Minket is vártak. A plumeria virágjából készült illatos nyaklánccal a nyakunkban kikísértek minket a ránk váró limuzinhoz. A repülőtérről közel 20 perc alatt érkeztünk meg Waikiki Beachre a szállodánkhoz. Ismét egy kedves ALOHA köszöntés, újabb virágfüzér, forró vizes kéztörlő kendő, welcome koktél majd egy mosolygó recepciós. Néhány perc elteltével már a szobánkban voltunk, ahol a „lanai”-ról – polinézül az erkély – kinézve lenyűgöző panoráma tárult elénk. Tőlünk balra látszott a Diamond Head csonka vulkáni kúpja, majd Waikiki hosszan elnyúló csodálatos homokos strandja. Előttünk a Csendes-Óceán nyugodt, végtelen víztükre, valamint ráláttunk Waikiki Beach két legrégebbi ikonikus szállodájára, a rózsaszín Royal Hawaiianre és Waikiki legrégebbi szállodájára az 1901-ben épült Moana hotelre. Örültünk, hogy az óceánra néző szobát választottuk, megérte.
Még volt pár óránk a napból, így fáradtság ide vagy oda, nyakunkba vettük a nyaralóhelyet. Az utcákon hömpölyögtek a turisták, mindenhol éttermek, üzletek, szórakozóhelyek hívogattak. Mivel az USA-ban mindig finom a steak, úgy gondoltuk, hogy első este áldozzunk a marhahús oltárán és kerestünk egy húsimádó helyet – egy steak éttermet. Négyen voltunk, mind a négyen másfélét rendeltünk, de nem tudtunk rosszat kérni, minden nagyon finom volt – hozzá köretnek a már lassan megszokottá váló kedvesség. A pincérektől megtanultuk az utunkat végigkísérő hawaii életérzés jelét, a „hangloose”-t, a nyugalom, a jókedv, a nyaralás, pihenést kifejező szót, melyet úton-útfélen jellegzetes kéz és ujj tartással is kifejeznek. Az ökölbe szorított kezünket a mellkasunk előtt magunk felé fordítjuk, a hüvelykujjat és a kisujjat kinyújtva mutatjuk a kézfejünket.
Waikiki esténként sokáig „él”, szinte minden üzlet nyitva van legalább este 10-ig, de jó néhány éjfélig is. A szórakozóhelyek még tovább is várják az arra járókat.
Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy a hosszú utazás utáni első napunkat elsősorban pihenéssel töltjük és megmártózunk a Csendes-óceán langyos habjaiban. Délután elsétáltunk a nyaralóhely leghíresebb szobrához, melyet a hullámlovaglást népszerűsítő híres olimpikonról, Duke Kahanamokuról mintáztak. Az itt található szörfiskolában rögtön vettünk egy szörfleckét – estünk, keltünk, többet voltunk a vízben, mint a deszkán, de nagyon élveztük.
Harmadik napra már volt előre foglalt programunk. Jött értünk egy transzferbusz és elmentünk megnézni az amerikaiak egyik leglátogatottabb zarándokhelyét, Pearl Harbort. A program egy rövid filmvetítéssel kezdődött a japán légitámadásról – igazi amerikai szentimentális film, ami után a japán turisták is könnyezve jöttek ki a moziból –, majd hajóra szálltunk és így közelítettük meg az elsüllyedt csatahajó fölé épített Arizona Memorialt. Kikötés után az emlékművön sétálva megnéztük a víz alatt pihenő hatalmas hajótestet és gondolatban átéltük a háború borzalmát. Az emlékmű végében egy hatalmas márványtáblába vésve olvashatjuk a hajón elhunyt katonák nevét – nem meglepő módon magyar névvel is találkozhatunk. Természetesen az amerikai zászló mindenütt megtalálható, itt is. Nem vidám program, inkább megható, elgondolkodtató, de mindenképpen érdemes részt venni rajta.
