Kőszeget, mely már elnyerte „Az év települése” címet, Magyarország egyik leghangulatosabb kisvárosának mondják. Az egykori városfalakon belül csodálhatjuk meg a felújításért Hild János-díjat kapott egyedülálló történelmi belvárost, amelynek mind a 159 épülete műemlék.
Az Alpok lábánál fekvő középkori város az Árpád-kori déli kapunál kezdődött, ami helyén ma egyrészt a törökök elleni győztes csata 400. évfordulóján a Horthy felavatta Hősök tornya áll, másrészt pedig az ehhez, azaz az egykori alsókapuhoz tartozó középkori Tábornokház, mely érdekes múzeumként fogadja a látogatókat.
A kiállítás a kézművesek középkori szervezeteit és azok késztermékeit mutatja be érdekfeszítő módon: a kőszegi csipke és gyapjúszövetgyár termékei láthatók itt a valamikori céhes műhelyek (fényképész, lakatos, asztalos stb.) berendezései, késztermékeivel együtt. A vár felé sétálva elhaladunk Kőszeg makettje mellett, ahol a város híres fiaival is találkozhatunk, míg elérünk a vár bejáratáig. A közelben a városfal és a várfal már eggyé válik – itt vége a középkori belvárosnak.
A Várkör mai házai a valamikori vizesárok betemetett részeire épültek. Így nem csoda, ha az embert lenyűgözi ez a sajátos történelmi atmoszféra.
Épp a szüreti fesztivál nyitónapján jártunk ebben a török elleni küzdelemben híressé vált 12 ezer lakosú kisvárosban. Sokan fájlalják, hogy az idén elmarad a szüreti felvonulás, meg hogy fel vannak túrva az utak, igaz, egy jobb út reményében. Ám kiváló fúvószenekarok játékát lehetett élvezni a kirakodóvásár mellett.
Jónéhányan keresik fel a várat, ahol az a csoda történt, hogy a vár kapitánya, Jurisics Miklós majd’ 100 ezer törökkel szemben megvédte a várat: 10 felszerelt páncélos lovagjával,28 huszárával, a felfegyverzett polgárokkal és a várba menekült parasztokkal – így olvashatjuk a várbeli kiállításon a krónikában.
Kőszegnek már a 13. században létező, később egyre inkább kiépülő várát Juricsics Miklós úgy védte meg 1532-ben, hogy az zálogba volt adva, mégis nekiveselkedett maroknyi katonájával a reménytelennek tűnő feladatnak. És nyert. Nemhiába harangoztak 11 órakor is az ostromot követően és harangoznak ma is. Ez a történelmi emlékhely besorolású vár olyan különlegességeket is bemutat, mint az 1740 óta csaknem folyamatosan vezetett Szőlő jövésnek könyve eredetiben és elektronikus, lapozható könyv formájában.
A Szőlő jövésnek könyve Kőszeg egyik régi hagyományának köszönheti születését, ugyanis a város bortermeléséhez és a tisztújításhoz tartozó elmaradhatatlan ceremónia volt lehozni a hegyről a szőlőhajtásokat, régiesen jövéseket, és mint a jövő évi termés ígéretét bemutatni az új városbírónak április 24-ének, azaz Szent György-nap hajnalán.
Az Anjou-korban Magyarország egyik legjelentősebb borkereskedő települése volt Kőszeg. Nagy múltra tekint vissza a szőlőtermesztés és a borászat, melyet már egy 1279-ben kelt, birtokmegosztásról szóló dokumentum is említ.
Két borászatot látogattunk meg. Az egyik a szőlőhegyen lévő, tavaly május végére átadott, csodálatos kilátást nyújtó Borterasz az új feldolgozóval és új pincével együtt. Itt Láng József, a 35 tagot számláló Szőlőtermelők Szövetkezetének vezetője fogad, aki húsz éve tölti be az elnöki posztot.
