SzeretünkUtazni.hu: 27 évig éltél Németországban, komoly vezetői pozícióban. Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy mindent hátrahagysz Egyiptomért?
Bánhalmi-Rau Anikó: 2017-ben jöttem el először Egyiptomba nyaralni, és előtte még sosem jártam itt. Egy tengeri kiránduláson találkoztam a delfinekkel, és ez az élmény lelkileg annyira erős löketet adott, mintha egy teljesen új energiát kaptam volna. Egyszerűen azt éreztem, hogy akarom ezt az egészet, újra és újra. Még abban az évben visszajöttem, és akkor már nem csak a tenger, hanem a helyi élet is magával ragadott. Az a fajta nyüzsgés és „káosz”, ami elsőre furcsának tűnhet, nekem valahogy nagyon természetesnek és vonzónak hatott.
Hogyan zajlott a kiköltözés és az új élet felépítése?
B.R.A.: Ez egy hosszabb folyamat volt, körülbelül két évig készültem rá. Németországban területi vezetőként dolgoztam egy nagy pékségnél, ahol 127 üzletből 15 tartozott hozzám, ami heti 70 órás munkát jelentett. Mielőtt végleg döntöttem volna, kértem két hónap fizetés nélküli szabadságot, hogy kipróbáljam, milyen itt élni nem turistaként. Ez nagyon fontos volt, mert így megtapasztaltam a mindennapok valóságát is. Végül 2019 decemberében költöztem ki végleg. Aztán jött a koronavírus, lezárták a reptereket, de ahogy újraindult az élet, elkezdtem transzfereket és kirándulásokat szervezni, és szépen lassan kialakult a vendégköröm, amiből megszületett a Hurghada Neked Happy Trip.
Miért pont Hurghada lett az új otthonod?
B.R.A.: A válasz nagyon egyszerű: a delfinek miatt. Itt szinte napi szinten találkozom velük, ami egészen különleges élmény. Marsa Alamban is vannak delfinek, de ott sokkal messzebb kell hajózni, itt viszont könnyebben elérhetőek. Ez számomra meghatározó volt, és egyáltalán nem bántam meg a döntésemet.
Sokan tartanak az arab országoktól. Mennyire biztonságos Egyiptom a turisták számára?
B.R.A.: A saját tapasztalatom az, hogy teljes mértékben biztonságos. Az elmúlt hét évben egyszer sem volt komolyabb problémám. A turisták védelme itt kiemelten fontos, nagyon szigorú szabályok vannak, és ezt mindenki komolyan veszi. A hétköznapok teljesen normálisan zajlanak, a turisztikai övezetekben pedig egyáltalán nem érződik a külvilág feszültsége. A vendégeink is ezt tapasztalják, és nagyon gyorsan feloldódnak.
A bazárok világa sokaknak intenzív élmény. Mit jelent az úgynevezett „shakirázás”?
B.R.A.: Ez tulajdonképpen egyfajta kommunikációs stílus. A helyiek így próbálnak kapcsolatot teremteni, kedveskedni vagy viccelődni. A nőknek például azt mondják, hogy „Helló, Shakira!”, a férfiakat pedig „Puskás, gyere magyar, pálinka!” felkiáltással szólítják meg. Ez nem bántó, inkább egy játékos, barátságos közeledés, amit nem kell komolyan venni.
Miben más az egyiptomi élet, ami ennyire megfogott?
B.R.A.: Az emberek hozzáállása teljesen más. Nagyon nyitottak, segítőkészek, és sokkal lazábban állnak az élethez. Ha baj van, azonnal próbálnak segíteni. Emellett az ételek is fantasztikusak, a zöldségek és gyümölcsök íze egészen más, sokkal természetesebb. Valahogy itt az élet nem annyira szabályozott és feszes, mint Európában, és ez nekem nagyon sokat ad.
Hogyan érdemes megszervezni egy egyiptomi utazást?
