Avatar photo
Szerző:
Bódi Ágnes
Megjelenés:
2021.08.26
Rendhagyó helyen és rendhagyó módon beszélgetünk Gurisatti Grétával, a tokiói olimpia bronzérmes vízilabdázójával. Nem vízparton üldögélünk, hanem egy kisbuszban, amely éppen hazánk egyik legnagyobb őszibarack ültetvényére visz minket, a sóskúti „Budaörsi őszibarack” termőhelyére

Hogy miként került egy vízipólós leány a barackültetvényre? Úgy, hogy az Európai Friss Csapat, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara edukációs kampánya őt kérte fel a program sportoló nagykövetének.    

–Nem okozott gondot vállalni ezt a megbízatást, mert az én életem összefonódott a gyümölccsel és a zöldséggel. Így az őszibarackot is imádom.

Dunaújváros mellett laknak a nagyszüleim, a nagymamám 40 éve vegán, s a kertjükben minden megterem. Kiskoromtól így élek. A kis kosarammal csak kiszaladok a kertbe, ám olykor üres kosárral, de tele hassal térek vissza. Sportolóként pontosan tudom, milyen fontos az egészéges táplálkozás, hiszen egy jól összeállított étrend, amely bőségesen tartalmaz friss zöldségeket és gyümölcsöket, a teljesítményünket is növelheti.

A sportolást is a családom szerettette meg velem, nálunk mindenki versenyszerűen sportolt, úszott, búvárkodott, természetes volt, hogy én is erre az útra lépjek. Először búvárúszó voltam, majd az edzőm rábeszélte a szüleimet a pólóra. Így hát 2011-ben átnyergeltem a vízilabdára. -Már juniorként is összeszedett néhány érmet, sőt a madridi világbajnokságon 3. lett a csapat, ahol ráadásul elnyerte a „gólkirály” címet is.

-Igen, elég szerencsésen kerültem a felnőtt válogatottba, majd amikor 2020-ban Magyar Kupát nyertem, már reménykedhettem, hogy elkerülök a tokiói olimpiára. 

-És megérkeztek Japánba. Hosszú idő az 1 hónap. Tudott-e az ízlésének megfelelően étkezni?

-Miután nem tudtuk, hogy milyen lesz a kínálat, vittünk magunkkal magokat, zabkását. De nem volt szükség ezekre, mert pompás zöldségek, gyümölcsök vártak. Mindenevő vagyok, csak a verseny előtt nem eszem húst.  

-Milyen volt a verseny?

-Izgalmas, sokat tanultam belőle. A játékosok egyénisége, taktikája néha elgondolkoztató volt.

-Bő két héttel az olimpia zárása után ismét fellobbant a láng Tokióban, ezzel megkezdődött a XVI. paralimpia, amelyen az Ön édesapja is részt vesz.

-Igen, ez érdekes egybeesés. Apukám 2007 óta tagja a magyar parasportlövő-válogatottnak. Drukkolunk neki…

-Hogyan tud kikapcsolódni a hosszú edzések után?

-Festéssel, akril festéket használok és meditatív képeket készítenek. Ez az én hobbim. No és -Toki, a lógófülű törpenyuszi. A névadója természetesen, Tokió lett. Mondhatom, szerencsét is hozott, amikor hazaértem, egy nagy zöldségtállal meg is köszöntem neki.

-És Önt mivel várták itthon?

-A nagymamám szilvásgombócot főzött.

Közben megérkeztünk a barackültetvényre, megcsodáljuk a napérlelte őszibarackoktól roskadozó fákat, majd visszatérünk a rendezvény főzőworkshopjára.

Grétának itt fontos szerepe van: ő készíti az őszibarackos pohárkrémet. Szakavatott mozdulatokkal aprítja a barackokat, párolja őket, miközben elkeveri a túrót a mézzel és a joghurttal. Kis korpás kekszet tesz a rétegekre, majd mandulaforgáccsal cifrázza. Hát ilyen egy sportoló nagykövet!

   szöveg: Dunay Csilla