Milyen érzések kavarognak Önben, amikor az 50 év szabadságvágyát egy budapesti megakoncerttel ünnepli?
Számomra ez egy nagyon mélyen személyes, már-már szakrális pillanat lesz. Ötven évvel ezelőtt ezen a napon, pontosan augusztus 21-én hátat fordítottam egy rendszernek, amelyben nem élhettem szabad emberként. Egy föld alatti alagúton keresztül indultam el útlevél nélkül az ismeretlenbe, csak a reményt a szabadságvágyat és a barátaimat vittem magammal. Most, öt évtizeddel később, ugyanazon a napon, a Budai Vár szívében, a Szentháromság téren, ahol a történelem léptei zengenek, egy hatalmas koncerttel térhetek vissza nemcsak földrajzilag, hanem lélekben is. Egy ünnepélyes, hangokból szőtt üzenet azoknak, akik valaha elhagyták az otthonukat, akik keresték önmagukat, és akik hisznek benne, hogy mindig van visszaút. Ötven év zenéje, útkeresése, barátságai és álmai csendülnek meg egyetlen este alatt ez egy köszönetnyilvánítás mindazoknak, akik velem voltak, akikre mindig gondoltam, és akik nélkül ma nem állhatnék a színpadon.
Hogyan emlékszik vissza az 1975-ös disszidálás napjára, személyesen mit vitt magával, és mit kellett maga mögött hagynia?
A menekülés napja nem csak a történelemkönyvem lapjain létezik számomra az a nap még ma is ott él tisztán az emlékeimben. Aznap hajnalban, amikor útnak indultunk, semmi sem volt biztos. Nem tudtuk, hogy átjutunk-e, nem tudtuk, hogy életben maradunk-e. De egy dolog biztos volt: nem akartunk tovább hallgatni, nem akartunk tovább engedelmeskedni a félelemnek, a korlátoknak.
Mit vittem magammal? Egy darab hegedű vonót az apámtól, egy jegyzetfüzetet tele dalszövegtöredékekkel és egy írást amit az anyám írt amit sosem olvastam fel senkinek…. vittem a szívemben a városomat, Budapest utcáinak illatát, a Bem Klub fényeit, az első csók ízét, az első szerelem édes kis apró emlékét. De otthagytam az életemet, a gyerekkoromat, a családomat, és egy darabot önmagamból.
Az elszakadás egyszerre fájdalmas és felemelő volt, a szabadság ára mindig magas. De ez az ár adott értelmet annak, amit később megélhettem. Mert minden siker, minden koncert, minden elért cél mögött ott van az a nap mint egy rejtett kulcs, amit igazából csak én ismerek.
Hogyan változott meg az Ön számára a hazaszeretet jelentése az elmúlt ötven évben?
A hazaszeretet az én életemben nem hangos jelszó, nem zászlók lobogása, hanem egy csendes belső jelenlét. Egy ideig azt hittem, hogy ha elmegyek, akkor elveszítem de kiderült, hogy valójában akkor kezdett bennem igazán élni. A távolság felnagyítja az érzéseket, és amit elveszíteni vélünk, az bennünk válik igazán sajátunkká. Számomra a haza ott van, ahol az anyanyelvem rezgése megszólal bennem, ahol a gyermekkor emlékei újra meg újra visszatérnek és nem nosztalgiából, hanem azért, mert ezek a gyökerek adnak erőt. Ma már tudom, hogy a haza nem csupán földrajzi hely. A szülőhazám az, amit viszek magammal akármerre is sodort az élet.A szülőhazám szeretete számomra felelőssé is,hídnak lenni. Összekötni az otthont a világgal, az értékeket a szabadsággal,mert hűnek lenni a gyökereinkhez nem jelenthet zártságot …éppen ellenkezőleg: nyitottságot és kíváncsiságot a világra.
Apja hegedűjátéka és bölcs szavai gyakran visszaköszönnek a nyilatkozataiban, milyen konkrét zenei vagy emberi példát hozott Ön magával tőle?
Apám hegedűje nemcsak hangszer volt, hanem igazi iránytű, minden szava, mozdulata, minden tekintete, minden csendes pillanata tanítás volt. A legfontosabb leckéket páldával, szavakkal adta át, ahogyan élt, ahogyan zenélt, ahogyan jelen volt a család életében.
Emlékszem, amikor gyerekként hallgattam, ahogy este gyakorol. Néha egyetlen hangban több érzelem volt, mint bármilyen szóban. Megtanított, hogy a zene nem dísz hanem lényeg, hogy nem szórakoztat, hanem közöl, gyógyít és összeköt, megtanított arra is, hogy a művésznek nemcsak tehetsége, hanem morális felelőssége is van a világban. A mai napig, amikor dalszöveget írok vagy egy új dalt hangszerelünk, visszacseng bennem az ő játéka. Az az egyszerűség, az a letisztultság, amit csak egy ember adhat tovább, aki mélyen ismeri az élet tragédiáit és szépségeit. A legnagyobb ajándék tőle mégis az volt, hogy megtanított: az igazi művészet a szívből fakad nem a hiúságból, hanem az igazságból.
Lánya, Júlia is zenél mit jelentett Önnek közösen dolgozni vele?
A Júliával való közös munka nekem egy csoda, egy olyan ajándék, amire nem számíthat az ember, de ha megkapja, örökre hálás marad érte. Amikor először álltunk együtt stúdióban vagy színpadon, megrendülve figyeltem, nemcsak a kislányomat láttam, aki már nagylány hanem egy önálló, tehetséges művészt….ott volt benne valami ismerős egy pillantás, egy hangszín, egy gondolatritmus, ami engem idézett, de már az ő saját világában született újjá.
Az együtt zenélésünk generációk találkozása, bizonyosság arról, hogy az, amit képviseltem, nem múlt el nyomtalanul. A szabadság, a hitelesség és a zene iránti alázat tovább él benne is, talán ez minden művészi pálya egyik legszebb ajándéka: amikor az ember látja, hogy amit épített, az tovább él de nem másolatként, hanem új formában, új energiával, új igazságokkal.
Az új album, A Memory of Our Future a jelen kihívásaira is reflektál milyen személyes kérdéseket vetett fel Önben a lemez alkotása közben?
Az album számomra nem egy lelki tükör, és mivel ez egy utazós oldal (mosolyog) egy utazás önmagamban, és közben egy komoly párbeszéd a világgal, amelyben élünk. Az elmúlt években sokat gondolkodom azon, hogy mi is maradt még igazán értékes ebben a zajos, gyorsuló, néha embertelen világban, mit is hagyunk a következő nemzedékekre? Mi a mi közös felelősségünk, művészekként, emberekként, szülőként?
Az A Memory of Our Future során újra és újra feltettem magamnak a kérdést: hogyan kell ma őszintén felhangosítani a zene nyelvét,hogyan lehet egyszerre reményt adni és tükröt tartani? Ez a lemez számomra egy dalfüzér, ami felmutatja, hogy igen, ez a világ néha nehéz, néha fájdalmas, de ha összefogunk, ha figyelünk egymásra, akkor van megoldás és lesz jövőnk. Az emlékeinkből, a józan eszünkből, a múlt bölcsességéből születhet meg az a jövő, amire vágyunk és amire felelősséggel készülünk.
Bővebben a koncertről itt olvashat.
