Kőszeg történelmi belvárosában egészen rövid séta alatt is több évszázad építészeti emlékeivel találkozhatunk. A Jurisics tér környékén gótikus, reneszánsz és barokk részleteket őrző polgárházak sorakoznak, a szűk, helyenként macskaköves utcák pedig középkori városfalakhoz és egykori nemesi palotákhoz vezetnek. A település történelmi városmagja olyan épségben maradt fenn, hogy Kőszeg már 1978-ban Hild-díjat kapott építészeti örökségének megőrzéséért.
A város különleges arculata részben annak köszönhető, hogy egykor itt működött a Dunántúli Kerületi Tábla, a történelmi Magyarország egyik felsőbírósága. A hosszadalmas birtokperekben érdekelt főnemesi családok reprezentatív városi otthonokat tartottak fenn Kőszegen. Ennek emlékét őrzi a Chernel utca palotasora, köztük a Sigray-palota és a Chernel-palota, amely ma a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének ad otthont.
A történelmi épületek egy része az elmúlt években új funkciót kapott. A felújításokhoz állami és intézményi fejlesztések, valamint magánberuházások is hozzájárultak. A régi házak megújulása különösen érdekes egy olyan városban, ahol a műemléki környezet a mindennapi élet szerves része.
Régi polgárházakból szálláshelyek
Kőszeg történelmi épületállományának megőrzésében a turizmusnak is szerepe van. Több szálláshely régebbi városi épületek hasznosításával jött létre, mások a hagyományos szállodai vagy családias vendégfogadás lehetőségét kínálják. A különböző karakterű szállások között már az elhelyezkedés és az épületek hangulata alapján is jelentős eltérések vannak.

A Boutique Hotel Ibrahim egy régi polgárház felújításával jött létre, ahol a történelmi környezethez kortárs belsőépítészeti megoldások társulnak. Másfajta városi hagyományt képvisel a Fő téren álló Hotel Írottkő, amely évtizedek óta Kőszeg egyik ismert szállodája.
A Hotel Portré Panzió szintén a Fő téren működik, és a hozzá kapcsolódó vendéglátás révén a város gasztronómiai életéhez is kötődik. A Kőszeg Panzió a belváros közelében, családiasabb környezetben fogadja a látogatókat, míg a Kóczián Pihenőház zöldövezeti elhelyezkedésével képvisel másfajta szállástípust.
Ezek a különbségek a többnapos tartózkodás során kapnak igazán jelentőséget. A belvárosi szállásokról néhány perc alatt elérhetők a történelmi utcák, míg a csendesebb környezetet keresők számára a város külsőbb részei is jó kiindulópontot jelenthetnek a hegyvidéki kirándulásokhoz.
Cákon még ma is állnak a régi szőlősgazdák különleges présházai
Kőszegtől alig öt kilométerre egészen más világ fogadja a kirándulókat. Cák nyugati szélén, szelídgesztenyefák közelében állnak azok a zsúptetős présházak, amelyek a környék egykori szőlőművelésének legérdekesebb emlékei közé tartoznak.
A faluba a Kőszegi Kisvonat szervezett kirándulásaival is el lehet jutni, amennyiben az aktuális programban Cák is szerepel. Az útvonal és az indulási lehetőségek előzetes egyeztetést igényelnek.

A Cáki Pincesor legnagyobb különlegessége, hogy az épületek a nevükkel ellentétben nem föld alatti pincék. A 18–19. századi népi építészetet őrző, földfelszín felett álló kamrákat elsősorban a szőlő feldolgozására, a borászati eszközök és a termés tárolására használták. A műemléki együttes nyolc présházból áll, amelyek közül több eredeti helyén maradt fenn.
Az épületek megóvásában fontos szerepet játszott Bárdosi János néprajzkutató, aki az 1960-as években kezdeményezte az akkorra eredeti szerepüket részben elveszítő présházak megmentését.
A házak építési módja mai szemmel különösen érdekes. A boronafalakat egymásra fektetett tölgy- és szelídgesztenye gerendákból alakították ki, hagyományos, mély alapozás nélkül. A faelemek közötti réseket agyagos tapasztással tömítették, a vastag falak és a természetes építőanyagok pedig segítettek mérsékelni a belső hőmérséklet ingadozását.
A jellegzetes zsúptetők rozsszalmából készültek, és akár több tíz centiméter vastagságúak is lehettek. A vastag fedés védte az épületet a csapadéktól, miközben hőszigetelő szerepet is betöltött. A tetők eltérő kialakítású első és hátsó része a padlástér szellőzését, valamint a falak időjárás elleni védelmét szolgálta.
Legalább ennyire figyelemre méltók a régi faajtók és zárszerkezetek. Az úgynevezett kölkes-macskás fazárak egyszerű faelemekkel biztosították az ajtók reteszelését. A présházakban bálványos prések és más hagyományos borászati eszközök is láthatók, köztük a tőtike, amely a must hordóba töltését segítette.
Az épületek fennmaradása azért is figyelemre méltó, mert eredeti gazdasági szerepük időközben jelentősen megváltozott.

