Természetesen van olyan, aki ennek örül, nincs tömeg és olyan tumultus, hogy a csapolt kofolára is várni kellene, de a turisztikai szakemberek azt szeretnék, hogy minél többen jussanak el ezekre a helyekre és ismerjék meg az érdekességeket.
Kassától 27 kilométerre délnyugatra, a Bódva jobb partján fekvő Debrődbe, ebbe a kis faluba igyekeztünk, amely búcsújáróhelyként is ismert, turisztikai látványossága a növénytemplom,
Szakadó esőben azon gondolkodtunk, hogyan tartják majd meg a híres búcsút, amelyet Szent László király ünnepén, június 27-én rendeznek. Aztán az égiek kegyesek voltak, mire felértünk a Szent László tisztásra, már sütött a nap, a növénytemplomban már készültek a misére, amelyet itt évente egyszer, ezen az ünnepen tartanak.
Az alig 300 lakosú Debrőd a Szlovák Paradicsom közvetlen közelében található, sokan látogatják híres növénytemploma és a Szent Lászlóról elnevezett forrása miatt. Kirakodóvásár és kézműves foglalkozások, autentikus zene, a növénytemplomban mise, valamint búzaszentelés várt minket.
Mi is ez a növénytemplom, amire sokan kíváncsiak? A kutatások alapján az állapítható meg, hogy a Debrőd melletti Szent László forrásnál lévő tisztáson 1500 körül épült egy templom, amit a törökök elpusztítottak, végül már csak romjai maradtak Az egykori épület nyomait benőtte a fű, a gaz, néhol egy-egy mészkő jelezte csak a helyét.
És hogy lett itt a helyén növénytemplom, honnan a neve? Annak okát abban kell keresni, hogy amikor elkezdtek gondolkodni a felújításán, akkor derült ki, hogy az előnye egyben a hátránya is lehet. Mivel a Szlovák Paradicsom közvetlen közelében található, a környezetvédelmi hivatal kifogást emelt. Ugyanis csak természetes anyagok és környezetbarát technológiák felhasználását engedélyezték.
Minden megoldható, gondolták, és ezt betartva a tervezésnél figyelembe vették, hogy időközben a templom belsejéből fák nőttek ki, ezért ezeket is betervezték, és beépítették a templomba. A kegyhelyet a környéken honos növényekkel futtatták be, a szentély körül pedig különleges fajtájú futórózsákat ültettek.
A legenda szerint csatából hazatérőben a debrődi réten pihent meg a király serege, éhesen és szomjasan, egyetlen falat étel és egyetlen éltető korty víz nélkül. A király segítségért fohászkodott, és lova patkója nyomán forrás fakadt a sziklából, mely a mai napig is csörgedezik. Mikor ottjártunk, néhány ember töltötte meg a forrás vizével üvegét.
Kiskovácsvágási vízimalom
Megújult a kiskovácsvágási vízimalom, amelynek helyreállították a vízkerekét és az azt vízzel ellátó, fából készült csatornát. Ide jöttünk látogatóba, sűrű az érdeklődés, előző nap a szlovák tévé munkatársai voltak ott. A malom egykor az Andrássyaké volt, majd Andrássy Dénes 1897-ben eladta a Deutsch családnak. 1927-ben került a Lyócsa család tulajdonába, majd 1950-ben a hozzá tartozó házzal együtt államosították.
Az állami szervek 16 évvel később adták vissza az örökösöknek a malmot. Lyócsa Géza, a malom jelenlegi tulajdonosa és felesége 2004 óta szinte minden percüket a malom felújításával töltötték.
A munkájuknak lett is eredménye, a belső teret múzeummá alakították át, és végre 2019-ben fogadhatták az érdeklődőket. Megmaradt az eredeti berendezés, így azt is láthatjuk hogyan készült a liszt. Megnézhettük a népi használati tárgyakat is, kerámiákat és hímzéseket is.
A Kassa megye támogatásával megújult vízkerék és az azt vízzel ellátó, fából készült csatorna látványnak is csodálatos volt, majd a melegben hűsítőket és a házasszony által sütött finomságokat is megkóstolhattuk, itt olthatják a szomjukat a láthatók.
