SzeretünkUtazni.hu: Miskolcról indultál, és eredetileg testnevelő tanárnak készültél. Hogyan jutottál el mégis Görögországba?
Fazekas Ildikó: Valóban, egy nagyon sportos közegből jövök, nálunk szinte természetes volt, hogy a Testnevelési Egyetemen tanulok tovább. Akkoriban egyáltalán nem volt tervben, hogy külföldön éljek. Az egyetemi évek alatt azonban megismerkedtem a későbbi férjemmel, aki görög származású, és ez teljesen új irányba terelte az életemet. Amikor befejeztük a tanulmányainkat, közösen úgy döntöttünk, hogy Görögországban próbálunk szerencsét. Ez egy nagy ugrás volt: hátrahagytam mindent, amit addig ismertem, és egy teljesen új életet kezdtem.
SZU: Milyen volt az első időszak egy idegen országban?
FI: Őszintén szólva nagyon nehéz. Egyszerre kellett megbirkóznom a nyelvi akadályokkal, a kulturális különbségekkel és azzal, hogy nem volt saját egzisztenciám. A férjem családja hagyománytisztelő volt, ami számomra új helyzeteket hozott. Nem beszéltem görögül, nem volt munkám, és a hivatalos ügyintézés is sokszor falakba ütközött. Ez egy hosszú alkalmazkodási folyamat volt, de közben nagyon sokat tanultam magamról is.
SZU: A nyelv kulcskérdés lehetett. Hogyan sikerült megtanulnod görögül?
FI: Eleinte próbáltam angollal boldogulni, de hamar kiderült, hogy ez hosszú távon nem működik. A görögök nyitottak, de a valódi beilleszkedéshez elengedhetetlen a nyelv. Először egyedül tanultam, majd beiratkoztam az Athéni Egyetem intenzív kurzusára. Ott az első perctől kezdve csak görögül beszéltek hozzánk, ami eleinte nagyon nehéz volt, de hihetetlenül hatékony. Rengeteget gyakoroltam, és végül nemcsak középfokú, hanem felsőfokú nyelvvizsgát is sikerült megszereznem. Ez óriási önbizalmat adott.
SZU: Hogyan talált rád az idegenvezetés?
FI: Tulajdonképpen véletlenül. Egy lehetőséget kaptam Észak-Görögországban, ahol magyar turistacsoportokat fogadtam. Eleinte inkább szervezési feladatokat láttam el, de idővel elkezdtem elkísérni a vendégeket kirándulásokra is. Már az első szezon végére éreztem, hogy ez az a munka, ami igazán közel áll hozzám. A természet, a történelem és az emberekkel való kapcsolat egyaránt megfogott.
SZU: Nem egyszerű idegenvezetővé válni Görögországban. Milyen út vezetett idáig?
FI: Valóban, nagyon komoly követelmények vannak. Hivatásos idegenvezető csak az lehet, aki elvégzi az állami képzést. Ehhez először egy nehéz felvételit kellett teljesítenem görög nyelven, történelemből és földrajzból. A képzés közel három évig tartott, és nemcsak elméleti, hanem gyakorlati része is volt: bejártuk az egész országot. Ez hatalmas tudást adott, és ma már hivatalosan az ország bármely részén dolgozhatok.
SZU: Athént sokan elsőre kaotikusnak látják. Te hogyan mutatnád be a várost?
FI: Athén egy nagyon rétegzett város, amit nem lehet első benyomás alapján megítélni. Valóban vannak olyan részei, amelyek zsúfoltnak vagy rendezetlennek tűnnek, de ennek történelmi okai vannak. A város hosszú ideig háborúk és megszállások alatt állt, és a modern fejlődés csak későn indult el. Ugyanakkor, ha valaki nyitott szemmel jár, minden sarkon történelmet talál: ókori romokat, bizánci templomokat, különleges hangulatú negyedeket. Ez a kettősség adja Athén igazi varázsát.
SZU: Miért ad többet egy idegenvezetett program, mint egy egyéni városnézés?
FI: Mert a helyszínek mögötti történetek nélkül sok minden elveszik. Egy útikönyv adatokat ad, de nem tudja átadni azt az élményt, amikor a helyszínen megelevenedik a történelem. Amikor például az Akropoliszon járunk, nemcsak azt látjuk, hogy ott áll a Parthenón, hanem megértjük, hogy miért épült, hogyan használták, és mit jelentett az akkori embereknek. Ez teljesen más szintre emeli az élményt.
SZU: Mit jelent számodra a görög életérzés?
FI: A görögök sokkal lazábban állnak az élethez, mint mi. Nagyon fontos számukra a közösség, a család, a barátok. Szeretnek beszélgetni, együtt lenni, és valóban megélni a pillanatokat. Ez nem felszínes vidámság, hanem egy mélyebb életfelfogás. Számomra ez az egyik legnagyobb ajándék, amit az itt töltött évek adtak.
SZU: Gasztronómiai szempontból mit ne hagyjanak ki az utazók?
FI: A görög konyha a megosztásról szól. A meze kultúra lényege, hogy mindenki közösen fogyasztja az ételeket, és közben beszélget. Érdemes kipróbálni a klasszikus fogásokat, de az utcai ételek is nagyon jók. A gyros például kihagyhatatlan, de a pékségek kínálata is különleges élményt ad.
SZU: Mire figyeljenek a turisták a mindennapokban?
FI: Athén alapvetően biztonságos, de a zsúfolt helyeken érdemes odafigyelni az értékekre. A tömegközlekedés nagyon jól működik, és megfizethető is, ezért autót bérelni általában felesleges. Egy jól megválasztott bérlettel könnyen bejárható a város.
SZU: Ha valaki rövid időre érkezik, hova érdemes kirándulnia a közelben?
FI: Nagyon jó lehetőségek vannak a közelben. Píreuszból rövid idő alatt elérhetők kisebb szigetek, például Éjina, ahol már teljesen más hangulat fogadja az embert. Ezek a kiruccanások remekül kiegészítik a városi programokat.
SZU: Hogyan nyaralnak a görögök a legnagyobb hőségben?
FI: A nyári hónapokban, különösen július közepétől augusztus közepéig, amikor a hőség már nehezen viselhető Athénban, a görögök többsége elhagyja a fővárost. Ilyenkor visszatérnek a szigetekre vagy a vidéki szülőhelyükre, ahol sokkal nyugodtabb körülmények között tudnak pihenni. Érdekes, hogy kevesen utaznak külföldre, hiszen úgy érzik, Görögország mindent megad számukra, amire szükségük van a kikapcsolódáshoz.
SZU: És te hogyan képzeled el a jövőt Görögországban?
FI: Számomra már egyértelmű, hogy Görögország az otthonom, és Athén marad a bázisom. A jövőben szeretnék még több többnapos körutat szervezni, illetve olyan tematikus utakat, mint például a Pál apostol nyomában járó zarándoklatok. Ezeken az utakon sokkal mélyebb kapcsolat alakul ki az utazókkal, és számomra ez az idegenvezetés egyik legszebb része.
