A műemlék épület hazánk második legnagyobb történelmi főlépcsősorával vár a tornyából, magasságából adódóan fenséges Budapesti panoráma tárul elénk, de mi most az elegáns éttermet vettük célba, kíváncsiak voltunk, változott e valami a színvonalban és kínálatban, mióta itt jártunk, és messze az egyik legjobb ár/érték arányú helyként mutattuk be.
Az már az első pillanatban kiderült, hogy a személyzet nem csak rátermett, és sajnos máshol egyre inkább nem jellemzően képzett és udvarias, ahogy a hangulatos földszinti étterem rész, ízlésesen megterített asztalához kísért, és ételeket ajánlott.
Az étlapot átfutva tovább bizonyosodott bennünk, hogy most is tökéletes helyen járunk, messze a hely színvonala alatti árak, nem túl bőséges, de pont elegendő mennyiségű kínálat ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne, friss alapanyagokból készült ételek kerülnek az asztalunkra.Mivel emlékeztünk a mennyiségekre, ezért óvatosan rendeltünk, bár Feith Attila séf úr remekeiből, igazából semmi sem elég, de azért a kapacitásunk határt szab. Viszont nézzük inkább meg, milyen finomságokkal is kényeztettük magunkat!
Az alap, hogy amíg kitaláljuk mit is ennénk, és az első fogás megérkezik, addig a többféle friss házi kenyérke és a hozzá való vaj, ízlésesen tálalva előkészíti gyomrunkat a fogásokhoz.
De nem kellet soká várnunk, és megérkeztek az előételek, melyből az egyik nem is lehetett más, mint a séf úr remeke, egy „Kacsamáj és Kacsacomb Rillette Terrine”, méghozzá égetett almapürével, dióval, és az elmaradhatatlan házi briós szeletekkel. Egy íz orgia várt ránk, bármennyit meg tudtunk volna enni!
Viszont ott volt a másik előétel is, ami tökéletes választás azoknak, akik nem a húst részesítik előnyben, ezt meg kellett kóstolnunk! Ez egy „Habosított Kecskesajt Tart” volt, lilahagyma lekvárral, fügével és füstölt mandulával. Egyszerűen tökéletes. Természetesen remek száraz fehérbor járt hozzá, hiszen ezeket a falatokat muszáj volt leöblíteni, mielőtt megérkeztek a fő fogások! Dicsértük magunkat, amiért a levest ezúttal kihagytuk, hiába van jobbnál jobb kínálat az étlapon, hiszen ha azt is fogyasztottunk volna, már komoly gondunk lett volna a főételekkel…
Nos, ami elénk került az egy „Osso Buco” volt, ami nem más, mint vörösborban párolt borjú lábszár, sáfrányos rizottóval, Gremolátával. No és hogy egyedibb legyen az egész ízvilág, belekerült két kis darab velős csont is, nem kicsit dobva meg az ételt. És tényleg borjú, és tényleg fenséges, és tényleg megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat! Meg kell kóstolni!
De azért a könnyed kecskesajthoz, könnyed főétel dukál, így a másik tányéron egy már kinézetében is fenséges „Tanyasi Csirkemell Supreme” köszönt ránk, gesztenyével, póréhagymával, gorgonzolával, és mindez mellé pirított Jamon Serrano sonkával. És ha még hozzátesszük, hogy ehhez szarvasgombás burgonyakrém járt, újra összefut a nyál a számba, és máris újra enném…
Azt viszont tudjuk jól, hogy magyar ember bármennyire is jól van lakva, azért desszert és kávé nélkül nem áll fel egy igazi ebédasztaltól…. És mi is így döntöttünk, igaz az ételekhez dukált pompás rozé kortyolgatása közben tartottunk egy jókora szünetet, de azért mégis választottunk. És nem tettük rosszul!
Az egyik választás az előző „komolyabb” összetételű ételek mellé szépen sorba álló „Étcsokoládé Mousse” volt, méghozzá remek meggymártással és chilivel feldobva. Aki nem igazán édesszájú, erre az is azt mondja, felülértékeli a desszerteket!
A „könnyedebb” korábbi ételekhez, egy hasonlóan könnyed, kevésbé édes finomság járt egy „Citromos Pite” személyében, méghozzá Yuzu gyöngyökkel, fehér csokoládéval és málnával. A kép magáért beszél, nem nehéz elképzelni milyen finom volt…
Természetesen a desszertekhez egy remek kávékülönlegesség is jár, így teljesednek ki az ízek, s miközben ezt kortyolgatjuk, megállapítjuk, hogy továbbra is csak ajánlani tudjuk mindenkinek a Kozmo Hotel éttermét, hiszen ilyen árfekvésben, ilyen luxus körülmények között, ilyen finomat, és ilyen bőségben nem igazán lehet máshol fogyasztani Budapesten…( www.kozmohotelbudapest.com)
Szöveg és fotó: Zamody Gábor