Kutatás © MedUni Wien, Christian Houdek
Habár oltóanyagból már többféle is van a világon, a koronavírus súlyos lefolyását megakadályozó gyógyszer eddig alig akadt.
Egy moszkvai vezetésű nemzetközi kutatócsapat, melynek a Bécsi Orvosi Egyetem, a MedUniWien munkatársa, Rudolf Valenta is tagja, azonban egy új módszerrel állt elő.
A kutatók egy olyan gyógyszert fejlesztettek ki, amelyet belélegezve meg lehet akadályozni a fertőzöttek tüdejének károsodását.
Valenta szerint eddig leginkább az amerikai Regeneron gyógyszergyár két antitestből és vérplazmából álló keveréke állt rendelkezésre a gyógyításhoz. Ennek lényege, hogy a Covid-19 fertőzésen átesett emberek véréből származó antitesteket használják fel a kezeléshez.
A most kifejlesztett hatóanyag máshogy működik és már a második klinikai fázis elején tart. A gyógymód lényege, hogy egy ribonukleinsavat egy hordozó peptiddel vegyítenek, így a hatóanyag célzottan a fertőzött sejtekbe kerül, ahol megakadályozza a vírus továbbterjedését.
A ribonukleinsavba épített védőmechanizmus pedig megakadályozza a gyógyszer azonnali lebomlását és hatástalanná válását. A kérdéses gyógyszer egy folyadék, amit az asztmagyógyszerekhez hasonlóan be kell lélegezni.
Mivel a felezési idő (amennyi idő alatt a kiinduló anyag kezdeti koncentrációja a felére csökken) hatvan perc alatt van, a spray napi többszöri használata javasolt.
A kutatási eredményeket a szakértők a neves „European Journal of Allergy and Clinical Immunology“ szaklapban is publikálták. Konklúzióként megállapítják, hogy az új gyógymód megakadályozza a komoly tüdőkárosodást és lelassítja a súlyos szövődmények kialakulását, ezzel pedig elkerülhető a betegek gépi lélegeztetése.
Rudolf Valenta és csapata mindenekelőtt a hordozó peptidek meghatározásán dolgozott. Az új gyógyszer egyébként a 2006-ban orvosi Nobel-díjat kapott Craig Mellow és Andrew Fire munkásságán alapszik, akik az ún. ribonukleinsav-interferenciát fedezték fel, amely az eukarióta (sejtmaggal rendelkező) sejtekben bizonyos gének be- vagy kikapcsolásáért felel.
Képaláírás és copyright: Kutatás © MedUni Wien, Christian Houdek