A szőlő pusztulása után a gesztenye vált fontossá
A 19. század végén egész Európa szőlőtermesztését súlyos csapás érte. Az Amerikából behurcolt filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű a Kőszeg környéki ültetvényeket is megtámadta. A járvány következtében Cák határában jelentős szőlőterületek pusztultak el, ami a helyiek gazdálkodását is átalakította.
A korábban szőlővel művelt lejtők egy részét fokozatosan más célra kezdték használni. Kaszálók, legelők és gesztenyések jelentek meg, a szelídgesztenye pedig egyre fontosabb helyet kapott a helyi gazdálkodásban.
A présházak szerepe is alkalmazkodott a változásokhoz. A korábbi bortárolókban almát, körtét és gesztenyét is tartottak, a jól szellőző padlástereket pedig további termények tárolására használták. A szőlőművelés közben más dűlőkben tovább élt, így az épületek egy része később is kapcsolódott a borászathoz.
A cáki pincesor ezért a népi építészet mellett a vidék gazdaságtörténetéről is sokat elárul. A zsúptetős házak és a környező gesztenyések együtt őrzik annak emlékét, hogyan alkalmazkodott a helyi közösség egy súlyos mezőgazdasági válsághoz.
Erdők, panorámák és egy elfeledett gyógyintézet nyomában
Cákról a Kőszegi-hegység felé folytatva az utat a táj újabb arcát ismerhetjük meg. Az Írottkő Natúrpark magyar és osztrák területekre kiterjedő vidéke erdőkkel, völgyekkel és változatos túraútvonalakkal várja a természetjárókat.
Kőszeg egyik könnyebben megközelíthető kirándulóhelye a Kálvária-hegy, ahová 18. századi eredetű stációsor vezet fel. A Kálvária-templom környezetéből a történelmi város háztetői és az Alpokalja lankái is megfigyelhetők. A Király-völgy ezzel szemben árnyas, erdei sétaútjaival kínál csendesebb kirándulási lehetőséget; története az egykori királyi szőlőbirtokokhoz is kapcsolódik.
A környék hegyvidéki klímájának egykor gyógyászati jelentőséget is tulajdonítottak. A Kálvária utcában 1894-ben dr. Dreiszker József orvos hidegvíz-gyógyintézetet hozott létre. Az intézmény működésében szerepet kaptak azok a vízkezelési módszerek, amelyek Sebastian Kneipp és Vincenz Priessnitz nevéhez kapcsolódtak.
A korabeli elképzelés szerint a hideg és meleg víz alkalmazása, a friss levegő és a rendszeres séta egyaránt hozzájárulhatott az egészség megőrzéséhez. A vízgyógyintézet története azt az időszakot idézi, amikor a hegyvidéki üdülés és a természetes gyógymódok iránti érdeklődés Kőszeg fejlődésére is hatással volt. Az egykori intézet épülete ma is a város múltjának egyik emléke.

A hosszabb túrákra vállalkozók az Óház-kilátóhoz, a Hétforráshoz vagy a Stájer-házakhoz is elindulhatnak. A hegység legismertebb magaslata a 884 méteres Írott-kő, amely a Dunántúl legmagasabb pontja. A magyar–osztrák határon álló kilátó különleges földrajzi helyzete önmagában is érdekessé teszi a kirándulást.
Kőszeg és környéke felfedezésére érdemes legalább két-három napot szánni. Az első napot kitöltheti a történelmi belváros, a Jurisics-vár és a régi polgárházak megismerése. Másnap következhetnek Cák présházai és a gesztenyések, a harmadik nap pedig a Kálvária, a Király-völgy vagy a hegység magasabb túraútvonalainak bejárásával telhet. A vidék legérdekesebb történetei gyakran néhány kilométerre találhatók egymástól: egy nemesi palota, egy régi fazárral védett présház vagy egy erdei ösvény egészen más korszakot idéz fel.



