Bár az egyelőre ismeretlen nemű apróságok szülei Debrecenben találkoztak először egymással, ismerkedésük a kezdetektől problémamentesen zajlott, és a jelek szerint teljes mértékben otthonra találtak a Nagyerdő fái alatt.
A friss szülőpár tavaly nyári érkezését megelőzően intézmény a dél-afrikai sül északi rokonát, a tarajos sült (Hystrix cristata) tartotta, szaporulatról azonban most először számolhat be e karizmatikus óriásrágcsálók háza tájáról. Bár a másfél hetes ikrek még jó ideig a sülcsalád kulisszák mögötti fűtött búvójában élvezik majd anyjuk gondoskodását, a tavaszi jó idő érkezésével a látogatók is megtekinthetik majd őket.
A dél-afrikai sül (Hystrix africaeaustralis) a kontinens déli szavannáin és erdőiben őshonos. Afrika legnagyobb termetű rágcsálójaként főleg növényi részeket fogyaszt, de látták már csontokon és állati tetemeken rágódni is.
Mivel az ember művelte területekre merészkedve a haszonnövényeket is megdézsmálja, sok helyen kártevőként tartják számon. Éjszaka aktív, és bár tápláléka után egyedül kutat, szigorúan monogám párokban él. A hím és a nőstény együtt védi szagnyomokkal megjelölt területét, és utódaikat is közösen nevelik fel.
Veszély esetén először dobbantással, szisszenéssel, üreges végű farkának csörgetésével és hegyes tüskéinek felmeresztésével figyelmeztet, majd hamar ellentámadásba lendül és tüskékkel borított hátával vagy oldalával előre ront támadójának.
Helyenként túlzott mértékű vadászata miatt a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. A hazai állatkertek körében igazi ritkaságnak számít, mivel kizárólag Debrecenben találkozhatunk vele.