Kőszeg, ahol a régi présházak, a gesztenyések és a történelmi utcák is különleges történeteket őriznek

Szerző: | 2026. okt. 23.

Középkori városfalak, nemesi paloták, több mint kétszáz éves présházak és erdőkkel borított hegyoldalak várják azokat, akik Kőszeg és környéke felfedezésére indulnak. Az Alpokalja egyik legszebb történelmi városától néhány kilométerre, Cákon olyan zsúptetős épületek maradtak fenn, amelyek különleges szerkezetükkel és évszázados történetükkel a régi szőlőművelés világát idézik. A környező gesztenyések, a Kőszegi-hegység túraútvonalai és az egykori gyógyintézetek emlékei további érdekességeket tartogatnak. A térség így egy kényelmes, két-három napos kirándulásra is elegendő látnivalót kínál.

Kőszeg történelmi belvárosában egészen rövid séta alatt is több évszázad építészeti emlékeivel találkozhatunk. A Jurisics tér környékén gótikus, reneszánsz és barokk részleteket őrző polgárházak sorakoznak, a szűk, helyenként macskaköves utcák pedig középkori városfalakhoz és egykori nemesi palotákhoz vezetnek. A település történelmi városmagja olyan épségben maradt fenn, hogy Kőszeg már 1978-ban Hild-díjat kapott építészeti örökségének megőrzéséért.

A város különleges arculata részben annak köszönhető, hogy egykor itt működött a Dunántúli Kerületi Tábla, a történelmi Magyarország egyik felsőbírósága. A hosszadalmas birtokperekben érdekelt főnemesi családok reprezentatív városi otthonokat tartottak fenn Kőszegen. Ennek emlékét őrzi a Chernel utca palotasora, köztük a Sigray-palota és a Chernel-palota, amely ma a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének ad otthont.

A történelmi épületek egy része az elmúlt években új funkciót kapott. A felújításokhoz állami és intézményi fejlesztések, valamint magánberuházások is hozzájárultak. A régi házak megújulása különösen érdekes egy olyan városban, ahol a műemléki környezet a mindennapi élet szerves része.

Régi polgárházakból szálláshelyek

Kőszeg történelmi épületállományának megőrzésében a turizmusnak is szerepe van. Több szálláshely régebbi városi épületek hasznosításával jött létre, mások a hagyományos szállodai vagy családias vendégfogadás lehetőségét kínálják. A különböző karakterű szállások között már az elhelyezkedés és az épületek hangulata alapján is jelentős eltérések vannak.

Fotó: Koczka Máté

A Boutique Hotel Ibrahim egy régi polgárház felújításával jött létre, ahol a történelmi környezethez kortárs belsőépítészeti megoldások társulnak. Másfajta városi hagyományt képvisel a Fő téren álló Hotel Írottkő, amely évtizedek óta Kőszeg egyik ismert szállodája.

A Hotel Portré Panzió szintén a Fő téren működik, és a hozzá kapcsolódó vendéglátás révén a város gasztronómiai életéhez is kötődik. A Kőszeg Panzió a belváros közelében, családiasabb környezetben fogadja a látogatókat, míg a Kóczián Pihenőház zöldövezeti elhelyezkedésével képvisel másfajta szállástípust.

Ezek a különbségek a többnapos tartózkodás során kapnak igazán jelentőséget. A belvárosi szállásokról néhány perc alatt elérhetők a történelmi utcák, míg a csendesebb környezetet keresők számára a város külsőbb részei is jó kiindulópontot jelenthetnek a hegyvidéki kirándulásokhoz.

Cákon még ma is állnak a régi szőlősgazdák különleges présházai

Kőszegtől alig öt kilométerre egészen más világ fogadja a kirándulókat. Cák nyugati szélén, szelídgesztenyefák közelében állnak azok a zsúptetős présházak, amelyek a környék egykori szőlőművelésének legérdekesebb emlékei közé tartoznak.

A faluba a Kőszegi Kisvonat szervezett kirándulásaival is el lehet jutni, amennyiben az aktuális programban Cák is szerepel. Az útvonal és az indulási lehetőségek előzetes egyeztetést igényelnek.

Fotó: Koczka Máté

A Cáki Pincesor legnagyobb különlegessége, hogy az épületek a nevükkel ellentétben nem föld alatti pincék. A 18–19. századi népi építészetet őrző, földfelszín felett álló kamrákat elsősorban a szőlő feldolgozására, a borászati eszközök és a termés tárolására használták. A műemléki együttes nyolc présházból áll, amelyek közül több eredeti helyén maradt fenn.

Az épületek megóvásában fontos szerepet játszott Bárdosi János néprajzkutató, aki az 1960-as években kezdeményezte az akkorra eredeti szerepüket részben elveszítő présházak megmentését.

A házak építési módja mai szemmel különösen érdekes. A boronafalakat egymásra fektetett tölgy- és szelídgesztenye gerendákból alakították ki, hagyományos, mély alapozás nélkül. A faelemek közötti réseket agyagos tapasztással tömítették, a vastag falak és a természetes építőanyagok pedig segítettek mérsékelni a belső hőmérséklet ingadozását.

