Több mint száz évvel azután, hogy Machu Picchu világszerte ismertté vált, Peru egyik legfontosabb régészeti területe még mindig képes meglepetéseket okozni.
A perui kulturális hatóság, a Dirección Desconcentrada de Cultura de Cusco közlése szerint a Machu Picchu Régészeti Park területén végzett új vizsgálatok során több mint 2,5 kilométernyi prehispán útnak megfelelő nyomot azonosítottak a Mandor-fal környezetében. A felmérést 2026 júliusában végezték.
A kutatóknak ezúttal nem kellett először bozótvágókkal utat törniük a sűrű növényzetben. A területet LiDAR-technológiával, vagyis lézeres távérzékeléssel vizsgálták, amelynek segítségével a növényzet alatt húzódó felszíni formák is feltérképezhetők. A módszer különösen hasznos Machu Picchu környezetében, ahol a sűrű erdő és a meredek terep hagyományos módszerekkel rendkívül nehézzé teszi a régészeti kutatást.
Egy 1,2 kilométeres út különösen érdekes
A felfedezett nyomok közül a kutatók egy legalább 1,2 kilométer hosszú fő útvonalat emeltek ki.
Ennek vonalvezetése több olyan sajátosságot is mutat, amely megfelel az inka korban használt építési technikáknak. Az út többek között cikkcakkos vonalban halad a hegyvidéki terepen.
A perui szakemberek ugyanakkor egyelőre óvatosan fogalmaznak: bár az út jellemzői összhangban vannak az inka építészettel, további régészeti vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosan meghatározzák a korát és funkcióját.
Vagyis egyelőre nem lehet biztosan kijelenteni, hogy egy újabb, teljes egészében inka eredetű útszakaszt találtak.
A több mint 2,5 kilométernyi útnyom mellett a LiDAR-felmérés olyan felszíni formákat is kimutatott, amelyek egykori platformok vagy teraszok maradványai lehetnek. Ezeket a következő kutatási szakaszokban részletesebben is megvizsgálják.
Nemcsak egy város lehetett Machu Picchu
A felfedezés azért is fontos, mert segíthet jobban megérteni, hogyan kapcsolódott Machu Picchu a környező területekhez.
A Mandor-fal a híres romvárostól keletre található, és régóta érdekes területnek számít a kutatók számára. Az újonnan azonosított utak segítségével pontosabb képet kaphatnak arról, hogyan közlekedtek az emberek ezen a rendkívül nehéz hegyvidéki terepen, milyen területeket használtak, és milyen kapcsolat állhatott fenn Machu Picchu központja és a környező települések, mezőgazdasági területek vagy más létesítmények között.
A perui kulturális hatóság szerint az eredmények új kérdéseket vetnek fel a Machu Picchu körüli terület szervezésével, használatával és az egykori közlekedési rendszerrel kapcsolatban.
A dzsungel alatt még rengeteg minden rejtőzhet
A LiDAR az elmúlt évek egyik legfontosabb eszközévé vált a nehezen megközelíthető régészeti területek kutatásában. Különösen olyan helyeken jelent előnyt, ahol a romokat évszázadok alatt teljesen benőtte az erdő.
Machu Picchu környezetében ez különösen izgalmas lehet, hiszen a világhírű romváros egy meredek, sűrű növényzettel borított andoki táj közepén található.
A mostani felfedezés ráadásul nem egy már ismert épület újabb részletéről szól, hanem egy több kilométeres közlekedési hálózat lehetséges nyomairól, amely alapvetően árnyalhatja azt a képet, amelyet Machu Picchu tágabb környezetéről ismerünk.
A következő lépés a helyszíni régészeti kutatás lesz. Ennek kell majd választ adnia arra, mikor épültek az utak, pontosan mire használták őket, és valóban az inka korszakhoz tartoznak-e.
Egy dolog azonban már most biztos: Machu Picchu történetének még koránt sincs minden részlete feltárva.
