
Fotó: B. Mezei Éva
A mai Vörösberény, középkori nevén Szárberény, 1971-ig önálló település volt. A veszprémvölgyi apácák birtoka volt, amelyek a következő községeket foglalta magába: Vörösberény, Máma (Balatonfűzfő), Sándor (Kenesétől észak nyugatra) és Balatonfőkajár. Géza fejedelem a bizánci apácákat Veszprémbe telepítette. A kolostor a püspökséggel együtt központja lett a környék vallási és gazdasági életének.
Az első királyunk Szent István neve alatt fennmaradt tíz oklevél között különleges helyet foglal el a veszprémvölgyi monostorról szóló. Ennek nyelve görög. Eredetileg 997-1002 táján, vagy 1010 után írhatták, de ez nem maradt fenn eredetiben. 1109-ben íratta át Kálmán király görög és latin nyelven. Vörösberény egyháza említésével 1290-ben találkozunk először. Szent Marton tiszteletére épült, s anyaegyháza volt Kenese, Máma, Sándor, Csittény és Padrag leányegyházainak.
A XX. század elején Vörösberény keleti szegélyén, a Lokhegyen és Plank-féle telken végeztek régészeti feltárásokat. A szakemberek népvándorlás kori síremlékekre bukkantak. Ami a templomot illeti, a XI-XII. században már állnia kellett. Valaha ugyanis temető vette körül, amelyet később szüntettek meg. A sírok nagy részét ismeretlen okok miatt felszedték, de az újkóri sekrestye alatt megmaradt temetőrészen a feltárt sírokból X és XI. századra utaló ún. „S”végű hajkarikák, sőt IV. századi római pénz is előkerült.
Maga a templom titulusa is XI-XII. századi eredetre utal. S ha ehhez még hozzávetjük, hogy az egyik legrégibb oklevelünkben, a veszprémvölgyi apácák Szent István adománylevelének Kálmán király által kiadott megújításában Szárberényt 1109-ben már, mint 54 házzal rendelkező falut említik. Még a XII. században bővítették a templomot déli irányban.

Az Árpád – kori templomot többször elfoglalták. Volt török kézen, máskor a katolikusok, a jezsuiták vették birtokukba. A jezsuita rend felosztása után, 1773-tól a templom végleg a református egyházé maradt. Bár a templomot lőrésekkel tűzdelt fallal vették körbe, nem látott el védelmi feladatokat, nem várszerű. Inkább az erdélyi fakazettás templomokhoz hasonlítanám. Ám az eredeti festett fakazetták nem maradtak fenn.
Az úrasztalát, a szószéket és a Mózespadot díszítő széki mintázatú terítőket a 80-as években az Almádiban működő kézimunkakör szorgos asszonykezei készítették.
Az egyház kezében lévő szomszédos telken, az egyik épületben már készülnek szálláshelyek. Továbbiak kialakítására is lenne elég hely egy másik épületben, ám ahhoz még nincsenek meg az anyagi eszközök. Pedig a hívők, a turisták örömmel fogadnák.

Innen gyalogosan indultunk a Malomvölgybe, amely az almádiak kedvelt kiránduló és piknikező helye. Több rét is megszakítja a sűrű erdőt. Itt tűzrakó helyek, asztalok, padok várják a kirándulókat.
Nagy melegben is érdemes elindulni, élvezni a természetet, mert az erdőben ilyenkor is kellemesen hűs van.
B. Mezei Éva cikke