A jellegzetes zsúptetők rozsszalmából készültek, és akár több tíz centiméter vastagságúak is lehettek. A vastag fedés védte az épületet a csapadéktól, miközben hőszigetelő szerepet is betöltött. A tetők eltérő kialakítású első és hátsó része a padlástér szellőzését, valamint a falak időjárás elleni védelmét szolgálta.

Legalább ennyire figyelemre méltók a régi faajtók és zárszerkezetek. Az úgynevezett kölkes-macskás fazárak egyszerű faelemekkel biztosították az ajtók reteszelését. A présházakban bálványos prések és más hagyományos borászati eszközök is láthatók, köztük a tőtike, amely a must hordóba töltését segítette.

Az épületek fennmaradása azért is figyelemre méltó, mert eredeti gazdasági szerepük időközben jelentősen megváltozott.

Fotó: Koczka Máté

A szőlő pusztulása után a gesztenye vált fontossá

A 19. század végén egész Európa szőlőtermesztését súlyos csapás érte. Az Amerikából behurcolt filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű a Kőszeg környéki ültetvényeket is megtámadta. A járvány következtében Cák határában jelentős szőlőterületek pusztultak el, ami a helyiek gazdálkodását is átalakította.

A korábban szőlővel művelt lejtők egy részét fokozatosan más célra kezdték használni. Kaszálók, legelők és gesztenyések jelentek meg, a szelídgesztenye pedig egyre fontosabb helyet kapott a helyi gazdálkodásban.

A présházak szerepe is alkalmazkodott a változásokhoz. A korábbi bortárolókban almát, körtét és gesztenyét is tartottak, a jól szellőző padlástereket pedig további termények tárolására használták. A szőlőművelés közben más dűlőkben tovább élt, így az épületek egy része később is kapcsolódott a borászathoz.

A cáki pincesor ezért a népi építészet mellett a vidék gazdaságtörténetéről is sokat elárul. A zsúptetős házak és a környező gesztenyések együtt őrzik annak emlékét, hogyan alkalmazkodott a helyi közösség egy súlyos mezőgazdasági válsághoz.

Erdők, panorámák és egy elfeledett gyógyintézet nyomában

Cákról a Kőszegi-hegység felé folytatva az utat a táj újabb arcát ismerhetjük meg. Az Írottkő Natúrpark magyar és osztrák területekre kiterjedő vidéke erdőkkel, völgyekkel és változatos túraútvonalakkal várja a természetjárókat.

Kőszeg egyik könnyebben megközelíthető kirándulóhelye a Kálvária-hegy, ahová 18. századi eredetű stációsor vezet fel. A Kálvária-templom környezetéből a történelmi város háztetői és az Alpokalja lankái is megfigyelhetők. A Király-völgy ezzel szemben árnyas, erdei sétaútjaival kínál csendesebb kirándulási lehetőséget; története az egykori királyi szőlőbirtokokhoz is kapcsolódik.

A környék hegyvidéki klímájának egykor gyógyászati jelentőséget is tulajdonítottak. A Kálvária utcában 1894-ben dr. Dreiszker József orvos hidegvíz-gyógyintézetet hozott létre. Az intézmény működésében szerepet kaptak azok a vízkezelési módszerek, amelyek Sebastian Kneipp és Vincenz Priessnitz nevéhez kapcsolódtak.

A korabeli elképzelés szerint a hideg és meleg víz alkalmazása, a friss levegő és a rendszeres séta egyaránt hozzájárulhatott az egészség megőrzéséhez. A vízgyógyintézet története azt az időszakot idézi, amikor a hegyvidéki üdülés és a természetes gyógymódok iránti érdeklődés Kőszeg fejlődésére is hatással volt. Az egykori intézet épülete ma is a város múltjának egyik emléke.

Fotó: Koczka Máté

A hosszabb túrákra vállalkozók az Óház-kilátóhoz, a Hétforráshoz vagy a Stájer-házakhoz is elindulhatnak. A hegység legismertebb magaslata a 884 méteres Írott-kő, amely a Dunántúl legmagasabb pontja. A magyar–osztrák határon álló kilátó különleges földrajzi helyzete önmagában is érdekessé teszi a kirándulást.

Kőszeg és környéke felfedezésére érdemes legalább két-három napot szánni. Az első napot kitöltheti a történelmi belváros, a Jurisics-vár és a régi polgárházak megismerése. Másnap következhetnek Cák présházai és a gesztenyések, a harmadik nap pedig a Kálvária, a Király-völgy vagy a hegység magasabb túraútvonalainak bejárásával telhet. A vidék legérdekesebb történetei gyakran néhány kilométerre találhatók egymástól: egy nemesi palota, egy régi fazárral védett présház vagy egy erdei ösvény egészen más korszakot idéz fel.