B.R.A.: Két fő út van. Ha valaki egyénileg szervez, akkor érdemes a Wizz Air oldalán keresni jó repülőjegyet, a szállást pedig online lefoglalni. Ha viszont valaki biztosra akar menni, akkor utazási irodán keresztül is jöhet, például a Hello Travel vagy Galát Norbert segítségével, akik személyesen is tesztelik a szállodákat. Mi a helyszíni élményekért felelünk: transzfer, programok, személyes kíséret – gyakorlatilag végig fogjuk a vendégek kezét.
Mit jelent ez a gyakorlatban a vendégek számára?
B.R.A.: Azt, hogy nincsenek egyedül. A reptértől kezdve a nyaralás végéig ott vagyunk velük. Ha valaki megbetegszik, elkísérjük a kórházba, segítünk a fordításban, mindenben támogatjuk őket. Több mint harmincféle programunk van, és vannak olyan napok, amikor akár ötven embert is mozgatunk egyszerre. De a lényeg a személyesség: kiscsoportos kirándulásokat szervezünk, így a vendégek nem érzik magukat tömegben.
Milyen programok a legnépszerűbbek jelenleg?
B.R.A.: Nagyon erős a kulturális utak iránti érdeklődés, például a kairói vagy luxori kirándulások. Emellett a tengeri programok is népszerűek, különösen a delfinlesek, de csak delfinbarát módon dolgozunk. Nem hajszoljuk az állatokat, nem érünk hozzájuk, hagyjuk, hogy ők közeledjenek. Ez számunkra alapelv.
A fenntarthatóság mennyire jelenik meg a turizmusban?
B.R.A.: Egyre jobban. A hajókon figyelnek arra, hogy ne szennyezzék a tengert, sok helyen már papírpoharakat használnak, és egyre több helyen jelenik meg a szelektív hulladékgyűjtés is. Mi is edukáljuk a vendégeket, például a korallbarát naptejek használatáról. Persze ez még csak a kezdet.
A munkádnak van egy kevésbé ismert oldala is: a helyi segítségnyújtás. Hogyan kezdődött ez?
B.R.A.: Még turistaként kezdtem el járni egy szegénynegyedbe, és már akkor igyekeztem segíteni. A borravalómat félretettem, és abból vásároltam élelmiszert az ottani családoknak. A koronavírus alatt láttam meg igazán, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak, és ez még inkább megerősített. Ma már a vendégeink is részt vesznek ebben, hoznak adományokat, így közösen tudunk segíteni. Amíg itt élek, ezt biztosan nem fogom abbahagyni.
Sokszor említed, hogy „nyugdíjasnak” érzed magad. Mit jelent ez pontosan?
B.R.A.: Inkább azt, hogy végre azt csinálom, amit szeretek. Persze rengeteget dolgozunk, szervezni kell, figyelni kell minden részletre, és sokszor az időjárás is közbeszól. De a korábbi, nagyon stresszes munkámhoz képest ez teljesen más. Itt együtt vacsorázunk a vendégekkel, hajózunk, és közben élvezzük azt a környezetet, ami körülvesz minket.
És a jövő? Meddig tervezel Egyiptomban maradni?
B.R.A.: Életem végéig itt szeretnék maradni, ez számomra már nem kérdés. Gyakran viccelődünk azzal, hogy olyan vagyok, mint egy nyugdíjas, de ezt csak abban az értelemben mondom, hogy végre azt csinálom, amit szeretek, és így nem érződik munkának. Természetesen rengeteget dolgozunk, folyamatosan szervezünk és alkalmazkodunk a körülményekhez, de közben ott van körülöttünk a tenger, a napfény és az az életérzés, ami minden nap feltölt. A legnagyobb motiváció pedig az, amikor a vendégek boldogan térnek haza, majd visszatérnek hozzánk, mintha már családtagok lennének.