Miközben ízlelgetjük, illatozzuk a 2018-as sűrűbb, testesebb Cabernet francot stílszerűen egy Kőszegi Borút (2004) feliratú pohárban, beszélgetünk örömökről, a szőlővel foglalkozók kiöregedéséről, a nehéz utánpótlási gondokról.
Közben megpihentetjük tekintetünk a napfényben fürdő 1,4 hektáros kékfrankos hazájának számító szőlődombokon, ahol dűlőtúrával és pincelátogatással egybekötött borkóstolóra is be lehet előre jelentkezni.
A kőszegi bor hírnevének öregbítéséhez a „szokással” ellentétben az idén nem Blauburger, hanem egy 2019-es Cabarnet franc járult hozzá, ugyanis az lett Kőszeg város bora Láng József pincészetéből a versenyben lévő tizenhárom vörös közül. „2019 nagyon jó évjárat volt, olyan korán érett a szőlő, hogy a szüreti ünnepségre szinte már nem is volt kinn. Ez a bor a friss trendet mutatja, gyümölcsös érlelésű, hordót nem is látott, markáns tannin tartalmú” – mutatja be a győztest alkotója.
A másik pince a szüreti aznapi utolsó tűztáncos program után is élénk. Ez a nagy népszerűségnek örvendő, egyetlen állandó zenés szórakozást (a vonós négyestől a sanzonokon, a blueson át a DJ-kig) nyújtó Tóth Pincészet, mely a városközpontba hívja a borbarátokat az ország egyik legrégebbi fogadójának, az Arany Struccnak a szomszédságába.
Ez folyamatosan, megszakítás nélkül működött Strauss úr irányításával a Kőszeget Szombathellyel összekötő postakocsi állomásaként és szálláshelyeként – meséli Tóth Gábor.
Érdekes az is, hogy Kőszegen hagyományos pincesor nem alakult ki. Itt ugyanis nehéz, kötött, agyagos az erdőtalaj, ezért itt nem a poncichterek, azaz a szőlőtulajdonosok voltak a jellemzők, hanem a kapások, a hauerek, azaz a napszámosok, akik a Lusthausokban, azaz a pihenő kunyhókban (lásd lusta, különben vidám ház a szószerinti jelentése) tárolták a szerszámaikat.
Beszélgettünk a Kőszegre és környékére jellemző igazi hungarikum fajtákról, arról, hogy nem eléggé vagyunk a Kékfrankosra, mint fajtára büszke. Mellette ott a Blauburger, ott vannak rozék a Kékfrankosból, ott a Chardonnay és Zöld veltelini – Sopronból jött az ötlet, és örülhetünk még a variációknak, a rozé gyöngyöző bornak, a friss és pasztörizált mustnak – egyikben sincs sem ipari tartósító, sem adalékanyag.
A szőlőtőkétől a kis családi, tíz hektáros területen gazdálkodó Tóthék kísérik a szőlőt azon az úton, míg az el nem ér a fogyasztóig.
„A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.” – olvashatjuk Ottlik Géza örökérvényű regényében. Ez lehetne szerintem akár a kőszegi ars poetika is…
A látnivalókhoz kiindulópontként két kipróbált szállásunk:
A Gyöngyös patak partján lévő Alpokalja Panzió az utazókat a szombathelyi út mentén várja. Az örök emlékre, a történelem, a kultúra és a természet hármas egységére épít a közvetlen beszélgetéseken, a hangulatos emberi kapcsolatokon keresztül. A Gyöngyös parti játszótéren a gyermek, míg szülei a grill teraszon élvezik a szabadságot, kölcsönösen „szemmel tartva” egymást.
A másik szállásunk a tizennyolcadik században épült műemléki épület Kőszeg szívében, a valamikori vizesárok feltöltött részén: a Fogadó a Kóbor Macskához. Műemléki környezetéből a történelmi belvárosra tekint. Néhány perces sétával mind ide, mind a természet lágy ölére elérhetünk.
Fotók: Bodrog Beáta
