Avatar photo
Szerző:
Bódi Ágnes
Megjelenés:
2021.02.23
A balkonok hosszú idő óta meghatározó arculati elemei a máltai városképnek. Színüket, anyagukat, textúrájukat és dekorációs elemeiket tekintve igen változatosak és nagyban hozzájárulnak a máltai utcák kinézetéhez.

Olyanok akár a függőkertek. Kőbe és fába faragott, vagy épp fémből kovácsolt virág és inda motívumok ékesítik a sugárutakat csakúgy, mint az árnyas sikátorokat. Ezek a mozdulatlan kertek állatokat is rejtenek.

Nézzünk fel, és látni fogunk faragott oroszlánokat, lovakat, angyalokat, sőt még torz arcokat is!

Az erkélyek az egyes építészeti stílusok megtestesítésében is fontos szerepet játszanak. Sok esetben a homlokzat fő elemét alkotják és elhelyezkedésük, valamint megjelenésük jelöli az épület, valamint annak az épületrésznek a rangját, ahol található.

Jó példa erre a paloták első emeletén, az ún. „piano nobile” (nemesi emelet), ahol a díszterem és a kapcsolódó szalonok helyezkednek el és ahol az erkély általában a ház legnagyobbja és legdíszesebbje.

A XVII. század második felében a barokk stílus térhódításával Vallettában megjelentek az első balkonok. Később innen terjedt át a régi fővárosba Mdinába és a történelmi három városba is, végül a XVIII. század folyamán már a kisebb településeken is megjelent.

A balkonok sokáig társadalmi különbségek jelölését is szolgálták, jelezve, hogy a ház tulajdonosa melyik osztályhoz tartozik.

Fontos szerepet töltöttek be a sziget irányítói és a köznép közötti kapcsolatban is, mert például egy-egy nagymester megválasztását követően az új vezető az erkélyről szólt a néphez és innen szórt pénzt az alattvalóknak az új korszak és a jólét jeléül.

Az erkélyek kialakítása politikai „kommunikációs” szerepet is betöltött. Számos politikai funkciót betöltő épületen az épület funkcióját és az általa képviselt hatalmat az erkélyen megjelenő allegorikus figurák, vagy épp egyéb tárgyi eszközök jelezték.

Így tájékoztatva az értőket az épület feladatáról vagy az épp regnáló hatalom pozíciójáról. Kiváló példa erre a mdinai bírósági épület a Villegaignon streeten vagy a vallettai bírósági épület a Merchants streeten. Mindkét esetben a kegyelem és az igazságosság allegorikus szobrai árulkodnak az épület feladatáról.

Az erkélyek mind a mai napig fontos része a máltai életnek. Számos helyen innen teregetik ki a száradó ruhákat és manapság is minden ünnep, „festa” alkalmával zászlókkal, drapériával, fényfüzérekkel és szentek szobraival díszítik, csakúgy, mint az utcákat. Emellett hozzájárulnak a ház „légkondicionálásához” és a világosításhoz.

A vallettai balkonok

A vallettai, gazdagon díszített balkonok más célt is szolgáltak. A főváros lovagkori építészeti szabályzata előírta, hogy minden épület sarkát díszíteni kell. Erre három lehetőség volt.

Vagy egy falfülkét készítettek vallási témájú szoborral, vagy egy monumentális féloszlopot esetleg párkányt vagy egy balkont körbe az épület sarkán.

Az első ilyen a Nagymesterek Palotája volt, mely 1741-ben készült el. Az erkélyek felfüggesztésére általában kőkonzolokat használtak. Ezeket „saljaruti” néven emlegetik és pazar módon díszítették.

Ha jól megfigyeljük, akkor látható, hogy számos helyen igen furcsa, groteszk arcokkal, bizarr arckifejezésekkel dekorálták ezeket a tartóköveket.

Az építtető így akarta megvédeni a bent lakókat mindenféle rontással szemben. Ez a hiedelem a régmúltba nyúlik vissza, a középkorban Európa szerte elterjedt és sokáig fennmaradt. A házak, paloták legtöbbje a XVII-XIX. században épült a Szent János rendi lovagok idejében, ami némi ellentmondásban áll a babonás szokással.

Az erkélyek típusai

Számos színű, és formájú erkélyt láthatunk Máltán, de jórészt mégis csak két csoportba sorolhatjuk őket. Vannak a nyitott, főként kőből és fémből készült erkélyek, valamint a fedett faerkélyek. A nyitott erkélyek a régebbiek.

Inkább a régen is lakott városokban találkozhatunk velük, mint például Mdinában. Ennek az az oka, hogy régen is kevés volt a fa, ellenben sok a jól megmunkálható mész- illetve homokkő. Ennek köszönhetően Gozon is számos kőerkéllyel találkozhatunk, mert itt nagyon gyakori mesterség volt a kőfaragás.

A fedett faerkély

A kisméretű fedett faerkélyek a XVIII. században terjedtek el Vallettában. Úgy vélik a népszerűséghez nagyban hozzájárult a Nagymesterek Palotájának ikonikus sarokerkélye. Ez a balkontípus olyan nagy mértékben elterjedt, hogy a neve is La Maltijja lett, ami téves megállapítás, mert nem máltai eredetű, hanem észak-afrikai.

A lovagok idejében számos török származású rabszolga dolgozott a szigeten és vélhetőleg közöttük voltak olyan ácsmesterek, akik meghonosították a szigeteken a zárt faerkélyeket.

Vörös juharból készültek és nem igazán tett nekik jót a helyi klíma. A mesterek ezért színes festékkel fedték, hogy az olaj védje a fát az erős naptól és kiszáradástól. A későbbiekben az angolok honosítottak meg a szigeten az úgynevezett „brit zöldet” és végül ez lett a „hivatalos máltai” erkélyszín, pedig a régi, hagyományos faerkélyek sokféle színben pompáztak.

A fedett erkélyek használata az angol időkben terjedt el igazán és nem a lovagok korában, mert ekkor lett jellemző a szigeten a relatív jólét és az építésre használt faanyag is olcsóbb lett. A XIX. század végére azonban az addig presztízsnek számító fedett fabalkonok egy jelentős része egészen más, emberi, de sokkal kevésbé nemes feladatot látott el.

A kolera 1865-os pusztítása Máltán is rávilágított arra, hogy a megnövekedett népesség miatt a XVI-XVII. században épült városrészek szegényes higiéniai viszonyain komolyan változtatni kell. Ennek egyik lehetséges formája az angol WC bevezetése volt.

Az épületek kőből épültek, így a csatornákat utólag csak a falon kívül lehetett elvezetni és olyan helyet kellett keresni a házakon belül, ahol nem ütközött nagyobb nehézségbe a csatornák és az illemhelyek kialakítása.

Ennek esett áldozatul számos szép fedett faerkély, többek között a Palota Archbishop street felőli balkonja is ilyen feladatot kapott és a WC-t csak 1989-ben bontották el.

A XX. század második felében lezajlott urbanizáció sajnos nem volt tekintettel a hagyományos máltai balkonokra. Szerencsére azóta újra megfelelő jelentőséget tulajdonítanak az épített örökségnek és a hagyományos városkép megtartásának.

Így számos támogatást biztosítanak a tulajdonosoknak, hogy azok megfelelő felújításokkal megőrizhessék a tradicionális máltai faerkélyeket az utókornak. (Máltai Idegenforgalmi Hivatal | VisitMalta Hungary)