Ma ismét Piac utca a volt Piac utca, de mennyi minden változott!
Fantasztikusan szép lett Debrecen
De kezdjük az elején. IC vonat a Nyugatiból, a vonat indulása után azonnal előjöttek a pavlovi reflexek a kedves utasokból, és megkezdték szokásos szendvicsevést, majd utána a telefonálást.
Debrecen 30 fokban.
A Nagyállomástól elsétáltam a szállásomra, amely mintegy 500 méterre volt, a Régi Posta Fogadó és Étterem, ahol minden szoba másképp volt berendezve, de ragyogóan tiszta, csendes, minibárral, lapostévével. (https://www.facebook.com/regipostaetterem/)
Az én szobám volt a „romantikus” szoba, baldachinos ággyal, fehér bútorokkal. A személyzet és a kaja remek, a hely központi, de csendes, minden karnyújtásra. A fogadó udvara tele muskátlival, régi szekerekkel, szinte időutazás volt itt lenni.
Első utam a Szabó Magda Emlékház volt (https://szabomagda.drk.hu/)
Nagyon szeretem Szabó Magdát. Sajnos fényképezni bent nem lehetett. Szép, alapos, érdekes, kb. 4 szoba van berendezve a család bútoraival, tárgyaival, könyveivel, és rengeteg tájékoztató felirat, idézet fénykép. Néhány színpadi jelmez, kritika, egyebek.
A ház előtt Abigél szobra.
Innen vissza a Piac utcára, ebédelni, mert már nagyon éhes voltam. Rengeteg terasz, rengeteg zöld, fa, virág, szépen nyírt bokrok, remek levegő, szökőkutak, étterem és kávézó dögivel. Ebéd után a Kossuth téren át, a Református Nagytemplomhoz mentem, ami tényleg nagyon nagy, és nagyon szép. (https://www.nagytemplom.hu/)
Lifttel fel lehet menni az egyik toronyba, ahonnan a másik toronyig kiépítettek egy panorámajárdát, pompás kilátással a városra. Kibámultam jól magam, fent is, lent is, bent is, és tovább sétáltam a Déri Múzeumig, ahol én voltam az egyetlen látogató, az összes teremőr engem kísérgetett, közben jól el is beszélgettünk. (https://www.derimuzeum.hu/)
De mondtam, hogy most csak és kizárólag a Munkácsy trilógia érdekel, kaptam is egy külön teremőrt, aki felkísért az emeletre, ahhoz a különteremhez.
Kinyitotta az ajtót, bekapcsolta a fényeket, és abban a pillanatban szó szerint sokkot kaptam a látványtól, egyszerre láttam meg a három elképesztően szép, hatalmas képet. Lélegzetelállító volt, libabőrös is lettem, bámultam és bámultam, nem lehet betelni velük.
Balra a Krisztus Pilátus előtt, szemben az Ecce Homo, jobbra a Golgota. Olyan tökéletes színek, fények, kontúrok, árnyak, alakok és mellékalakok, hogy fénykép nem lehet ennyire tökéletes. Jó félóráig bámultam, aztán kiszédültem a teremből, és levezetésképpen megnéztem még a régi képtárat is.
Debrecen egy fiatalos, kedves város, rengeteg a fiatal, magyar és külföldi, gondolom az egyetem miatt. Nagyon sok a bringás, remek bringautak mindenfelé, a Piac utca belvárosi része autótlanítva, csak séta és bringa. Okos dolog.
Két villamosvonal van, modern tujákkal, troli és busz is közlekedik.
Másnap kilátogattam a Nagyerdőbe, ami tényleg nagy, benne hatalmas szökőkút, futópálya, bringapálya.
Megnéztem a helyi víztornyot is, de felmenni nem tudtam, mert biztonsági okokból csak kettesével lehetne megmászni, de egyedül voltam, ezért nem engedtek fel. A lépcsőkért nem kár, de a látványért igen, mert fentről az egész Nagyerdő belátható. (https://www.nagyerdeiviztorony.hu/)
Innen már csak két megálló a Debreceni Egyetem, óriási épület, csodás belsővel, előtte hatalmas park rengeteg szökőkúttal és szoborral, mellette egy modern templom.
Maga az épület 6 szintes, van benn két lift, egyetemi ajándékbolt, kávézó, óriási könyvtár, jó pár tanszék, de persze több egyéb épületben is működnek szakok. (Debreceni Egyetem)
Délután megtekintettem a Szent Anna székesegyházat, a Verestemplomot, a Városházát, a Megyeházát, a Református Kollégium és Gimnázium épületét, a Csokonai Színházat, a halott, de régen európai hírű Aranybika Hotelt, több gyönyörű szecessziós épületet, tereket, szobrokat.
Vacsora a fogadómban, utána esti séta és pihenés a Kossuth téri szökőkutak mellett.
Reggeli után két zsinagógát fedeztem fel a környéken, az egyik sajnos zárva, a másik innen 100 méterre egy kicsi ortodox zsinagóga, ahol egy kedves ifjú hölgy vezetést tartott nekem.
Hajléktalant egyet láttam, koldust egyet se, graffitit se. Jó volt ez a pár nap, szép város, élhető város, nyugis város.
Fotó és szöveg Molnár Endre
