-Ma sem tudnék mást mondani – erősítette meg nekem a művész akkori szavait legújabb kiállításán, melyet a Magyar Építőművészek Szövetségének Koós Károly termében rendeztek meg.
A január 14-ei kiállítást Ulrich Tamás, a Magyar Építész Kamara titkára nyitotta meg több mint 30 alkotás tartalmazó kiállítást. Majd Keppel Márton művészettörténész, kurátor méltatta Barbai Béla alkotásait.
– Vajon növényeket, kristályokat vagy építményeket látunk? Nem hiszem. Asszociációk szabad hálózata vonja be erőterébe a nézőt, hogy az érzékelés és a tudattalan játéka újabb és újabb történetet teremtsen – tette fel a kérdést Magyar Művészeti Akadémia titkára.
– „A Kós Károly terem, amely befogadótere Barbai fa-kompozícióinak, szakrális térré lényegül át. Ahová ma Önök beléptek, templommá vált. Az erdő a természet temploma, amely összefüggésrendszerbe foglalja a fa legkülönbözőbb szimbólumait. A bejárattal szemben, éppen mögöttem, a táblaképek elrendezése szárnyasoltárt idéz: oltárkép és predella – az univerzumnak szentelve; oldalszárnyak – remete és anyaság ikonnak maszkírozva. Mert az értelmezés nem más, mint maszk, amit a deszka erezete rajzol ki. Barbai figyelmének középpontjában mégis a fa áll. Az élő fa, amely az egyik legősibb organikus szimbólumunk és a deszka, amely a fatörzsből nyeri el „holt” formáját. Az átmenet folyamatos és elválaszthatatlan.
A deszkában ott lüktet az élő fa lenyomata, amely nem a horizontális vágás által létrejövő évgyűrű metszetrajza, hanem a vertikális metszés által kialakult belső „térkép” vagy „úthálózat”, amely grafikai rajzolatával és felületi textúrájával önálló műalkotásként is értelmezhető a síkművészetben. A vászonkép létjogosultságát a deszka teremti meg, ugyanakkor a deszka az élő fa egy kimerevített állapota, egyszersmind a fa pedig az univerzális természet okozata.” – fejtette ki az ismert művészettörténész.
– A deszka-történetek olyanok, mint a zen kóanok. Teli vannak szimbólummal, de nem tartalmaznak szimbólumokat, van narratívájuk, de nem lényeges a sztori. Talán Barbai történetei, de lehet, hogy inkább történetek, amelyeket Barbai mesél el. Egy azonban bizonyos. Sugárzik a képekből az életigenlés, a játékosság, a kreativitás… a derű. A kiállításnak nincs üzenete, állapota van, és az ez.” – mondta a szakember.
A kiállítás február 4-éig tart nyitva, de még január 24-én a művész tárlatvezetésen ismerteti a képek születésének történetét, és egyben képválogatást tart…