A tlingit őslakosok évszázadokon át Shg̱agwei-nek, vagyis „széljárta helynek” nevezték azt a keskeny, hegyek közé szorított völgyet, amelyet ma Skagwayként ismer a világ. Az 1880-as évek végén még csak néhány faház állt itt, a csendet azonban 1897-ben örökre megtörte a Klondike-i aranyláz. Miután Kanadában aranyat találtak a Yukon területén, emberek tízezrei indultak észak felé, és Skagway egyetlen év alatt húszezres, törvényen kívüliekkel, kalandorokkal és szerencsevadászokkal teli frontier-várossá változott.
A sárba süppedő utcákon akkoriban aranyásók, lovak, prostituáltak és szélhámosok hömpölyögtek. Ma ugyanitt évente több mint 1,2 millió turista fordul meg, döntő többségük modern tengerjáró fedélzetén érkezik. A látvány egészen szürreális: a faborítású vadnyugati főutca végén egyszer csak feltűnik egy több mint 168 ezer tonnás Royal Caribbean óriáshajó.
„Skagway talán az egyik legerősebb kontraszt, amit egy alaszkai út során átélhet az ember. A vendégek kiszállnak egy hipermodern, tizennyolc fedélzetes tengerjáróról, majd pár perc múlva már egy olyan utcán sétálnak, ahol több mint száz éve aranyásók és gengszterek jártak ugyanígy” – mondja Szabados Zita, a Royal Caribbean magyar képviseletét ellátó Tengerjáró Kft. utazási szakértője.
„A Royal Caribbean hajói ráadásul kifejezetten hosszú parti időt biztosítanak Skagwayben, sokszor akár 12–13 órát is, ami lehetővé teszi, hogy az utasok ne csak átrohanjanak a városon, hanem valóban átéljék annak történelmi és kulturális hangulatát.”
A vasút, amelyet a lehetetlenségbe építettek
Skagway legikonikusabb élménye ma is a White Pass & Yukon Route vasút, amely az aranyláz egyik legdrámaibb öröksége. A hegyi átkelés eredetileg a hírhedt Dead Horse Trailen, vagyis a Döglött Ló Ösvényen vezetett keresztül, ahol a túlterhelt málhásállatok ezrei pusztultak el a meredek, sáros és sziklás útvonalon. A helyzet annyira kaotikussá vált, hogy 1898-ban megkezdődött egy elképesztő mérnöki vállalkozás: vasutat építettek a hegyoldalba.
A munkások pusztán fekete puskaporral, dinamit segítségével és kéziszerszámokkal robbantották át magukat a gránitsziklákon. A mindössze 914 milliméter széles nyomtávú pálya alig 26 hónap alatt készült el, nagyjából 10 millió dolláros költséggel, ami akkoriban elképesztő összegnek számított. A vasút ma már Nemzetközi Történelmi Építőmérnöki Mérföldkő státuszt visel, ugyanabban a kategóriában emlegetik, mint a Panama-csatornát vagy az Eiffel-tornyot.
A Summit Excursion során az utasok fűtött, panorámaablakos kocsikban kapaszkodnak fel a White Pass hágóhoz. A szerelvény nagyjából 64 kilométeres retúrutat tesz meg, miközben a tengerszintről közel 880 méteres magasságba emelkedik. Helyenként 3,9 százalékos emelkedőn halad, dübörgő vízesések, mély szurdokok és gleccserek között.
A vonat lassan kanyarog a szakadékok peremén, miközben odalent még mindig láthatók az eredeti aranyásó-ösvény nyomai. A mai utazó puha ülésből, forró kávéval a kezében figyelheti ugyanazt a tájat, amely egykor emberek és állatok ezreinek jelentette a túlélésért vívott harcot.
„A White Pass vasút élménye azért ennyire erős, mert nem egyszerű panorámavonatként működik. Az ember pontosan érzi, hogy itt valódi történelem zajlott” – mondja Szabados Zita. „Az alaszkai tengerjárózás egyik legnagyobb előnye, hogy a vendégek olyan nehezen megközelíthető helyekre is eljutnak, amelyek szárazföldi utazással sokkal bonyolultabbak lennének. A hajó pedig este ugyanúgy visszavárja őket éttermekkel, spa-val és teljes komforttal.”
Prostituáltak, porcelánbabák és túlélő nők
A Skagwaybe visszatérő aranyásók gyorsan el akarták költeni a pénzüket, a város pedig szinte azonnal alkalmazkodott ehhez. A korszak legismertebb épülete ma is a Red Onion Saloon, amely 1897-ben nyitott meg, és egyszerre működött italmérésként, bordélyként és társasági központként.
A hely leghíresebb különlegessége az úgynevezett „baba-rendszer” volt. A bárpult fölött porcelánbabák ültek, mindegyik egy-egy emeleti lányt jelképezett. Ha egy vendég kiválasztott valakit, a csapos hanyatt fektette a babát. Amikor a szolgáltatás véget ért, a prostituált egy rézcsövön ledobott egy érmét a földszintre, a koppanás pedig jelezte, hogy a baba ismét felültethető.
A Red Oniont a helyiek szerint ma is az egykori prostituáltak szellemei kísértik, köztük Lydia, akinek jelenlétét állítólag erős, régimódi parfüm illata jelzi.
A korszak női túlélőinek történetét a Ghost and Goodtime Girls Walking Tour idézi meg igazán látványosan. A korhű ruhába öltözött színésznők nemcsak a bordélyok világát mutatják be, hanem azokat a nőket is, akik a semmiből építettek fel egzisztenciát az aranyláz közepén.
Ilyen volt Harriet „Ma” Pullen is, aki mindössze hét dollárral érkezett Skagwaybe. Kidobott konzervdobozokból készített piteformákat, majd az almáspiték eladásából szerzett pénzből később saját fuvarozó céget és luxusszállodát épített. Vele szemben ott állt Klondike Kate legendája, aki sztepptáncosként és szórakoztató műsorával egyetlen este alatt akár 750 dollárt is megkeresett a bányászoktól.
„A Goodtime Girls túrák bemutatják, hogy az aranyláz története nemcsak a férfiakról szólt. Ezek a nők elképesztő túlélők voltak, akik sokszor a társadalom pereméről indulva építettek maguknak teljesen új életet” – mondja Szabados Zita.
„A mai utazók már nem pusztán látványosságokat keresnek, hanem emberi történeteket. Skagway ebben rendkívül erős, mert itt szinte minden épület mögött van egy drámai vagy egészen hihetetlen sors.”
Soapy Smith és Alaszka legrégebbi show-ja
Skagway történetéből természetesen nem maradhat ki Jefferson Randolph „Soapy” Smith sem, aki az aranyláz egyik leghírhedtebb szélhámosa volt. Hamis távíróirodát működtetett, ahol pénzt szedett a bányászoktól olyan üzenetekért, amelyek valójában sehova nem jutottak el.
Legendája ma is él a The Days of ’98 Show színpadán, amely az 1920-as évek óta fut megszakítás nélkül, így Alaszka egyik legrégebbi történelmi előadásának számít. A zenés melodráma humorral és drámával idézi fel az aranyláz korszakát, csúcspontja pedig Soapy Smith halálos párbaja Frank H. Reiddel. A híres pisztolylövés ma is a kulisszák mögött dördül el, teljesen a nézők fantáziájára bízva a jelenetet.
