Salzburg, ahová mindig visszavágyunk!
Vannak olyan városok, amelyek rabul ejtik a lelkünket. Ahová, ha egyszer járunk ott, mindig visszavágyunk. Ilyen város London, Párizs, és ilyen a talán legszebb osztrák település, Salzburg. Itt játszódik Mörk Leonóra regénye, a Holdfényszonáta, amelynek két idősíkon futó cselekménye végül izgalmas fordulattal kapcsolódik egybe.
A történet egyik főszereplője Alexander Thiemann világhírű osztrák zongoraművész, a klasszikus zene igazi sztárja, akkora rajongótáborral, ami egy popsztárnak is dicsőségére válna. A másik pedig Bodrogi Eszter magyar orvos, aki kamaszkora óta szívesen hallgatja a zongorista felvételeit. Olykor a hangversenyeire is elmegy, de józanul felméri, hogy kettejük világa soha nem érhet össze. Útjaik azonban váratlanul kereszteződnek, amikor egy drámai esemény hatására a férfi karrierje összeomlani látszik, és úgy tűnik, egyedül a lány tud segíteni rajta. Ehhez azonban vissza kell utazniuk a múltba, a második világháború vészterhes napjaiba, amikor az emberi élet egy hajszálon függ, és egyszerre jöhet el a szerelem és a halál órája.
Alexander és Eszter nyomozni kezd egy elveszettnek hitt Mozart-kézirat után, és ahogyan a múlt rejtélyei fokozatosan feltárulnak előttük, úgy nyílnak meg ők is egymás felé. Ahogyan a történet fut előre, nemcsak a szerelmük kibontakozásának lehetünk szemtanúi, hanem elkísérhetjük őket Salzburg leghíresebb helyszíneire, a Mozart-háztól az ünnepi játékok hangversenyterméig, vaníliafagylaltos jegeskávét ihatunk egy vidéki vendéglő teraszán, és felmászhatunk egy titkokat rejtő hegyi kápolnáig. A regény egyszerre megható romantikus történet és személyes hangú salzburgi útikalauz.
Mörk Leonóra: Holdfényszonáta, Jaffa Kiadó
Szekszárdi kalandok
Szekszárd valójában egyáltalán nem olyan veszélyes hely, mint a Szekszárdi vörös sorozat köteteiben. Az ország legkisebb megyeszékhelye a dombok és a sík találkozásánál épült, és már a rómaiak óta a szőlőről és borról szól az élete. Ezt nem is igazolhatná jobban semmi, mint a lankákra felfutó szőlősorok, sőt, már a városba érkezőt is bőven termő szőlőtőkék fogadják az északi körforgalomban. Hamvas Béla szerint a szekszárdi a lakodalom bora, nem véletlen, hogy a környék borbirtokain olyan sok házasság köttetik.
Patkó Ágnes krimiíró egyik, nem titkolt célja az volt, hogy ennek a békés kisvárosnak több oldalát is megmutassa. Hiszen van itt egy hangulatos városközpont, ahol szép összhangban találkozik a XIX. századi építészet a hetvenes évek modern urbanisztikájával. Vannak itt gyönyörű tájak, a túrázás, a futás nem véletlenül az egyik legjobb elfoglaltság errefelé. Vannak kulturális élmények, a Babits-ház, a múzeum mind érdemesek a látogatásra. Vannak finom ízek, sokan felismerni is vélnek egy-egy emlegetett cukrászdát vagy éttermet. Hogy melyik létezik a valóságban is? Aki elutazik a városba, megtudja!
A szerző nagyon sok visszajelzést kapott olyanoktól, akik hozzá hasonlóan itt nőttek fel, és nagyon élvezték, hogy hazalátogattak a történetek által. A helyben élők mindenáron megpróbálják kitalálni, konkrétan melyik házban is lakik a főhős. Aki pedig még sosem járt itt, az általában kedvet kap a látogatáshoz. Már olyan ötlet is született, hogy legyen Halálos rozé vagy Gyilkos borvidék séta, amelyen a szerzővel bejárható lenne a regények helyszíne.
Patkó Ágnes: Gyilkos borvidék, General Press Kiadó
Nürnberg, a tudomány fellegvára
„Ha rendelkeznék Velence hatalmával, Ausburg pompájával, Nürnberg szellemiségével, Strasburg fegyvereivel és Ulm pénzével, én lennék a világ leggazdagabb embere.” Ez az idézet jól jellemzi a német várost – Nürnberget, ami feltűnik Papp Noémi: A gyepfehérítők titka című regényében. Bár a kötet főként a bártfai füvesasszony történetével folytatódik, a szereplők ezúttal Lőcsére, Budára és Nürnbergbe is elutaznak. Az 1500-as évek Nürnberge a tudományok fellegvára. Már elkészült a Nürnbergi krónika, egyre több önálló megrendelést kap Dürer, akinek az alkotóháza ma múzeumként funkcionál.
A főtéren álló Miasszonyunk templom, a négyszáz éves óraművel, ami minden délben magasba emeli a tekinteteket: a zene és a figurák mozgása igazi mese a járókelőknek. Ugyancsak a középkorból maradt meg a kút, amelyen mindig csüng, kapaszkodik néhány szemfüles turista. Hogy miért? A kovácsoltvas kerítésen egy szabadon mozgó fémgyűrű látható, a legenda pedig úgy tartja, aki ezt megforgatja: annak egy kívánságát teljesíteni fogják… Akinek van kedve, felkeresheti föld alatt húzódó katakombákat, ahol a regény egyik szereplője is dolgozott. Napjainkban többféle tematikus túra közül lehet választani, télen és nyáron különböző utat járhatnak be a kíváncsiak. Igazán izgalmas a zegzugosan kiépített, lőrésekkel tarkított útvonalon haladni. Mindez, legalábbis ebből az időből egy olasz mester munkáját dicséri, a gondosan megtervezett védelmi vonalat, ahonnan meglepetésszerűen lőttek később, ha arra szükség volt, akár egyszerre három irányba mutató lőállásból. A töröktől való félelem hívta életre a vár megerősítését, Bécs ostromakor a német fejedelmek megijedtek, hogy idáig is eljöhet az iszlám hadsereg. A nürnbergi vár átépítése és a védelmi vonal kiépítése rohamtempóban, mindössze hét év alatt ment végbe, s bár a török nem jutott el Nürnbergbe, a vállalkozásnak híre ment, és a várat később soha senki nem merte megtámadni. A gyepfehérítők titka ezúttal is kedves idegenvezetőként csábítja olvasóit az utazásra: ha Bártfát már felkeresték, irány a német város!
Papp Noémi: A gyepfehérítők titka, Jaffa Kiadó
