Egyetlen szentendrei látogatásból sem hiányozhat a Várdomb, Templom tér – ki hogyan nevezi – felkeresése. A Hild lépcső feljáratát is lezárták, pedig a várfalban itt láthatjuk azt a Hild emléktáblát (Rajki László szobrász alkotása), ami annak megörökítéséül van itt, hogy az idegenforgalmi jelentőségű és kiemelkedő műemléki értékű helyreállítások, a történelmi városmag megőrzése elismeréseként a várost az Urbanisztikai Társaság Hild emlékéremmel tüntette ki 1980-ban.
Sokan a látkép miatt keresik fel a Templomdobot, mert jó rálátás nyílik a templomtornyok sokaságára, mintegy bizonyítva, hogy Szentendre a templomok városa.
Megcsodálhatjuk az alattunk látható kusza háztetőket, a jellegzetes kéményeket, loggiákat, a sikátort, a Városháza homlokzatát a város címerével. Kicsit távolabb a patak mögötti dombon a castrum (római tábor) és a Kő-hegy látképe. A domb katonai várnak soha nem adott otthont, itt épült meg az első román stílusú templom, ami Árpád-házi királyaink idejében ellenséges támadás esetén, mint egy vár, védelmet biztosított a falai közé menekülő lakosságnak.
A Keresztelő Szent János Plébániatemplom a város legrégebbi és egyben első temploma, ezt bizonyítják a fennmaradt kis román ablakok is. Évszázadok alatt többször átépítették.
Ha figyelmesen vizsgáljuk a falak részleteit akkor láthatjuk a befalazott lőrésszerű ablakok helyén megjelenő gótikus csúcsíves ablakokat és sokáig a déli homlokzaton egy külső gótikus freskó maradványa is kivehető volt.
A török időkben jelentősen elpusztult, 1710 körül a Zichy család, mint a város kegyura barokk stílusban újjá építette. Mindvégig római katolikus templomként szolgált, a betelepülő katolikus dalmátok temploma is volt. Két különlegessége – az első kívül, a torony alatti támpilléren egy napóra látható, melyet egyetlen kőből faragtak ki az 1300-as években.
A másik bent található, a szentély falait a régi művésztelep, a Szentendrei Festők Társasága festőinek – Bánáti Sverák József, Ónodi Béla, Jeges Ernő, Heintz Henrik és Pándy Miklós – freskói díszítik, melyek az 1930-as restauráláskor kerültek fel. A bibliai jelenteket ábrázoló képekbe háttérként ötletesen becsempészték a város és a szentendrei táj részleteit.
Csodáljuk meg a díszes, rokokó, fából faragott szószéket is, megkapó figurái szentendrei mesterek munkája.
A tér régi és egyetlen lakóháza a korábbi tanítói szolgálati lakások épülete volt, most Czóbel Béla és felesége Modok Mária gyűjteményes kiállításának ad otthont, szemben vele a Templomdombi Általános Iskola épülete. Én is itt jártam az alsó tagozatot, ez volt az első iskolám. Osztályképeink a múzeum lépcsőin készültek, a szünetekben a templom körül fogócskáztunk. Megannyi szép emlék köt ide, később a lányom keresztelője itt, ebben a templomban.
A téren található még Petőfi Sándor mellszobra, melyet a költő halálának 160. évfordulóján avattak fel. Felvetődik a kérdés – járt-e Petőfi a városban, ha igen mi hozta őt ide, mi vonzotta őt, aki nem szerette a hegyeket?
A folytatásban talán kiderül ez is!
Addig is kiránduljatok a Templomdombra. Csak óvatosan!
Fotó és szöveg Vágó Era
