A torony tetejére helyezett monumentális kereszt mintegy 100 tonnát nyom, és a bazilika központi hajója fölé magasodik. A Jézus Krisztus-tornyot további 17 torony veszi körül: ezek a tizenkét apostolnak, a négy evangélistának és Szűz Máriának állítanak emléket. A forrás szerint a mostani pillanatot sokan a modern építészettörténet egyik leghosszabb ideje tartó építkezésének lezárásaként értelmezik, bár a teljes kép ennél árnyaltabb.
A hivatalos évfordulós program szerint június 10-én ünnepi misét tartottak a bazilikában, majd megáldották és felavatták a Jézus Krisztus-tornyot. XIV. Leó pápa jelenlétében tartották az ünnepséget, amelyen spanyol királyi és politikai vezetők is részt vettek. A barcelonai utcákon tömegek követték az eseményt, miközben a látogatás és a biztonsági intézkedések jelentős fennakadásokat is okoztak a városban.
A „kész van” megfogalmazással ugyanakkor óvatosan kell bánni. A központi torony valóban elkészült, és a bazilika elérte tervezett végső magasságát, de több munka még hátravan. A Vatican News februárban arról írt, hogy a torony külső munkái befejeződtek, de a belső munkák 2027-ben és 2028-ban is folytatódnak. A Reuters ennél is tovább megy: beszámolója szerint a Sagrada Família teljes befejezését jelenleg 2035 körülre várják. A még hátralévő részek közé tartozik a Dicsőség homlokzatának és környezetének befejezése is.
A Sagrada Família építése 1882-ben kezdődött. Gaudí később vette át a projektet, és teljesen átformálta az eredeti elképzeléseket. A bazilikát nem hagyományos templomként képzelte el, hanem kőből, fényből, színekből és organikus formákból épített, természet ihlette szakrális térként. Az épület belsejében a tartóoszlopok faágakra emlékeztetnek, a színes üvegablakokon át érkező fény pedig folyamatosan változó atmoszférát teremt.
Gaudí tudta, hogy életében nem készülhet el a mű. A hagyomány szerint erre utal híres mondata is, amelyben azt mondta: „az ügyfelem nem siet” – vagyis Isten számára az idő másként mérhető. Az építész 1926-ban halt meg, miután elütötte egy villamos. Halála után az építkezés többször is megtorpant, a spanyol polgárháború idején pedig számos eredeti terv és modell megsemmisült.
A mostani avatás ezért egyszerre vallási, építészeti és turisztikai esemény. Barcelona számára a Sagrada Família nem pusztán templom, hanem globális jelkép, amely évente milliókat vonz. Ez ugyanakkor felerősíti a város régi dilemmáját is: miközben a bazilika a katalán főváros egyik legfontosabb kulturális és gazdasági vonzereje, Barcelona évek óta küzd a tömegturizmus, a lakhatási válság és a helyiek életminőségét érintő feszültségek következményeivel. A pápai áldás napját is beárnyékolták az overtourism és a magas lakbérek miatti tiltakozások.
A Sagrada Família tehát egyszerre ért célba és maradt befejezetlen. A világ legmagasabb templomaként már most új korszakba lépett, de Gaudí öröksége még mindig épül tovább Barcelona közepén.
