Ezt hallva a minden-lében-két-kanál gyermek felpattan: Itt vagyok…!
Nemcsak a -79 fokos szárazjéggel végzett kísérletek nyűgöznek le kicsiket és nagyokat, hanem a buborékshow is. Olyan gondolkodtató kérdéseket tesz fel a gyerekek nyelvén jól értő Zsolt, hogy vajon milyen alakú lehet a buborék, ha kocka és ha tetraéder formáiból fújja ki. Hát nem lett kocka! Hogyhogy? Mert a felületi feszültség miatt mindig gömb formájú – pont ez az a dolog, ami egy gyereknek rögtön az eszébe jut – kommentálja Zsolt viccesen.
Bemutatja azt is, hogy a kocka formájú rácsban megbúvó buborék homokóra alakú (ez a lehető legkisebb felület ebben a formációban), egyszer-egyszer egy kis kockaszerű forma is alakul ki a belsejében, ha a közepébe beszorult egy kis levegő.
Egy másik kísérletben azt vizsgáljuk meg, hogy ki fog-e ömleni a gézzel lefedett palackból a víz, ha hirtelen fejjel lefelé fordítjuk. Neem?
Hogyhogy csak egy picike? Mert egyrészt hártyaszerű erő húzza össze a molekulákat, másrészt a pici kicsorgott víz miatt alacsony lett belül a nyomás, így a külső levegő nyomása felfelé tolja a folyadékot, azaz bent rekeszti. Ám ha ferdén tartom a palackot, akkor bizony kiömlik, hiszen már nem egyenletes a nyomás, és a felületi feszültség felbomlik.
A CSOPA (Csodák Palotája) naponta négy, körülbelül fél órás kísérlete most, Halloween idején mindig tartalmaz egy-egy szívet dobogtató, szemet gyönyörködtető tökös kísérletet. Hol a szárazjég alakul át benne légnemű széndioxiddá – ekkor túlcsordul a tök „agya”, vagy épp lángra lobbantják a belsejét, melyet a nézőközönség nagy ovációval köszön meg.
Van itt olyan kísérlet is, ahol a -196 fokos folyékony nitrogénbe mártott fel nem fújt lufi pórul jár, mert megfagy, azaz ütésre darabokra hullik az élete szegénykének. Ám ha folyékony nitrogénbe tesszük be a felfújt, jóképű luftballont, akkor csak a csupáncsak kupáncsap effektus játszódik le, azaz palacsintává lapul, hisz belül is csökken a nyomás, és a külső levegő nyomása összelapítja. Később 0, amikor kivesszük a folyadékból, és melegedni kezd, visszanyeri fiatalkori szuper alakját – igazi mázlista (kevesen vagyunk ilyen szerencsések.)
Akár otthon is lehet hangszert készíteni az itt látott módon cellulóz szívószálból (ilyen hangszerekkel lehet a szülők idegeire menni, somolyog a kísérletvezető), ami egyre magasabban szól, a végén meg sikít, ahogy mindinkábban megnyirbáljuk.
Megtanulhatunk itt tökfegyvert is fabrikálni – de ez előtt előre sorsot kell húzni, ki fog takarítani – szól a bölcs tanács. Készíthetünk akár gumikesztyűből is hangszert. A levegő áramlása a kesztyűt rezegtetni kezdi, és ahogy belőle kiáramlik a levegő, a hangot a cső felerősíti.
Megoldhatatlannak tűnő találós kérdéssel is találkozunk: hogyan lehet egy hosszú szögre hat hasonszőrű szöget fellógatni mágnes, ragasztó nélkül? – nos ezt nem árulom el, tessék elmenni és kideríteni.
A kétóránkénti érdekes, nagy népszerűségnek örvendő kísérletek közötti időben lehet választani a nyelvtan órát is. Hogy eszünkbe sincs oda menni még itt is? Elég baj az, mert itt a nyelv-tan az ízérzékelésről szól: agyunk társítja az ízeket a korában fogyasztott ételekkel. Aztán a leggyöngébb is kavarhat mindent elnyelő örvényt, láthat repülő tükörképet, elvégezheti Newton kísérleteit, pl. felhúzhatja saját magát a hintán.
Még Münchhausen bárónál is ügyesebbek vagyunk, hisz saját hajunkat sem kell megcibálnunk.
Változatosságnak meg ott a körmozi, ahol kapkodhatjuk a fejünket, éppen merre kövessük a látványos eseményeket. Ne hagyjuk kis az izgalmas 5D-s és 9D-s rövidfilmeket sem. A 9D-s film előtt ácsorogva egy épp 130 cm minimális magasságot elérő kisfiú értelmezi egy 5 D-s film megtekintése után a 9 D-s mozi falra festett jeleit, hogy mik fordulhatnak elő. Az ott lévők somolyogva hallgatják, hogy lesz hang, székmozgás, fogszabályozás…
Aztán mikor nagy boldogan kijön a kissrác a film végén, megkérdik: na, volt fogszabályozás? Nem…Hála Istennek…Nagy népszerűségnek örvendenek a legkülönbözőbb társasjátékok is, nem beszélve a billiárdfociról, ahol nem egyszer a kisgyerek írja a szabályokat, attól függően, neki épp hogy kedvező…
De aztán rájön a lényegre, az egész ízére, és szabályosan játszik…Ez a fél óra is gyorsan elröpül. De még hátra van az űrben rekedtek megmentése, nem kevés próbát kell kiállni… Ha teljesen véletlenül ez nem sikerülne, hát majd legközelebb fog.
Észre se vesszük, és már rég túl vagyunk az ebédidőn, valamit bekapunk, vagy a szerencsések (a közelben lakók) hazaugorhatnak, hogy aztán újult erővel térhessenek vissza a második fordulóra. Újra belevetik magukat a játékos ismerkedésbe a mindennapok eszközeivel, a fizikai törvényszerűségeivel.
Ámulgatnak a bemutató kísérleteken, ezekre nem kell külön jegy – benne vannak a jegyárban.
Lassan, pontosabban mondva gyorsan közeledik a nap vége, és még egy csomó mindent nem láttunk, sok mindennel nem játszottunk, haza se igen mennénk még. De sebaj, jöhetünk még. A CSOPA minket mindig vár, legyünk akár randizók, akár szülők, akár nagyik, akár lurkók, vagy netán magányos farkasok.
Fotók: Bodrog Beáta
