Szerző:
Bódi Ágnes
Megjelenés:
2021.07.20
Korábban sohasem tartott egzotikus faj képviselőivel gyarapodott a Debreceni Állatkert, miután a napokban egy hím dél-afrikai sül érkezett hozzájuk a Lipcsei Állatkertből, majd egy nőstény Prágából.

A fiatal jövevények már birtokba vették közös bemutatójukat, ahol a látogatók is megtekinthetik őket. Bár itt találkoztak először, ismerkedésük problémamentesen zajlott, és jól kijönnek egymással, így az intézmény bízik a jövőbeli sikeres szaporulatban.

A dél-afrikai sül (Hystrix africaeaustralis) a kontinens déli szavannáin és erdőiben őshonos. A kontinens legnagyobb termetű rágcsálójaként főleg növényi részeket fogyaszt, de látták már csontokon és állati tetemeken rágódni is. Az ember művelte területekre merészkedve a haszonnövényeket is megdézsmálja, ami miatt sok helyen kártevőként tartják számon.

Tápláléka után egyedül kutat éjszakánként, de szigorúan monogám párokban él. A hím és a nőstény együtt védi szagnyomokkal megjelölt területét, és utódaikat is közösen nevelik fel. Ha megtámadják, a dél-afrikai sül először figyelmeztető hangjelzéseket ad, üreges végű farkát csörgeti, illetve felmereszti az oldalát és hátát borító hegyes tüskéket, amelyekkel végső esetben súlyos sérülést tud okozni támadójának.

Helyenként túlzott mértékű vadászata miatt a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. A hazai állatkertek körében igazi ritkaságnak számít, mivel kizárólag Debrecenben találkozhatunk vele.

Tovább színesedett a Debreceni Állatkert récés tava!

A cívisvárosi intézmény megújuló társasbemutatója nemrég újabb, korábban sosem tartott fajok képviselőivel gyarapodott, miután két pár foltoscsőrű réce érkezett hozzájuk a csehországi Plzeňből és egy amazonasiréce-tojó a Dortmundi Állatkertből. A jövevények már birtokba vették a tavat, ahol a látogatók is megtekinthetik őket rokonaik, többek között a tavasszal érkezett karolinai-, mandarin- és vörösvállú récék, valamint a mocsári- és ékszerteknősök társaságában. A színpompás lakók mellett azok környezetét is érdemes megcsodálni, hiszen a tó immár buja vízparti növényzettel, csobogóval és költőodúkkal kiegészülve ad otthont különleges réceállományának, a remények szerint elősegítve a közeljövőbeli sikeres szaporulatot is.

A Dél-Amerika középső és keleti részének síkvidéki esőerdőiben, füves pusztáin és cserjéseiben, tavak vagy mocsarak közelében őshonos amazonasi réce (Amazonetta brasiliensis) nemének egyetlen ma élő faja. Az egyaránt világosbarna tollazatú gácsért és tojót legkönnyebben csőrük színe alapján különböztethetjük meg egymástól – az előbbié piros, az utóbbié szürke –, emellett fejük mintázata is eltérő.

Jellegzetessége, hogy szárnyának evezőtollai impozáns fémes zöld színűek, ez azonban csak kitárt állapotban csodálható meg, A foltoscsőrű réce (Anas poecilorhyncha) Pakisztántól Indián és Mianmaron át egészen Vietnámig és Dél-Kínáig előfordul sűrűn benőtt tavak környékén és lápvidékeken. Nevét jellegzetesen sárga csőrvégéről és a csőrének tövén található vöröses foltról kapta; ez utóbbi a gácsérnál jól látható, míg a tojónál jórészt vagy akár teljesen hiányzik.

Bár egyelőre mindkét faj vadon élő populációi népesek, az élőhelyvesztés és vadászat miatti egyedszám-csökkenés következtében szerepelnek a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. A hazai állatkertek körében igazi ritkaságnak számítanak, mivel az amazonasi récével máshol csak a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a foltoscsőrű récével pedig kizárólag Debrecenben találkozhat a nagyközönség.