A mai Törökország területén fekvő Hattusa neve elsősorban a hettitákhoz kötődik, az új leletek azonban éppen azért különlegesek, mert jóval későbbi időszakból származnak. A három újonnan feltárt sírt a Kr. e. 4. század végére, illetve a Kr. e. 3. századra datálják, és újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a területet a Hettita Birodalom bukása után is használták.
Már 17 sírról tudnak
A mostani felfedezés nem elszigetelt eset. A régészek a területen eddig nyolc, a kora hellenisztikus és galata korszakhoz köthető sírt azonosítottak, amelyek közül ötöt már az előző ásatási szezonban feltártak. Korábbi kutatások során további kilenc temetkezési hely került elő nyugatabbra.
Ezzel 17-re emelkedett az ezekből a korszakokból ismert hattusai sírok száma
A legnagyobb figyelmet azonban az egyik újonnan feltárt temetkezés kapta. A kivételes állapotban fennmaradt sírt egy körülbelül hét méter átmérőjű, kör alakú kőfal vette körül, ezen belül pedig egy második, kőből kialakított határ övezte a felnőtt nyughelyét. A régészek egy teljes csontvázat találtak, amelynek jobb válla mellett egy kés feküdt.
Egyelőre nem tudni, pontosan miért került oda
A kutatók azt vizsgálják, hogy a kés tudatosan elhelyezett sírmelléklet lehetett-e, vagy az elhunyt személyes tárgyaként került a sírba. A kérdés megválaszolása fontos információkkal szolgálhat a korszak temetkezési szokásairól és azokról az emberekről, akik évszázadokkal a hettiták után éltek az egykori birodalmi központ területén.
Egy város, amely évezredekkel később is tartogat meglepetéseket
Hattusa a bronzkor egyik legjelentősebb hatalmának központja volt. A hettiták a Kr. e. 14. század közepére nagyhatalommá váltak, birodalmuk fénykorában az Égei-tenger partvidékétől Észak-Szíriáig terjedt, és fontos kereskedelmi útvonalakat tartottak ellenőrzésük alatt.
Az egykori főváros jelentőségét jól mutatja az itt előkerült hatalmas írásos örökség is: több mint 30 000 agyagtáblát őriz Hattusa archívuma, amelyet az UNESCO A világ emlékezete programja is elismert. A hettita írásos emlékek között különleges helyet foglal el az Egyiptommal Kr. e. 1259-ben megkötött kádesi békeszerződés, amelyet a világ első ismert írásos békeszerződéseként tartanak számon.
Mindez azonban Hattusa történetének legismertebb időszaka. A város hettita korszakáról rengeteg régészeti és írásos emlék maradt fenn, arról viszont jóval kevesebbet tudunk, mi történt a területen a birodalom bukását követő évszázadokban.
A hettiták bukása után sem ért véget Hattusa története
Éppen ezt a kevésbé ismert időszakot segíthetnek jobban megérteni az új sírok. A kora hellenisztikus és galata korszakból származó temetkezések azt mutatják, hogy az egykori főváros területét a Hettita Birodalom bukása után is használták.
A most feltárt leletek így nem csupán újabb régészeti érdekességet jelentenek: közelebb vihetik a kutatókat annak megértéséhez, hogyan változott Hattusa szerepe, és kik éltek az egykori birodalmi központ területén a későbbi korszakokban.
A feltárt sírokat az ásatások és a dokumentáció befejezése után a tervek szerint helyreállítják, a területet pedig később a látogatók előtt is megnyitják.