A közelben megnéztük még a már forgalomból kivont híres USS Missouri csatahajót és egy második világháborús tengeralattjárót, a USS Bowfint. A Missouriról érdemes tudni, hogy a japánok 1945-ben a fedélzetén írták alá a kapitulációt. Ami ebből a napból maradt, azt ismét a strandolásnak szenteltük.
Negyedik nap – repül ám az idő – egy finomreggeli után ismét buszra szálltunk és északra indultunk, a Polinéz Kultúr centerbe. Fantasztikus napot töltöttünk a polinéz szigetvilágban. Egész nap szigetről – szigetre „utaztunk”. Tahiti, Marquesa-szigetek, Fidzsi, Tonga, Szamoa, Hawaii ősi polinéz szokásaival, tradícióival, lakóházaival ismerkedhettünk meg. Láthattunk itt kókuszdió tisztítást, tűzgyújtást kovakővel, helyi táncokat, esküvőt, sőt „Pagean”-t – a „hosszú kenuk ünnepi felvonulását”is. Napközben még arra is volt időnk, hogy megcsodáljuk a közelben található Mormon templomot – igaz vallási okokból csak kívülről. A mi előrefoglalt kombinált belépőnk tartalmazott egy Ali’i (királyi) vacsorát, ahol a helyi hawaii népszokás szerint készült ízletes, porhanyós sertést tálaltak fel nekünk. A megtisztított egész disznót pálmalevélbe tekerik, elássák, lávakövekkel betakarják, majd tüzet gyújtanak felette és a tüzet egész nap táplálják. Este zenével, tánccal körítve kiássák, majd a vendégeknek feltálalják a lakomát. Az ősi sütési technikának köszönhetően – talán ez a mai souvide elődje – a hús a nap végére különlegesen omlós lesz.
Este a nap megkoronázásaképp végigélvezhettünk egy grandiózus polinéz műsort, ahol egy nyitott, amfiteátrumhoz hasonlító színházban legalább 100 táncos adta elő lélegzetelállító produkcióját.
Ötödik napon ismét a strandot és a szörfoktatót választottuk, de a hatodik nap megint a kirándulásé volt. Reggel a közelben felvettük a lefoglalt bérautónkat, majd nekiindultunk egy sziget körüli túrának.
Először a sziget közepe felé vettük az irányt. Mindenfelé ananászmező, amíg a szem ellát. Itt tudtam meg, hogy az ananász nem a föld alatt termő gumó, hanem egy kaktuszszerű növény gyümölcse. Az egyik leghíresebb ananásztermelő cég látogatóközpontot tart fent, ahol megismerkedhetünk az ananásztermesztés történelmével, illetve mikéntjével. Ha igaz amit állítanak, akkor az itt termelt ananász a legédesebb a világon. Az ananász nem őshonos növény Hawaiion, az 1800-as évek elején a telepesek hozták be és kezdték termeszteni az azóta a szigetek egyik jelképévé vált finom gyümölcsöt.
Továbbhaladva a North Shore felé elérjük a szörfösök és a kite-szörfösök paradicsomát, a Hale’iwa bohém települést. Döbbenten bámuljuk a hatalmas hullámokat uraló kite-osokat, ahogy ejtőernyőjükbe kapaszkodva, deszkáikkal a lábukon sokméteres magasságokba emelkednek, majd jóval arrébb biztos lábakkal érkeznek ismét a hullámok tetejére.
