A 60 éves művész, aki a Tudósok zenekar frontembere, ma is polgárpukkasztó fenegyerek: festményei egyszerre ironikusak, groteszkek és zavarba ejtően pontosak. drMáriás nem szelídült meg az évek során – legfeljebb tudatosabb lett abban, hová irányítja a festői energiáit.
A korai évek: nyers indulat és ösztönösség
A pálya elején készült képeken a düh még személyesebb és expresszívebb formában jelenik meg. A harsány színek, a torzított figurák és a szinte karikatúraszerű arcvonások a rendszerváltás utáni bizonytalanság érzelmi lenyomatai. Ezek a munkák nem finomkodnak: inkább kiabálnak, mint magyaráznak.
A figurák gyakran ismerősek, mégsem konkrét portrék. Inkább típusok, társadalmi szerepek sűrítményei. A groteszk eszköztár itt még ösztönös fegyver, nem pedig tudatosan irányított szatíra.
Fordulat 2010 után: közélet a vásznon
A 2010 körüli időszak markáns váltást hozott. A művek egyre direktebb módon reflektálnak a politikára és a celebvilágra. A festményeken egymás mellett jelennek meg a kulturális és politikai élet ismert alakjai: Fekete György, Demszky Gábor, Semjén Zsolt vagy épp Kiszel Tünde. Ez a névsor önmagában is jelzi drMáriás módszerét: nem tesz különbséget politikus és celeb között. A hatalom, a hiúság, a szerepjátszás és az önmitologizálás mechanizmusai érdeklik – mindaz, ami a nyilvánosság előtt zajlik.
A festmények gyakran történelmi vagy ikonikus művészettörténeti kompozíciókat idéznek meg, de a szereplők kortárs figurák. A humor így nem pusztán karikatúra, hanem kulturális kollázs: múlt és jelen egymásra csúsztatása.

Punk attitűd, festői fegyelemmel
drMáriás művészetének egyik kulcsa a punk szellemiség. A nonkonformizmus, a tiszteletlen kritika és a társadalmi tabuk látványos áthágása mind jelen vannak. Ugyanakkor a képek nem csupán provokációk. A kompozíciók tudatosak, a festői megoldások kiforrottak, a vizuális utalások pontosak.
A politikusok képmutatása, a közéleti pózok üressége és a celebvilág önismétlő mechanizmusai mind célkeresztbe kerülnek. A megvetés azonban nem öncélú: inkább tükröt tart. A néző egyszerre nevet és feszeng – és talán felismeri saját szerepét is ebben a színházban.
Összegzés helyett kérdőjel
Az életmű-kiállítás nem lezárás, inkább pillanatfelvétel. drMáriás festészete továbbra is reagál a jelenre, és valószínűleg addig marad érvényes, amíg lesz mit kifigurázni a közéletben.
A tárlat legnagyobb erénye, hogy nem akar mindenkinek tetszeni. Nem simogat, hanem provokál. Nem kínál kész válaszokat, inkább kérdéseket szegez a nézőnek: mit kezdünk a hatalommal, a hírnévvel, a kollektív önámítással?
Negyven év távlatából világos: drMáriás számára a festészet nem dekoráció, hanem fegyver. És ezt a fegyvert ma is ugyanolyan elszántan használja, mint pályája kezdetén.
( A kiállítás a Godot Kortárs Művészeti Intézetben április 30-ig tekinthető meg csütörtöktől vasárnapig.)
Szerző: B. Mezei Éva



