyan templomot, ahol ne állítottak volna emléket Jézus születésének A legnépszerűbb látnivalók közé tartozik a spanyol lépcső tövében oszlopon álló Mária szobor, mely a szeplőtelen fogantatás ünnepe óta telis tele van virággal . A kosárnyi fehér rózsát maga Ferenc pápa helyezte december 8-án hajnalban a szűz lába elé.

Biopark Róma

Amire rácsodálkozhatnak még a haladók is Rómában az az, hogy egy tizenhét hektáros állatkerttel is büszkélkedhet az örök város a Borghese park északi csücskében. A biopark bő ezernyi állattal és több mint kétszázhúsz állatfajjal vár kicsiket, nagyokat olyannal színpompás madarakkal, mint például a skarlát ibisz vagy olyan állatritkasággal, mint a fehér tigris.

Mária áll az oszlop tetején a spanyol lépcső tövében, a szeplőtelen fogantatás ünnepe óta tele virággal

De érdemes a szem kielégítése után a fülnek és léleknek is táplálékkal szolgálni: menjünk el koncertre Róma első protestáns templomába, a kiváló akusztikájú Falakon belüli Szent Pálba. Itt gyönyörű környezetben olyan csodálatos zenei élményben lesz részünk, mint a karácsonyi koncert. Ezen ugyanis az énekkar saját orgonistája hangszerelte a legismertebb karácsonyi dalokat. Kezdetben ismeretlennek tűnik a dallam, morfondírozunk, ugyan melyik dal lehet ez, de egyszer csak átível a dallam egy jól ismert, mindenki számára igen kedves énekbe. A három tenor, a Vivaldi örökzöld Négy évszakja is felejthetetlen élmény.

Koncert Róma első protestáns templomában az opera szervezésében

Ezzel persze korántsem fejeztük be Róma érdekességeit, amik között a naplemente bearanyozta ókori épületek, például a Palatinus a Circus Maximusról nézve, állják az idő sarát. Reméljük, még sokáig.

Szállásunk a központban lévő Termini vasútállomástól csupán néhány percnyi sétára lévő csendes, egyszerű Hotel Positano**-ban volt, ahonnan gyalog vagy metróval bárhova gyorsan odajuthattunk. A Trevi kúthoz például fél óra kellemes sétával, az esti koncertek után pedig ha kedvünk szottyant, hazagyalogolhattunk.

Fotó és szöveg: Bodrog Beáta