Utunkat folytatva megálltunk a Waimea Valley botanikus kertnél. A kert egy gyönyörű völgyben található, tele szebbnél szebb trópusi virággal és mindenféle egzotikus növénnyel. A gyaloglást kevésbé kedvelők igénybe vehetik a parkban közlekedő mikrobuszt is. A park felső végében egy kis tó és vízesés vár ránk. Ha szerencsénk van, láthatunk néhány klasszis műugrót, akik felidézve a régi harcosok bátorságpróbáját, a 19 és a 14 méter magas sziklák tetejéről fejesugrással érkeznek a kristálytiszta vízbe. A tóparton állva dejavu érzés fogott el: ezt a tavat én már láttam, de hamar rájöttem, hogy honnan ismerős a vidék. A tó népszerű helyszíne az Oahun forgatott filmeknek. A völgyben lefelé sétálva helyiektől megtanulhatunk fát faragni, hula táncot járni, régi polinéz játékokkal játszani.
Mivel az idő kezdett délutánba fordulni, jelzett a gyomrunk, megéheztünk. Így megálltunk az első adandó alkalommal. Hittünk egy deszkalapra mázolt út menti kiírásnak – ami mindössze annyi volt, hogy „híres rák”. Bizarr volt a hely. Egy ráktenyésztéssel foglalkozó kis faluban, egy útszéli – egyáltalán nem bizalomgerjesztő „büfé lakókocsiban” készítették a rákot. Igazi streetfood. Többféle mártásból választhattunk, olcsó volt és nagyon finom, az egyik legfinomabb rák, amit valaha kóstoltunk. Még ma is összefut a nyál a számban ha rágondolok.
Ebéd után útban vissza Waikiki Beachre megálltunk a Byodo in Temple-nél – ez egy 900 éves fából épült japán templom pontos mása. A templomba belépés előtt érdemes megkongatni a háromtonnás harangot, így biztosak lehetünk a hosszú életben és Buddha áldásában. A templom maga egy különleges, érdekes temetőben található, ahol minden vallásnak külön területe van. Programban, látnivalóban gazdag, érdekes nap volt!
Hetedik napon ismét strand, de egy különleges helyszínen. Korán reggel elmentünk a Hanauma öbölbe (természetvédelmi terület – nem mindennap látogatható). Snorkell felszerelést béreltünk, majd elmerültünk az öböl csendes, nyugodt vizében. Itt igazán átéreztük, hogy miért hívják ezt az óceánt „csendesnek” (vagy angolul békésnek). Az öböl – egy korábbi kráter maradványa – tele volt színes halakkal és a tengeri lét mindenféle érdekes, tarka formájával. Ki sem akartunk jönni a vízből. Ebben az öbölben több mint 200 olyan halfajta található meg, amit eddig sehol máshol nem láttak a világon.
Még maradt két napunk Oahu szigetén, ebből az egyik nap megnéztük a Sea Life parkot, ahol mindenféle tengeri élőlényt, delfin és fóka showt, teknősöket, halakat láthattunk, majd az utolsó napon a strand és a Honolulu melletti Outlet Centerben történő vásárlás töltötte ki az időnket.
A 10. napon délelőtt transzfer a repülőtérre, és már repültünk is tovább a szigetcsoport további szigeteire. Először Kauait – a kertszigetet, majd Mauit végül a szigetcsoport névadó szigetét Hawaii-t, más néven a Big Islandet fedeztük fel. De az itt látott csodákról majd máskor mesélek J
Az utazást a Lupus-Travel Utazási Iroda szervezte.
A Lupus-Travel Utazási iroda a Discover America Hungary alapító tagja.
Ha szeretnétek Ti is eljutni Hawaii csodálatos szigetvilágába, akkor keressétek bátran az immár 25 éves Lupus-Travel Utazási Irodát, ahol szakértő tanácsokat kaphattok és igény esetén kompletten megszervezik nektek a teljes utazást.
1056 Budapest, Só u. 8.
lupustravel@lupustravel.hu
mobil: 06 20 438 9910
Covid miatt kollégáink „home officeban” dolgoznak, az irodai vonalak korlátozottan elérhetőek.
vezetékes: 06 1 266 9911
repülőjegy * szállásfoglalás * programok * belépők * hajós körutazások a szigetek között
Farkas Miklós