És ekkor még nem is beszéltünk az Európában egyedálló a hajósi pincefaluról, ami ugyancsak kihagyhatatlan program.
A kalocsai érsek érseknek köszönhetően az 1740-ben megépült érseki rezidencia később vadászkastéllyá alakult át. Ma az egykori érsekek életét, a főúri enteriőrt mutatja a legendákat őrző Hajósi Barokk Kastély Látogatóközpont. Az 1760-as években barokkosított épület a 19. században a gyermekgondozással kapcsolódott össze, míg nagyrészt EU -s pályázati támogatással fel nem újították.
Sokan kíváncsiak erre a teljes pompájában helyreállított kastélyra, barokk kertjére, melynek lenyűgöző tervezéséért a tájépítész Török Péter Prima Primissima díjat kapott – meséli Balaton Bence tárlatvezető.
A földszinten egy állandó kiállítás keretében Bács-Kiskun megyei vadászok érdekfeszítő Kárpát-medencei és alpokbeli barangolásaival, a vadászatok során elejtett állatok preparátumaival ismerkedhetünk többek között interaktív táblák segítségével. Az emeleten felfedezhetjük az érsek lakosztályát, a díszteremet, a hálót, a dolgozószobát, az ebédlőt, és a közel háromszáz éves magánkápolnát, melyet intarzia-berakásos ajtón át lehet megközelíteni.
Itt csodálhatjuk meg a hajósi templom főoltárán látható vagy ötszáz éves öltöztetős madonna szobor másolatát, melyet a török által kivéreztetett területekre hajókon érkező svábok egyike hozott magával védelmező kegyszobornak.
Mivel csodás gyógyulásokat tulajdonítottak neki, a kalocsai érsekség többszöri alapos esetkivizsgálása után a pápa búcsújáró kegyhellyé nyilvánította a hajósi templomot a 18. század végén. Ma az eredeti állapotában helyreállított fekete oltárán csodálhatjuk meg ezt az öltöztetős szobrot. A templom értékei közé tartoznak Szent Klára csont-ereklyéi is, amelyek egy hajósi származású pécsi kanonok közreműködésével kerültek ide.
A templom után vagy előtt, kihagyhatatlan Fuszenecker István gondnok szakavatott vezetésével bekíváncsiskodni a Német Nemzetiségi Tájházba, ahol a svábság 1900-as évek eleji élete rajzolódik ki a régi népművészeti, ruházati kellékekből, edényekből, berendezési tárgyakból, szerszámokból.
A tájház-gondnok édesanyának ruhája, mint a svábság viselete, fekete menyasszony ruha, valamint bográcstartó kutyagerinc, fonalszárító, kötélfonó pad, kendertörő, azaz tililó. Az akkori emberek egy percet sem tétlenkedtek: míg odaért a szekér a vásárba, addig megköpülték a vajat.
Délutáni programunkat érdemes a Hajósi Pincefaluban befejeznünk – aki a rövidebb gyufaszálat húzza, az vezet majd visszafelé –, mely a népi építészet egyedülálló ékköve.
A Duna régi medrének törésvonalán kialakult lösztalajba vájták kézzel azt a ma már több mint 1200 présház-borospincét a gazdák lakóhelyétől, Hajóstól mintegy három kilométerre. Kezdhetünk a Cabernet Látogatóközpontnál, ahol a borrendekkel, borvidékekkel, pincefalvakkal, a szőlőművelés hagyományával ismerkedhetünk. Vásárolhatunk helyi kézműves termékeket, borokat, vagy akár kávézhatunk is egyet.
Hagyomány, hogy az Orbán-napi borverseny díjnyertes boraival locsolták meg az Orbán-szobrot, amely tradíciót ma is folytatják – meséli Ginálné Kovács Anett, a Látogatóközpont és Zarándokház vezetője, idegenvezető. – Ennek a hagyománynak most lett volna a negyvenedik évfordulója, de a pandémia
közbeszólt. Jövőre lesz a háromszáz éves a sváb betelepítés erre a török hódoltság következtében lakatlan vidékre.
A pincefalu programjai között a PinceSzombat minden hónap második szombatján (kivéve a Pincenyitogatók hónapjait: április, június, október, december),amikor kitárja néhány pince a kapuit. A legTÖKösebb rendezvény pedig október 23-án és 24-én lesz–ekkor csak a töklámpásokat, meg az orrunkat kell követni!
A számtalan pince közül kettőt kerestünk fel: a Bálint és Knehr Pincészetet. Az előbbit Stadler Róbert kádár mester és a pincét ballagási ajándékként kapó Bálint fia vezeti családi vállalkozásban, akárcsak Knehrék. Bálintéknál azt vallják, hogy jó bort mindenki tud csinálni (ezzel én nem értek egyet), ezért ő extrákat is készít, amiket nála meg lehet kóstolni: igen gyümölcsös, aszú jellegű desszertborokat. Mindegyik pincének megvan az egyéni ízvilága – vallja, hiszen színesek a dűlők, más a szőlőfajta, más a szüret idő.
A bő fél hektáron gazdálkodó Knehr család a minél hagyományosabb eljárások, a minimális beavatkozású spontán erjedés híve. Knehréknél a legkülönlegesebb a Cabarnet franc, mert ebből vörös, rozé és fehér bor is készül.
Itt jött össze danolni, mulatni egy kicsit egy októberi délutánon a sváb énekkar (Knehr István maga is néptáncos), miután egy német nemzetiségi tv műsor nála készítette el felvételeit Haibl Bence maga készítette harmonikájáról. Bence hobbiból a Hajósi Hagyományőrző Sváb Néptánc Egyesület zenésze. Úgy gondolta, mivel hangszerét, a bécsi egysoros gombost már több éve nem gyártják, “hisz már csak mi használjuk a világon” – meséli –, megcsinálja maga. Tőle tudtam meg azt is, hogy az énekkar tagjai az utolsók, akik a hajósi sváb nyelvjárásokat beszélik.
Hajósi programunkhoz érdemes a jól felszerelt konyhával rendelkező teljesen felújított hajósi zarándokházban megszállunk, ahogy mi is tettük, mert a pincefalu nem csak egy estés program.
Hazafelé tartva lefotózhatjuk akár Kiskőrösön Petőfi szülőházát is, majd feltétlen ugorjunk be Soltvadkert híres Szent Korona Cukrászdájába. Itt akár télen is több tucat, óriási gombócú fagylalt, máshol nemigen látott házi “toronysütemény” – költemények is vannak, amit asztalnál lehet adjusztálva (tejszínhab, gyümölcs, csokikrém) is kérni. Itt eldől, ki a legény a gáton, azaz ki bírja mindet elcsipegetni.
Mi azt tapasztaltuk, hogy a felnőttnek beletörhet a bicskája, de a gyerek simán megbirkózik vele.
Fotók: Bodrog Beáta